Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-05-16 / 21. szám

S

Z

Ü

Í

Ö

T

Ö

U

V

Bár az első látásra teljesen különböző dolgokkal foglalkoznak, hisz egyikük szobrász, a másik pedig festő, mégis sok a közös vonás a két IMové Mesto nad Váhom-i képzőművész munkásságában. S nem is a véletlen hozta össze őket a közelmúltban a komáromi Csemadok Galériában megvalósult tárlaton, hisz jónehány közös kiállításuk megelőzte már Szlovákia-szerte ezt a komáromi (Komárrio) bemutatkozásunkat. Nem- csupán a közös pátria köjti össze őket, hanem elsősorban a hasonló felfogás és kifejezésmód. A nőiesség és a szülőföld megjelenítésériek van központi szerepe mind^éttejük alkotó munkásságában. Milan Struhárik szobrászművész szándékos egyszerűséggel készített szobraiban **'»

a nőiesség a fába vésett vonásaiban fogalmazódik meg lírai szépséggel a föld, a szülőföld, az élet folytonossága is. Majdnem teljesen megfordítva, de ugyanez jelenik meg Ján Mikuska festőművész munkáiban; lírai ihletésű tájképein, szülőföld-ábrázolásán érezni a tájon túl a nőiességet és egyfajta, leheletszerüen finom erotikát, újrafogalmazva az ősi mítoszok termékenység-istennőinek átváltozásaiban a nőiesség és a táj elválaszthatatlanságát.

NÉMETH GYULA

LÁNY GALAMBBAL

KAR!A TÍDA/CSENDES ESTE/EGY CSOKOR VIRÁG