Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-01-02 / 1. szám

/ * Szervezeti élet SZNSZ nagyfödémesi (Veiké Úlany) alapszervezete a helyi nemzeti bi­zottság elnökének, JUDr. Kercfo Pavolnak és a Nemzeti Front helyi szervezete elnökének, Svirec Júliának a jelenlétében megtartotta értékelő ülését, amely az őszinte bírálat és igényesség jegyében zajlott. Pauer Mária elnök beszámolójában kitért a szervezet életének valamennyi területére. Ki­emelt helyen beszélt a nők legfontosabb küldetéséről, az anyaszerepröl. A nevelő­­munka egyik legjelentősebb részeként az olvasómozgalmat jelölte meg, és ezen a téren bizony van mit behoznia az alapszerve­zetnek. A helyi könyvtárnak 102 nő olvasója van, s ez a szám nagyobb is lehetne. A nagyfödémesi asszonyok a jövőben szeret­nének még nagyobb figyelmet szentelni az író—olvasó találkozóknak, és szeretnének több, árusítással egybekötött könyvkiállítást szervezni. Az elnök beszámolójában pozitívan érté­kelte a polgári ügyek testületével való együttműködést, amelybe a szervezet 7 tag­ja kapcsolódik be aktívan. Beszámolt az efsz-ben, az állami gazdaságban, a Jednota fogyasztási szövetkezet helyi üzleteiben, va­lamint az egészségügyben dolgozó 11 női Szocialista Munkabrigád tevékenységéről is. Jó az együttműködés a helyi nyugdíjasklub­bal, amely fölött védnökséget vállaltak és a különféle műsorokat gyakran rendezik meg közösen a lakókkal. Az utóbbi években pedig a helyi művelődési házzal — a Dolgozók Egyesített Klubjával is együttműködnek a járási színházi fesztivál szervezésénél. A nők szívügyüknek tartják a faluszépítést is, amelynek keretén belül 2 782 órát dol­goztak társadalmi munkában. Segítettek a legsürgetőbb mezőgazdasági munkáknál is, 830 órát dolgoztak le. Tevékenységüket a jövőben is szeretnék folytatni. Tervezik a három generáció találko­zóját, továbbá kiállítás és gyermekruha-bör­ze megrendezését. Vállalták, hogy a helyi alapiskolákban ügyes kezek körét szervez­nek. Szeretnék felvenni a kapcsolatot egy másik alapszervezettel is, és együttműködé­süket szeretnék kibővíteni a falu többi tö­megszervezetével . A szervezet aktívan kiveszi részét a falu gazdasági és politikai életéből, feltartja a nők kezdeményezését, segíti a szolgáltatásokban felmerülő hiányosságok megoldását. Ilyen problémákkal foglalkoztak a vitafelszólalá­sok is. Az évzárón tárgyi jutalomban részesítették azokat, akik az elmúlt két évben töltötték be 50., 60., és 70. életévüket és azokat, akik több mint 20 éve tagjai a szervezetnek, valamint azokat a vezetőségi tagokat, akik hosszú évekig végeztek aktív munkát. Az ülés, amelyet a nyugdíjasklub éneklő­csoportjának fellépése tett színessé, vacso­rával és tombolával ért véget. SZ. MANCZAL ERZSÉBET Adeáki (Diakovce) nőszövetség alapszer­vezetének évzáró tagsági gyűlése akkor zajlott le amikor társadalmunk figyelmének középpontjában rendkívül fontos feladatok állnak. Ez vonatkozik a mi szervezetünkre is, melynek specifikus szerepe van társadal­munkban : megnyerni a nők bizalmát, érde­keiket védeni. Továbbra is nagy hangsúlyt fektetünk a világnézeti nevelésre, szorosan együttműkö­dünk a helyi művelődési központtal és az alapiskolával. Közösen