Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-08-22 / 35. szám

lünk. Ismerve az építőipar keserves helyzetét, azt, hogy a íervfeladatokat sem képes teljesíteni, lényegesebb változás csak a kilencedik és tizedik ötéves tervben várható. Ha ez év szeptemberében megszületik a végső döntés a város fejlesztéséről. Addig sok a kérdőjel... Többek között eldöntendő az is, hozzájárul-e a város vezetése a magánházépités volumenének növeléséhez. Számtalan iiyen kérvény fekszik a fővárosi nemzeti bizottság asztalán, mindeddig elintézetlenül. Sok a romos, lakatlan belvárosi ház. Nemsokára befejeződnek a nagy építkezések, akkor talán lesz elég kapacitás arra is, hogy a foghijak beépítésével komolyabban foglalkozzanak a tervek, s legalább 30—35 százalékot a nem házgyári technológiák tegyenek ki a város építése során. A maradék 65—70 százalék panelház pedig arra int, ezek külsején is változtatni illene végre, hogy ne kelljen szégyenkezni miattuk.

Mindezt persze pénzszűkében szenvedő esztendőkben írom. Akkor, amikor minden érv, látszólagos kifogás mögött is azt kell látni, nincs elég pénzünk. Nem azért, mert nem kap eleget a szlovák építőipar. Ezt maga a miniszter, Ivan Stets mérnök, mondta el az építők napja alkalmából, hanem azért, mert a jelenlegi két legnagyobb szlovákiai energetikai beruházás, a bősi (Gabőíkovo) vízerőmű és a mohi (Mochovce) atomerőmű mindent felemészt. Az építőipar — és most elsősorban az épitőanyaggyárakról van szó — utoljára az ötödik ötéves tervben kapott jelentősebb összeget beruházásokra, s az akkor megvásárolt gépek, berendezések mára elavultak, így nem bírják az igényeknek megfelelő termelést. A „kispiac" ellátása érdekében általában születnek konkrét intézkedések, de azok az építőipari kivitelező vállalatok rovására javítják csak a helyzetet. Jelen pillanatban ha fennakadás nélkül épülnek a családi házak, az állami szektor építői jelentős mértékben lemaradnak a tervteljesítésben.

Hogy ennek tükrében most mi a helyzet Bratislavában? Rudolf Kubriéan szerint, aki a fövárosfejlesztés komplex lakásépítő üzemének igazgatója, idén 4 524 lakást kellene átadni, de az első félévben ennek mindössze egyharmada, 1 543 készült el. Várható hát az év végi hajrá, mert ha az építők teljesíteni akarják a tervet, havi 460 lakást kell átadniuk. Úgy hogy fél év alatt az átadandóknak csak egyötödét kezdték el építeni. A sikertelenség a jelen körülmények közt szinte biztos. Már csak azért is, mert itt a fővárosban mintegy ezer építőrminkással van kevesebb a szükségesnél.

És egyre több a gond az építkezések invesztíciós előkészítésével is. Késnek a dokumentációk, sokszor a kivitelező áll el a munkától, mert mást, jövedelmezőbbet talált; az új kivitelező pedig sokszor a tervdokumentáció átdolgozását is jelenti mert ők más technológiával dolgoznak. 1985 óta egyre roszszabb a területfejlesztési terv is, sok gondot okoz a műemlékövezeteket védő törvény, a zöldterületek felszámolásának tilalma... Ez mind a tervek át dolgoztatásával jár, az pedig pénzbe kerül...

Bratislavában jelenleg a legynagyobb lakásépítési terület a Dlhé diely lakótelep. Az összes épülő lakóház több mint fele itt lesz, s ezeket az idén be kellene fejezni. A többi lakás foghíjakban, szanált területeken épül, szétszórva a városban. S ez már a jövő zenéje, 18 600 lakásnak kellene felépülnie 48 különböző helyen. {Igaz, a főépítész szerint csak 12 000 lakás megépítése képzelhető el.) Hogy ezzel velebír-e majd építőiparunk? A beruházó szerint sok problémát meg kell oldani addig. Például azt, hogy míg most a bratislavai lakások átlagos költsége 192 000 Kős, a belvárosi foghíjakon épülőké minimum 36 százalékkal több lesz ennél. Eldöntetlen az is, ki fogja finanszírozni és milyen pénzekből az építkezéseket. Mindenképpen meg kell oldani az ehhez szükséges technológiák kifejlesztését, mert a házgyárival it semmire nem megyünk. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a kormány már

1982-ben feladatul adta az építőiparnak e technológiák kidolgozását, s mind a mai napig egyetlen lépés nem történt ezen a téren, igazán nem csodálkozhatunk, ha a szakemberekben és a laikusokban nem teng túl az optimizmus, s inkább csak fantasztikus filmként pereg előttük a jelenet, hogy utakkal, mélyépítészeti járulékokkal ellátott, parkosított terepen, ügyes gépekkel felszerelt ügyes építők, felhúzzák az első osztályú, kifogástalan lakóházakat, melyekbe öröm beköltözni. Ugyanezen oknál fogva irreálisnak tűnik a belvárosi lakóházak-épületek lakáscélú rekonstrukciója, átépítése is. Az építőipari tárca szerint ezeket a munkákat, mint ahogy a lakáskarbantartást is, a helyi gazdálkodás kisüzemeinek és a földműves-szövetkezetek építőbrigádjainak kellene végezniük.

