Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-08-15 / 34. szám
A • Í«ív FOTÓ: GYÖKERES GYÖRGY Tűnődve bandukolok. Ritkán látom ezt a vidéket így hát szinte mindig akad valami újdonság. Változnak az idők, egyre több az olyan ember, akit már nem ismerek, és egyre kevesebben ismernek engem is. Soha nem tudom, mikor jövök, jövök-e egyáltalán, vagy csak hetek múlva vetődöm errefelé tűnődve-reménykedve; nem történt közben semmi visszafordíthatatlan. És nem szeretem a konkrét ígéreteket hogy majd ekkor vagy akkor, mert olyankor mindig nagyobb a csalódás, ha a látogatás mégis elmarad. A lelkiismeret is jobban sürget olyankor. Verstöredékek kavarognak a fejemben, de hangosan soha nem kérek bocsánatot. „Nem jött össze", mondom csak röviden, mert ha magyarázkodásba fognék, túl sok lenne a mondanivaló. Bizakodom benne, hogy akinek fontos, gyermekkorom vidékein, akkor is érzi, ő is fontos nekem, ha nem szólok erről egy szót sem... Minek növelnénk egymás szomorúságát?! „Jó! vagyok, mondja anyám, mióta nem szedem be azt a ronda gyógyszert, azóta sokkal jobban érzem magam." Bólintok. Jól teszi, minek veszítgetné emberi méltóságát, minek gyötörné magát? Megint egy töredék ... »ha küzd, hát abba«... Jobb megbékü/ni? És bennem ? Bennem nem túl nagy-e a békülékenység? Élettel, halállal. Ha hallom, beteg valamelyik hozzátartozóm, mindig pontosan tudom, mit nem lenne szabad elmulasztani, mert olyan a család Éjszaka álmomban forgószél támadt, a megvannak a családi betegségei. Nem nyári tópartról egy labirintuson át kegyetvagyunk betegesek, egyszer-kétszer csak len hóviharba repített. Körém gyűltek egy életben. A harmadik alkalommal összes szívemnek közeli e/távozottaim. azonban már odaáll küszöbünkre az el- Menekültem volna, de nem volt hová. múlás is. Őket kézen fogta egy kisgyerek, aki már Nézem anyám hófehér haját. Nyugat- tudta, merre vezet az út, s vitte a boszormát. Nyugalmát? Megbékélhet egyá/ta- kányszélben a hóvihar fölé. Most is tálán az ember? Vagy csak szavait szánja tóm. hogyan emelkednek és tűnnek el, megnyugtatásul ? hogy csak emlékeimben maradjanak Lehet nem haragudni a világra ? együtt, még olyanok is, akik sosem látták Tűnődve bandukolok. A lehetőséggel, egymást. Magam meg fiammal állok egy hogy előjeleit küldözi felém az elmúlás, hatalmas útkereszteződésben, a dühöntalán magamnak is szembe kellene néz- gő szél tűhegyes hószilánkokkal korbánem. Ma ? Holnap ? Végtére magam is csőt bennünket. Legalább a gyereket túl vagyok már az emberélet útjának védjem valahogy! De csak egy szitát felén. És egyre kevesebb időm jut az tudok arca elé tartani... Nem is tutdam. emberi dolgokra. Hajszás egy világ gon dolom, miközben érzem: élni úgy kelle ne, hogy az ember legyen a legfontosabb Az egyes emberek — kü/ön-kü/ön is. hogy amit eddig pajzsnak véltem, az szita csupán. Átenged mindent, nem véd semmitől; minél több igazi veszteséget ér meg az ember, annál kevésbé tud érintetlen maradni... S a nagy hóesésben fénysebességgel közelít felénk egy kivilágított gépkocsi. Nem tudunk menekülni, egyhelyben csúszkálunk. Vajon kapunk még haladékot? Megáll, lefékez a jármű? Hisz igazi, pótolhatatlan veszteség csak egy van: ha ember múlik el. Mégha a természet rendje szerint való is e dolog, mégha nem áll is meg miatta egy pillanatra sem a világ. Tudunk-e szembenézni az elmúlással? Tudunk-e úgy élni, hogy reális lehetőségként vegyük számba a halált hogy annak, akit már felkapni készül az egekig repítő forgószél, az emberi melegséget teremtsük meg útrava/óul? Olyan világban élünk-e, mely ebben értéket lát, ezt tartja fontosnak? Vagy csak egy szélfútta keresztútnál tanyázunk, s próbálunk megkapaszkodni, menekülni, magunkkal törődni, pajzs mögé bújni, míg tűnő gyerekkori tájainkkal és emlékeinkkel együtt kipusztulnak belőlünk emberi mivoltunk jellegzetességei?! Lám, magam is leírtam a bűnbak nevét: világ (melyben étünk). Hogy legyen mentségem, ha egyszer mégis későn, túl későn érkezem meg... Legalább a világ előtt tegyen mentségem. J A Szlovák Nőszövetség KB hetilapja XXXVIII. évfolyam Főszerkesztő: PÁKOZDI GERTRUD Helyettes főszerkesztő: NÁDASKYNÉ ZÁCSEK ERZSÉBET Megbízott szerkesztőségi titkár: BERTHA ÉVA Grafikai szerkesztő: ORDÓDY DÉNES Kiadja a Szlovák Nőszövetség KB Zivena kiadóvállalata. 812 64 Bratislava, Nálepkova 15 — Szerkesztőség: 812 03 Bratislava, Leninovo námestie 12. Telefon — titkárság: 334 745 — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél — Előfizetési díj negyed évre 36,40 Kcs. — Külföldi megrendelések: Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat — PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlace, 810 05 Bratislava, Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Hirtapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) — 1900 Budapest, XIII., Lehel út 10/a. Előfizetési díj: évi 180,— Ft — Csekkszámíaszám MNB 215—96 162 — A SÜTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodoslovenské tlacíarne, z. p., 042 67 Kosice, Svermova 47. indexszám: 49 413 Kéziratokat és képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! Címlapunkon: A három nemzedék találkozójának vendéglátó városa: Kassa 'Kosice) Könözsi István felvétele nő 2