készítjük a jelentős politikai és kulturális eseményekről szóló megemlékezéseinket, amit a jövőben is foly­tatni akarunk. Képviselve vagyunk a helyi ellenőrző bi­zottságban, valamint vezetőségi tagjaink mint a nemzeti bizottság választott képvise­lői egyes szakbizottságokban is tevékeny­kednek. A polgári ügyek testületében szerve­zetünk több tagja, főleg a fiatalabb korosz­tály, nagyon hasznos tevékenységet fejt ki. A helyi ellenőrző bizottsággal együttmű­ködve hidegkonyba-tanfolyamot szervez­tünk, „Az Élet szépsége" mozgalomban ké­zimunka-kiállítást, beszélgetést folytattunk a „Nő" szerkesztőivel. A helyi vöröskereszttel karöltve előadást rendeztünk „Rákos megbetegedések a nők­nél" címmel. E szervezettel tovább szeret­nénk fejleszteni előadássorozatainkat, vala­mint tovább növelni az önkéntes véradók számát és olyan egyének felkutatását, akik hajlandók vállalni az idős beteg emberek gondozását. A Csehszlovák—Szovjet Barátsági Hónap alkalmából már hagyományossá vált a sza­movár melletti összejövetel, melyet színe­sebbé tesz a szovjet irodalmi müvek kiállítá­sa, hanglemez hallgatás és ajándéktárgyak kiállítása is. Mivel falunkban a mozi nem üzemel, tagságunk számára belépőt biztosi­­tottunk Sellyére (Safa) és Galántára (Galanta) a szovjet filmek bemutatójára. A nöszövetség világkongresszusa tisztele­tére a szolidaritási alapra pénzt utaltunk át. Aktívan részt vettünk a Nemzeti Front ál­tal kitűzött feladatok teljesítésében. Az 1 988-as évben 535 órát dolgoztunk le a zöldövezetek rendbentartásánál és a ravata­lozó környének tisztántartásánál. Sikeresen tevékenykednek az alapszerve­zet olvasókörei Rúnák és Babos tanítónők vezetésével. VARGA ÁGNES A Nagykürtösi (Velky Krtis) járás kis köz­ségei közé tartozik Príbelce, ahol a 70 tagú nőszervezetet 12 tagú vezetőség irá­nyítja. A kedves, mosolygós Éva Osliková óvónő három évvel ezelőtt vette át a szerve­zet irányítását. — Vezetőségünk rendszeresen, minden hónap 15. napján ülésezik. Ritkán történik meg, hogy valaki távol marad a gyűlésről. Egy szervezet tevékenységében hajtóerő a jó vezetőség, amely gondosan előkészíti és megszervezi az egyes akciókat. Persze azért az is nagyon fontos, hogy a tagság ne tanűsitson passzív magatartást a szervezeti élet iránt. Bátran kijelenthetem, hogy szerve­zetünk lányai és asszonyai nagyon ügyesek és közös erővel már nem egy sikeres rendez­vényt szerveztünk — mondja Éva Osliková, aki háromgyermekes anya létére szívesen áldoz szabadidejéből a nőszervezet munká­jának. — A múlt évben kétnapos kiránduláson jártunk a Magas-Tátrában. idén a bratislavai Flóra virágkiállítást tekintettük meg. Gyűjtöt­tünk papirt, textíliát és több mint 500 Kés értékben csipkebogyót szállítottunk a felvá­sárlóhelyre. Tagjaink szívesen bekapcsolód­nak a társadalmi munkába is. Ősszel is voltunk a helyi szövetkezet gyümölcsöskert­jében barackot, almát szedni, és a szőlöszü­­retből is kivettük a részünket. A hosszú téli estéket mintha csak a sütő- és főzőtanfolya­mok rendezésére, kézimunka-kiállítások szervezésére találták volna ki. No meg egy kicsi mozgás sem árt senkinek. Ezúttal is tervezzük, hogy a téli hónapokban hetenként egyszer összejövünk tornázni. Kép