Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-05-09 / 20. szám
TÁJOLÓ A magyar kultúra napjai Csehszlovákiában Kinek szólnak az előadások? Öles plakátok hirdették április elején Bratislavában a magyar kultúra napjait. Hogy a plakátok láttán örömünkbe üröm is vegyült, annak az volt az oka, hogy a részletes programot hiába kerestük. A kultúra iránt komolyan érdeklődök ugyan a napisajtóból, innen-onnan tudomást szereztek a rendezvényekről, de hogy valóban részt is vehessenek az előadásokon, az kérdésessé vált a nehezen megszerezhető belépőjegyek, a pontatlan információk s nem utolsósorban több esemény idejének egybeesése miatt. Az itt élő magyarság igényli a magyar kultúrát, a magyar szót; ők alkották a közönség többségét. Természetesen a szlovák közönség is kiváncsi volt a magyar kultúra képviselőire, ők az érdeklődök számát csak növelték. Éppen ezért érdemes lenne elgondolkozni azon, kinek is rendezik úgy általában a kulturális napokat, kinek rendezte a CSSZK Kulturális Minisztériuma, az SZSZK Kulturális Minisztériuma, a magyar Művelődésügyi Minisztérium, a Pragokoncert, a Slovkoncert és több más szervezet a magyar kultúra napjait. Mi is e néhány napra sürített rendezvénysorozat célja? Az. hogy protokol előadásokkal demonstrálják két ország, két nép barátságát. vagy pedig az, hogy valóban az érdeklődő közönség ismerkedhessen meg müvekkel, művészekkel? A kulturális napok rendezvényei nemcsak a városközpont színház- és koncerttermeiben zajlottak, hanem a város kerületeinek művelődési házaiban is. Psota Irén és Benkő Péter műsora például a Ruzinov művelődési központban kapott helyet. A központ dolgozóinak dicséretére legyen mondva, mindent megtettek azért, hogy a két előadáson megteljék közönséggel a kis színházterem. A délután két órakor (!) kezdődő első előadásra a magyar tannyelvű iskola tanulóit nyerték meg (bár a műsor nem éppen gyerekeknek szólt), s a Csemadok városi szervezete is segített a közönségszervezésben. A Magyar Állami Operaház művészéinek vendégjátékára állójegyeket is kínáltak (már aki hozzájutott), előre számolva azzal, hogy a meghívott vendégek közül sokan nem vesznek részt az előadáson. Sajnos, még igy is üresen maradt néhány szék. Célja, értelme akkor lesz igazán az ilyen rendezvényeknek, ha nem kampányszerűen megtartott, papíron kipipálható akciókról lesz szó, hanem átgondoltan, a valós közönségigénynek megfelelően megszervezett, kellő propagandával előkészített programokról. ' Opera, balett, hangverseny A szervezés hiányosságait feledtetni tudták az egymást követő színvonalas rendezvények, melyek közül — a teljesség igénye nélkül — említsük meg a Magyar Állami Operaház szólistáinak, Csavtek Etelka Lisztdijas szopránénekesnek, Bende Zsolt Lisztdíjas érdemes művésznek és Tóth János Liszt-díjas baritonénekesnek a koncertjét, amelyen Bartók és Kodály dalait, valamint Mozart és Puccini operáiból népszerű áriákat adtak elő. A Szlovák Nemzeti Színházban megtartott előadáson három egyfelvonásos művel szerepeltek a budapesti ének-, illetve balettmüvészek. A kortárs zeneszerzőnek, Vajda Jánosnak Mario és a varázsló című operáját (melynek szövegkönyve Thomas Mann ismert novellája nyomán készült) láthattuk-hallhattuk elsőként; Cipolla szerepében Tóth János nyújtott szép teljesítményt. Seregi László Dohnányi Ernő zenéjére komponált. Variációk egy gyermekdalra című balettje, majd Bartók Csodálatos mandarinja következett, ugyancsak Seregi koreográfiájával, Keveházi Gáborral a címszerepben. A Lány szerepében Pongor Ildikó méltán aratott nagy sikert. Veress Miklós költő Fotó: KÖNÖZSI ISTVÁN A kulturális napok keretében bemutattak néhány magyar filmet is (a Hanussent, az Eldorádót és a Tüske a köröm alatt ciműt), a Csemadokban a népszerű Kaláka együttes adott műsort az iskolásoknak, az írószövetség szervezésében pedig Jókai Annával és Veress Miklóssal folytathattak beszélgetést az érdeklődők. Bratíslaván kívül természetesen sok más városban és községben tartottak különféle rendezvényeket, előadásokat, kiállításokat áprilisban. A magyar könyvkiadás újdonságai A magyar kulturális napok bratislavai rendezvénysorozatának nagy érdeklődésre számot tartó eseményei közé tartozott a magyarországi könyvek kiállítása, amely április 6-a és 20-a között az Egyetemi Könyvtár kiállítórtermében kapott helyet. Ez a reprezentatív könyvkiállítás az elmúlt öt év egész magyar könyvtermését volt hivatva bemutatni. Az 1 300 újdonságból álló, gazdag és színes kiállításon azonban csak töredékét láthattuk az ezen idő alatt