Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-01-10 / 3. szám
Zsiga bá, jól jövedelmező háztájijából kitekintve úgy látja, minden úgy volt jól, ahogy volt. A szegény is, az egyszerű, tanulatlan ember is vihette valamire, ha volt mersze hozzá. Csak az nem boldogult, aki nem akart, aki élhetetlen volt. Neki ugyan ne mondja egyetlen taknyos se, hogy az ő nemzedéke nem jól csinálta, hisz az ő idejében élt és virágzott a falu! A romlás csak azután jött, hogy ő már leköszönt minden tisztségéről. Azután jött ez a mitugrász kis mérnök, s lám, két év után bedobta a törülközőt! Még kacsint is hozzá egyet a nyomaték kedvéért. De megfáradt kortársa nem kacsint vissza ró cinkosan. „Jöhetett volna az atyaisten is, mondja, az is bedobta volna a törülközőt, talán még hamarabb ... Hisz megfojtják őt, akik körülveszik. Egyszerre kellett volna benneteket kisöpömi!" S farkasszemet néz a két ember — az „élelmes" meg az „élhetetlen” — a kocsmaasztal fölött. „Ugyan-ugyan, csitítgatja Zsiga bá nekibuzduló barátját, mi is megéltük a magunkét, mégis felépítettünk kölcsön, adósság nélkül; dolgoztunk ... Aki dolgozik, annak most is van! Jó, jó, vittünk a közösből, de jutott is, maradt is!" Egyszer csak elfogyott, nincs tovább, a semmit már szétlopni sem lehet, mert az már meglátszik, veti ellen a másik, s mert a vitának ifjabb fültanúi is vannak, magyarázatul még hozzáfűz egyet s mást. Régóta gondolkodik ö már, hol is romlottak el a dolgok, hisz kezdetben úgy volt, akit ők megválasztottak, az beleadott apait-anyait! Tudta, ha nem mennek jól a dolgok, legközelebb leváltják, itt nincs mese. De bármennyire töri is most a fejét, nem tudja megmondani, pontosan mióta vált olyanná a helyzet hogy már a szövetkezet elnökét sem válthatja le a közgyűlés, s mikor lett a választásokból szavazás... Pedig hát ö is ott volt végig a közelben. Csak őt már akkor is csodabogárnak tartották. Ki látott olyat hogy egy brigádvezető — amikor megjött hozzá az első szakmunkás az iskolából — azzal álljon elő: most már van tanult, hozzáértő ember, vezesse az a brigádot!... Gyötri magát, múltjában kutat, mindenáron meg akarja határozni tulajdon felelősségét. Látszik a homlokára gyúródó ráncokból, álmatlan éjszakáin sokat foglalkoztatja ez a kérdés, s talán már rajzolódik is a kép... Mert neki Botladozások fontos, hogy számvetést csináljon. Ő nem tolakodott soha a húsos fazékhoz, azt tette, amire leginkább szükség volt, hogy a dolgok menjenek. Kivéve egyet tán. .Amikor arról kellett dönteni, kit küldjön a munkahelye iskolába, akkor kellett volna másképp szavazni. Nem úgy. hogy 0.75-ért — ez napi hét korona ötven volt — állítani valakit, aki ezt a luxust megengedheti magának! Akkor kellett volna rendes fizetést kiharcolni a továbbtanulóknak és a legjobbakat, a legértelmesebbeket küldeni iskolába." Akkor még kevesen érték fel ésszel a néhai öreg munkatárs szavait, mely óvatosságra intette őket: vigyázzatok, vigyázzatok, mert visszajön hozzátok. de akkor már papír és hatalom is lesz a kezében! Hát ez így is lett, sóhajtja bölcsen, de indulatosan. Ezután meg kivirágzott a sógorság-komaság. Évek óta döcög a közös szekere. Az új elnököt is hiába hozták, csak belebukhat abba, ami itt körülveszi. Lám, most is fizetésképtelen a szövetkezet. Hát meddig lehet még elbújni, lapítani ?! Vegetálni ?! Hisz ezek még abból is előnyt kovácsoltak maguknak, hogy a földeket elhanyagolták! Hááá, ugyan, ugyan, köszörülgeti közben a torkát Zsiga bá, és menni készül. „Mi még tudtunk fizetni! Csak ezek, akik utánunk jöttek, ezek élhetetlenek és tehetségtelenek!" Fogja a sapkáját, és elviharzik. A szájtátiak hada meg zümmögni kezd, az már igaz, hogy Zsiga bá tudott élni! Mesélik, egyszer — még régen — egy éjszaka tízezer koronát mulatott el a közös vagyonából. S hogy a vezetőség akkor is szó nélkül megszavazta, hogy a lónak négy lába van ..Ez volt ám az ember", néznek utána, s még csettintenek is hozzá. Á gyűrött arcú ember meg néz, néz szomorúan, s közben egy nitroglicerint gyűr be a nyelve alá ... Rég látja már, hogy fejre állt a világ. FOTÓ: PETER LESKE A Szlovák Nőszövetség KB hetilapja XXXVIII. évfolyam Főszerkesztő: PÁKOZDI GERTRUD Helyettes főszerkesztő: NÁDASKYNÉ ZÁCSEK ERZSÉBET jZSzerkesztőségi titkár: HRTANNÉ ZSEBIK SAROLTA Grafikai szerkesztő: ORDÓDY DÉNES Kiadja a Szlovák Nőszővetség KB Zívena kiadóvállalata. 812 64 Bratislava. Nálepkova 15 — Címlapunkon ■ Könö’SÍ 1st-Szerkesztőség: 812 03 Bratislava, Leninovo námestie 12. Telefon — titkárság: 334 745 — ’fii Terjeszti a Posta Hiriapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítő- van Jelvetele nél — Előfizetési dij negyed évre 36.40 Kős. — Külföldi megrendelések: Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat — PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlace, 810 05 Bratislava. Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELÍR)- 1900 Budapest, XIII.. Lehel út 10/a. Előfizetési dij: évi 180.— Ft — Csekkszámlaszám MNB 215—96 162 — A SÜTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodoslovenské tlaciame. z. p„ 042 67 Koéice, Svermova 47. Indexszám: 49 413 Kéziratokat és képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza I nő 2