és szöveg: BODZSÁR GYULA r Köztünk élnek — Én úgy kedvelem a telet! — foga­dott az ekecsi (Okoc) népkönyvtárban Puzsérné Krastenics Zsuzsanna. — Ugyan miért? — kérdeztem cso­dálkozva. [ Mi, hatvan körüliek Etelkáékhoz még a disznótor előtti délu­tánon,, érkeztem meg. Pista nem volt ott­hon. a böllérrel tanakodott, s szerzett be még néhány nélkülözhetetlen dolgot a másnapi öléshez. A konyhában téblábol­­tunk, Etelka ellenőrizte, minden szükséges edény tisztára súrolva várja-e az eseményt, a kések élesek-e, megvan-e a kis bődön, nagy bödön ... Járt a szeme mindenen, engem meg elfogott a nosztalgia. Hideg, havas hajnalok szagát éreztem, mikor az izgalomtól ébren vártam szegény kocáink rémült visítását, hogy iszonyodva dugjam fejem a dunna alá Hányszor vakargattam faléccel szegények hátát, amit még mit sem sejtve kéjesen tűrtek, de én már akkor rossz lelkiismerettel tettem kedvükre, is­mervén a rájuk váró szomorít véget. Közben fölforrt a tea víz, Etelka tálcára rakta az illatosán párolgó kannát, csészé­ket. mazsolás túrós rétest, és bevonultunk egy kis pihenésre, csevegésre a szobába. — Ma nem nézzük a tévét éjfélig, hol­nap igencsak jókor kell kelnem, a lányunk meg a vünk is itt lesz már hajnalban. Julika meg Lali is derekasan kiveszik részüket a munkából. Bár most másodíz­ben. amióta ketten maradtunk, egy hízót vágunk csak. s azzal egy-kettőre kész a munka. Julikáék idén nem jönnek segíte­ni, még nagyon pici a baba, de a kóstolót majd elviszik nekik. Jó. hogy egyikük sem került túl messzire hazulról. Julika a har­madik faluban tanít. Imre meg a járáson. Csak Sanyi van Berlinben, de jövőre vé­gez, hazajön. Persze nem ide a falunkba, de mégiscsak elérhetőbb lesz. Kortyoltuk a teát, aztán Etelka újból megszólalt. kicsit suttogóra fogta a hang­ját, mint aki titkol árul el, pedig csak ketten voltunk a szobában. — Hanem Pistivel meghánytuk-vetet­­tiik a dolgokat, és úgy döntöttünk, hogv az idén valamicskével szerényebben csomago­lunk az ölésbő! Júliáknak és Imrééknek is. Tudod — magvarázta —. a nyugdíj mégis­csak nyugdíj, jobban meg kell fognunk a garast, s ha egy oldalassal, négy szál kolbásszal egy sódarral több, azt már érezni a háztartásban. Kapnak mindenből, de nem oly bőséggel, mint azelőtt. Már tavaly is csak egv hízót vágtunk, s bizony észre se vettük, már a végére jártunk. Neked mi a véleményed? — nézett rám kérdőn. Én helyeseltem Etelka és Pisla döntését. A gyerekeik jól el vannak látva, inkább csak az ínyenc hazai falatok, ízek kedvéért kell nekik a kóstoló, nem azért, hogy hetekre csökkentse a konyhai kiadásokat. Másnap hatalmas élményt jelentett szá­momra a disznóölés. Aztán elkészültünk a munkával, este Imréék el is utaztak, a kocsi csomagtartójában nekik és hugáék­­nak szóló jókora csomagokkal. A követke­ző reggelen segítettem összeállítani Etel­kának a rokonoknak, barátoknak külden­dő „komatálakat”. — Nem is hiszed — nevetett Etelka — milyen nehéz annak, aki hozzá volt szok­va. hogy bőséggel mérjen, innen is. onnan is. lefarigcsálni valamit. Szinte röstelke­­dem. nem tesznek-e valami lekicsinylő megjegyzést miatta De láthatod, egy nö 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom