Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-06-27 / 27. szám
ti o A FOLD • -■**•,íP-iW‘:V'»--.; ., -Jf ";: . H*' m ■ ■ -A három Gyula Candrák mérnöknővel KONOZSI ISTVÁN FELVÉTELEI f* '-:<íjj» v 1 * - * * , X> Hkf mezőgazdasagban maradtak J yvw® «lprs*§., 4... Ezen a poszton a nö ritka, mint a fehér holló. A két szomszédos járásban nincs is nö főagronómusi beosztásban, a Rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban is Candrák Éva mérnök, a tudományok kandidátusa az egyedüli. Már csaknem tizenöt éve dolgozik ebben a tisztségben. Utoljára hét évvel ezelőtt a rimaszécsi (Rimavská Sec) szövetkezetben találkoztunk. Most Nagybalogon (Vefky Blh) fogad. Az első, amit észreveszek rajta: azóta jócskán lefogyott. Napbarnított arca, jóízű nevetése azonban arra vall, nem árt egészségének a sok munka. — Ellenkezőleg. Előnyömre van, mert megállásnyi időm sincs ... — mondja nevetve. — Persze ezt nem panasznak szánom. Rimaszécsről hat éve jöttem ebbe az akkor még nagyon gyenge, ráfizetéses szövetkezetbe, ahol nem volt szakképzett agronómus. Az újonnan választott elnöküket, Tömösváry Györgyöt még a nyitrai (Nitra) főiskoláról ismertem, gondoltam, együtt majd csak lábra állítjuk valahogy ezt a hanyatló gazdaságot. Hát nem volt könnyű, az biztos. Mindenki azt csinált, ami neki tetszett, a munkaidő betartásáról, fegyelemről, minőségről beszélni sem lehetett. A traktorosok a kocsmában kezdték a napot, s bizony napközben is gyakran beugrottak, ha megszomjaztak. Az agrotechnika nagyon alacsony színvonalon volt, nem csoda, ha kevés termett. Az elvégzett munkát senki sem ellenőrizte, nem kérte számon, annál inkább a magas fizetést.. . Hát ennek véget kellett vetni! — Gondolom, nem nézték jó szemmel, hogy egy fiatal nö akar rendet teremteni ... — Nem kérdeztem senkit, mit gondol rólam és munkamódszeremről, hagytam, csak szidjanak kedvük szerint, de a munkát szigorúan megköveteltem. Mindig tudtam, mit akarok és miért. Azt hiszem, a szakmai felkészültségem volt az egyedüli fegyverem, amellyel sikerült megnyernem az embereket. És a hangom. Mert hamar rájöttem, hogy szép szóval, kéréssel nem sokra megyek. Itt hangos, határozott szóval kell utasítani, küt*