Megkíséreltem kideríteni a lakáskérdés szociális és minőségi hátországát is, tekintettel arra, hogy a következő ötéves tervre lakbéremelés várható. (Ladislav Adamec szövetségi miniszterelnök nemrégi kormányprogramjában olvastam ezt.) Érdekelt, együttjárna-e ez a minőség javulásával. Annyit megtudtam, I. kategóriás lakás nálunk az, amelyben van központi (táv) fűtés és meleg víz. S függetlenül attól, hogy a repedt födémen át becsurog-e az eső. a tapéták alá a betonra felkenik-e a glettet, első osztályú-e a panel, vagy a tapétával tüntetik el a lyukakat, a repedéseket, behordja-e a havat a szél az ablakdeszka alatt, ha ez a kettő megvan — meg a fém ablak- és ajtókeretek —, a lakás eSő osztályú. Árengedmény, átkategorizálás nincs ... Mint ahogy nem nő a lakások alapterülete, sőt egyre kisebbek épülnek, s bár tudjuk, az elképzelt eszményi szolgáltatások még ott sem tartanak, mint a

lakásépítés, úgy építkezünk, mintha valóban csak aludni járnánk otthonunkba. Az ottlakó meg megpróbál fejenként nyolc négyzetméterben komplett háztartást vezetni, intim és társas életet élni, miközben bútort barkácsol vagy tervez a 2,03 m X 3,72 m-es gyemekszobába és konyhaasztalról már álmodni sem mer. Még mindig nem veszi figyelembe a tervezés, hogy a lakásokban évekre, olykor évtizedekre kénytelenek többgenerációs családok bezsúfolódni — éppen a rugalmatlan lakáshozjutási feltételek miatt —; a lakáscserét pedig épp a fent említett törvényesen járó fejenkénti nyolc négyzetméter, valamint a több generáció együttélésére alkalmas lakások hiánya gátolja, helyesebben: teszi magánügygyé és magánbefektetéssé! (Lásd a növekvő összegű fekete piaci „lelépési" díjakat.) Ugyanakkor az épülő kis lakások nem oldják meg többek közt az egyedülálló fiatal felnőttek gondját sem, mert nekik ugyan megfelelnének, ám nem juthatnak hozzá, mivel a sürgősségi és szociális esetként kezelt fiatal családoknak utalják ki őket. A lakáspolitika igy nagy mértékben a népgazdaság pénzügyi helyzetének függvénye — a magánépítkezés Bratislavában korlátozott —, és az állami szociálpolitikai szempontjait követi a tanácsi lakásépítéssé! együtt a szövetkezeti is, tovább rontva az amúgy sem fényes életminőséget.

Ivan Steis építésügyi miniszter mondta: ahhoz, hogy ágazata rendbejöjjön, piacra, piaci egyensúlyra van szükség, az azonban addig nem jöhet létre, míg a beruházások költségeit „igényelni" fogják a beruházók, és nem kitermelni. Nos, az új gazdasági mechanizmus ezt a leckét az építőiparnak is feladta. A változásokból egyelőre azonban csak annyi látható, hogy a legtöbb építőipari vállalat fuldoklik, kapkod jobbra-balra, elsősorban a nagykereskedelmi árak felemelése miatt. Eddigi gondjai megsokszorozódva hullanak vissza rá; a legjobb szakemberek — élve az új törvény adta lehetőségekkel — elpártolnak tőle. mert nem ritka a fizetésképtelen vállalat sem, mely dolgozóinak az alapbéren túl alig-alig tud nyújtani valamit. S míg az egyik helyen munkaerőhiány van, másutt kényszerszabadságok elrendelésével próbálják áthidalni az anyag- vagy munka- hiányt. Mindez persze csak a jéghegy csúcsa, ahogy az is, tervgazdálkodásunkban mi is a kötelező most az építőiparra nézve.

Úgy tervezik az illetékesek, a jövőben Bratislavában vonultatják fel Szlovákia építőipari kapacitásának húsz százalékát. Ez a város tehát kiemelt fejlesztési terület lesz. Az új nagyberuházások egyelőre szünetelnek; igaz, teendő anélkül is van bőven. Ha más nem, az, amire a legutóbbi kormányülés hívta fel a figyelmet: négy évre való munkája van az építőipari vállalatoknak a komplex lakásépítési programban már elkezdett építkezéseken ... Építkezés ezek szerint van elég, csak a lakások, a komplex lakótelepek nem akarnak megszületni.

FOTÓ: PRIKLER LÁSZLÓ N. GYURKOVÍTS RÓZA