Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-08-29 / 36. szám
Védjük a természetet! Az erdőt Az erdő igen fontos szerepet tölt be életünkben. Nyersanyagtermelő bázis, jövedelmi forrás, s emellett tájvédelmi övezet is. Az első két funkció a biotikus és abiotikus tényezőkkel együtt a helyzet komoly romlásához vezetett az utóbbi évtizedekben, az ökológiai egyensúly felbomlásával fenyeget. Az erdei környezet reagál legérzékenyebben a növekvő légszennyezésre. Napjainkban a légszennyezés olyan méreteket öltött, hogy nincs már területünkön egyetlen olyan erdő sem, mely ne lenne e szenynyezés által károsítva. A károsodás első jelei mutatkoznak már az ökológiailag legtisztább övezetekben is, így pl. a Sumava és a Magas-Tátra hegyvidékein. A magas hegyek állományai azért is érzékenyebbek, mivel szélsőséges körülmények között nőnek. s már a szennyező anyagok legkisebb koncentrációja is olyan komoly változásokat idéz elő, mely gyengíti a fák ellenállóképességét Az elkövetkezendő 20 évben a föld erdősültsége jelentős mértékben csökkenni fog a légszennyterhelés következtében. Az erdők területe évente 18—20 millió ha-ral csökken, legerősebben Afrika. Ázsia és Dél-Amerika monszun erdei. A kimutatások szerint a fejlődő országokban kb. 40 % jelenlegi erdőterület 2000-ig eltűnik. Az ipari Gyógyító világ Reménység a kopaszok számára A legrégibb recept, amely az orvostudomány előtt ismert: egy ókori egyiptomi hieroglifákkal leírt szer a kopaszodás ellen. Az e betegség ellen már néhány ezer év óta folyó háború mindazonáltal nem hozott győzelmet az orvosoknak. És most reményt keltő hír érkezett a Volga partjáról... Vaszilij Szergejev professzor, a Kazanyi Orvostovábbképző Intézet tanára a kopaszodás gyógyítására alkalmas készítményt javasolt. — A kozmetológusok és a dermatológusok kezdeti stádiumában megállapíthatják a hajhullás folyamatát — mondja Szergejev professzor. — Amikor azonban a kopaszodás már súlyosbodik, az orvosok nem tehetnek semmit. — Én meg a kollégáim pedig úgy határoztunk. hogy folytatjuk a kutatásokat, de némiképp más irányban. Végeredményben olyan készítményt állítottunk elő, amely a bőrön áthatolva, eléri a hajgyökereket, ösztönzi növekedésüket, szélesíti a véredények hajszálereit, javítja a bőr vérellátását. „Gócos” kopaszodás esetén az orvosok néha a mi készítményünk nélkül is hatást érnek el. Mi pedig már megtanultuk azt, hogyan lehet gyógyítani ennek az úgynevezett szubtotális és következő stádiumát — a totális kopaszodást, az azelőtt reménytelennek tartott eseteket. A siker természetesen a beteg korától és a betegség időtartaállamokban (Európa, Szovjetunió, USA, Japán, Ausztrália, Új-Zéland) S %-kal csökken az erdőterület, és 5 %-kal csökken a természetes szaporodás. Az egész világon ez a csökkenés a 47 %-ot éri el. Egy kimutatás szerint az erdők területének ez a csökkenése kb. 2020-ig fog végbemenni, azután stabilizálódás várható 1,8 müliárd ha-ra. 2020-ig a fejlődő országokban az összes fizikailag hozzáférhető erdőt kivágják. Az Európai Mezőgazdasági Szövetség (CEA) közgyűlésén 1988 szeptemberében bemutatott részletes adatok alapján a károk általában az 50 %-ot közelítik. A legkisebbek Finnországban (14.0%) Magyarországon (15.0%), Olaszországban (15,3%). Bulgáriában (18,3 %). A Szövetség ezért követeli, hogy az erdők légszennytertielésének mértékét 1993-ra az 1983. évi érték felére csökkentsék. A légszennycsőkkentés mellett a fő tendencia az. hogy olyan egyedeket sikerüljön kitermeszteni, amelyek elősegítenék az erdők ökológiai stabilitását, nemcsak a nyereségtermelést biztosítanák, hanem az erdő valamennyi funkcióját. Az ember által okozott károk hatalmasak, amelyeket nem lehet pénzösszegben kifejezni. Ha mégis erre vállalkoznánk, miltiárdokra rúgna ez az összeg, nem is beszélve az emberi egészséget ért károsodásról. CZIBULA ÁGNES mától is függ. Készítményünk kidolgozása óta 13 év lelt el. Ismeije el, ez több mint elegendő idő a kutatások és kísérletek számára. Ezalatt kiismertük tulajdonságait, teljesítettük az új gyógyszerekkel szemben támasztott követelményeket. Egy évvel ezelőtt bemutattuk a Szovjetunió Egészségügyi Minisztériumának gyógyszerészeti bizottságában, és kipróbálásra ajánlották hat moszkvai, leningrádi és minszki klinikán. A laboratóriumi lehetőségek nem engedték meg számunkra, hogy a szükséges mennyiségben állítsuk elő a készítményt E téren a kazanyi gyógyszerkutatók segítettek azáltal, hogy a „Tathimfarmpreparati” egyesülésnél öt és félezer üvegcse „Szilokaszt”-ot készítettek. — Készítményünk egyik előnye abban rejlik, hogy a kúra otthoni viszonyok között végezhető. Természetesen azonban „távgyógyítás” nem lehetséges. Ha nem látjuk az illetőt, nem ismeijük betegségének történetét, akkor lehetetlen diagnózist készíteni. Annak ellenére, hogy szerünk nem vált széleskörűen ismertté, az emberek mégis értesülnek róla ismerőseiktől és azoktól az orvosoktól, akik intézetükben továbbképző tanfolyamon vesznek részt. Sok segítségkérő levelet kapok. Amíg azonban a készítményt nem ajánlották ipari gyártásra, nem szervezhetjük meg széles körű gyakorlati alkalmazását. Úgy vélem, a klinikai kipróbálás befejezte után ezek a problémák megszűnnek, és a gyógyszert bármely patikában meg lehet majd vásárolni. G. F. Bíznak-e bennünk? Szó esett már a tekintélyről, kapcsolatainkban való szerepéről. Folytassuk most a gondolatsort. Társul-e tekintélyünkhöz a bizalom érzése? Éreznek-e, érezhetnek-e irántunk bizalmat? Az első osztályba vagy a felső tagozatba lépő gyermekek és szüleik várakozással készülnek a szeptemberi találkozásra. Tanítók, tanárok első bemutatkozása megmérettetésük is egyben: bizalmat keltő-e fellépésük, megjelenésük? Nem helyes ugyan az első benyomás alapján ítélni, de a gyakorlatban elég nagy a jelentősége. Nem csak a gyereket lehet „beskatulyázni”, a gyerekek és a szülök zöme ugyancsak hajlamos a neveléssel foglalkozó felnőttek felszínes minősítésére, címkézésére. Hogy milyen a tanító, a tanár, az a szülőket erősen foglalkoztatja. Ha a tanév első felében érdektelenséget tapasztaltunk, próbáljunk ezen változtatni a félévi értékeléshez kapcsolódóan. A tanórán kívüli tevékenységről is tájékoztassuk a félévi szülői értekezlet résztvevőit. A gyerekek eredményei is váljanak beszédtémává. A szülőknek rá kell döbbenniük, érzékelniük kell, hogy gyermekük személyisége gazdagodik a különféle programok által. Meg kell bizonyosodniuk arról, hogy egészíti ki a tanórai nevelést a szabadidő tevékenység. Érjük el, hogy ne csak a tantárgyi teljesítmények minősítésének legyen tekintélye. Tekintély és bizalom... Édestestvérek a nevelőmunkában. Mindkettő feltétel, és mindkettőt ki kell érdemelni. A gyerekek (ha ezt nem is fogalmazzák meg) nemcsak jó hangulatot igényelnek, hanem biztonságérzetre is szükségük van. Minél kisebbek, annál inkább így van ez. Érezniük kell: — neki elmondhatom, — nem ütközik meg rajta, — mindig szívesen meghallgat, — nem nevet ki, nem szégyenít meg, — nem tesz nevetségessé, — megértő — tapintatos — őszinte, — segít, ha tud. És milyen jó, ha megtapasztalhatják: nem csak akar, tud is segíteni. El nem maradnának egyetlen foglalkozásról sem. Már ők is megértőbbek, már ők is akarnak segíteni. Már nem árulkodás a mondanivalójuk. Már tervezget, cselekszik, él a közösség! Mindez áttételesen a szülőket is befolyásolja nevelő munkánk megítélésében. Nekik is szükségük van biztonságérzetre: annak tudatára, hogy jó kezekben van a gyermekük, hasznosan tölti az idejét. Persze sokféle akadálya lehet a kölcsönös bizalom kialakulásának: megelőző kedvezőtlen tapasztalatok, kudarcélmények, a pedagógus, a vezető tájékozatlansága a család életéről, a kapcsolatok kiépítésében való járatlanság, maximalizmus a gyermekkel, a szülőkkel, vagy éppen a nevelővel szemben megfogalmazott kívánságokban (elvárásokban), kishitűség, a megértésnek, a belátás képességének a hiánya, és sorolhatnék még konkrét példákat félreértésekről, kettős nevelésből adódó ellentmondásokról, érdekek ütközéséről, az emberi értékek megítélésében fennálló különbségekről. Alapvetően azonban a mi magatartásunk, a mi részünkről megnyilvánuló bizalom lehet a legdöntőbb tényező kapcsolataink alakulásában. Vegyük figyelembe — és fogadjuk el mint tényt —, hogy nem csupán becsületesség, megbízhatóság kérdése: bizalomra méltó-e valaki. Vizsgáztassuk hát magunkat is. Bizalommal közeledünk-e azokhoz, akikkel kapcsolatba kerülünk mint vezetők? Bizunk-e mi magunk céljaink megvalósításában ? Bízunk-e módszereink, programjaink helyességében? Bízunk-e önmagunkban? Megnövelte-e felelősségérzetünket a már elnyert (esetleg előlegezett) bizalom? Támaszkodhatunk-e a gyermekközösség bizalmára a felnőtt társadalom bizalmának megnyerésében? Talán ezekre a kérdésekre adott válaszaink adnak majd útmutatót kapcsolataink javításához, új kapcsolatok kiépítéséhez a bizalom ösvényeit szélesítve. NANSZÁKNÉ Dr. CSERFALVI ILONA nő ii