megjelent könyveknek, hiszen Magyarországon évente mintegy 8 000 mű lát napvilágot nyomtatásban a legfőbb kiadók gondozásában. Ezenkívül kb. egy éve magánszemélyek is foglalkoznak könyvkiadással, ami mindanynyiunk hasznára válik. Ilymódon ugyanis konkurencia alakul ki, minden kiadónak (az államinak és a magánnak egyaránt) szüntelenül figyelemmel kell kísérnie a hazai és a külföldi könyvkiadást. Ha késve érkezik az információ, egy esetleg fölöslegesen, illetve késön kiadott könyv — hacsak nem bestsellerről van szó — óriási anyagi veszteséget okozhat a kiadónak. Legújabban a kiadók eddigi szoros szakosítása is megszűnt, ami a helyzetüket csak bonyolítja, az olvasó viszont ezáltal még több könyvet kap kézhez. Hazai könyvkiadásunknak is jó példát mutathat az a gyorsaság, amellyel a megtörtént esemény után egy-két hónappal képesek a kiadók eladásra kínálni egy-egy könyvet. (Ilyen friss forrásanyagból származik pl. Fa Nándor: A Szent Jupát 700 napja című könyve. A Könyvkiadók Főigazgatósága egyébként valamennyi itt kiállított könyvet a Csemadoknak ajándékozta, tehát — reméljük — valamilyen módon mindannyian részesülünk az ajándékból.) A kiállításon a klasszikus és modem magyar írók és költők müveinek új kiadásai mellett olyan nagy érdeklődést kiváltó egyedi darabokat is láthattunk, mint a Washingtoni Kongresszusi Könyvtárban őrzött, XIV. századból származó magyar Nekcsei-biblia kiváló hasonmása, a Jordánszky-kódex, Malonyai: A magyar nép művészete című sorozata (amelynek díszkötése a század eleji kiadás hasonmása), vagy a Képes Krónika, amelynek néhány — gyűjtők számára készült — darabja igen értékes pakisztáni kecskebör kötésben látott napvilágot (újdonság, illetve újra felfedezett régi jó szokás ez is: egyes könyveket kétféle változatban árulnak: egyszerű kötésben, mindenki számára hozzáférhető, olcsóbb áron, és reprezentatív kötésben). A látogatók megtekinthették az utóbbi évek több kiváló ismeretterjesztő sorozatát is. A kiállítás büszkeségei a külföldi kiadóktól átvett könyvek közül a Helikon Kiadó sorozata, ,A múlt születése", a spanyol „A művészet története", vagy az olasz „Európa zenéje" sorozat. Az eredeti magyar sorozatok közül a kultúrtörténeti „Magyar ritkaságok" és „Hírmondó" sorozat, valamint a „Prométeusz könyvek" széles skálája érdemel elismerést, de közkedvelt a névnapokról szóló sorozat és a „Gyorsuló idő", a „Népek mesói" új kötetei is. A magyar irodalom részét képezi, és természetesen a kiállításról sem maradhatott el a csehszlovákiai magyarság könyvprodukciója. A Magyarország és Csehszlovákia közötti közös könyvkiadás ebben az évben 35 éves, a Madách Könyv- és Lapkiadó pedig az idén ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját. Ez alatt az idő alatt több mint 12 millió művet jelentettek meg a magyarországi kiadók és a Madách, és nem elhanyagolható az a tény sem, hogy ez az egyetlen ilyen jellegű időtálló egyezmény két ország között Közép-Európában. Sajnos azonban, az igényekre való tekintettel azt is be kell ismernünk, hogy a könyvek száma nem elegendő. Sem a hazai könyvkiadás, sem a behozatal nem elégíti ki a nagy keresletet. Egyoldalúak lennénk azonban, ha csak ítélkeznénk. A csehszlovákiai magyarság megnövekedett igénye életszínvonalunk és kulturális színvonalunk emelkedését is jelenti egyúttal. Gyermekkönyvek és -illusztrációk kiállítása Az Egyetemi Könyvtár könyvkiállításával egyidejűleg nyitotta meg kapuit a látogatók előtt a bratislavai Bibiana Gyermek Kulturális Központ, ahol a gyermekkönyvek és illusztrációk kiállítása május 7-ig tartott. Ez a kiállítás a legfiatalabb olvasókhoz szól, azokhoz, akiknek a felnőttek olvassák a meséket, akik még csupán az illusztrációkat, a képeket nézegetik a könyvekben. Valahol valaki leírta, hogy a grafikus is mesét ír: képekben, vonalakban, színekben és formákban. Képekkel írja a rímeket, alliterációkat, ritmusokat. így tehát érthető, hogy a könyveket szinte elképzelhetetlen kiállítani a felnagyított grafikák nélkül. A galériában is megelevenedtek a gyerekkönyvek jól ismert figurái. A sok új mesekönyv mellé két grafikus művei kerültek kiegészítésként: Lipták György és Gaál Éva könyvillusztrációi. Mindkettőjük nevét ismerhetik a mese szerelmesei a gyermekkönyv-illusztrációk biennáléjáról (BIB). Lipták Györgynek két könyvillusztrációját — Eötvös Károly: Aki örökké bújdosott és a Fótonfót király című mesekönyvekét — mutatták be. Gaál Éva (aki egyébként Léván született) az Égimódi csavargó, a Vidám matematika, a Bohóckönyv, a Vakkancs és a háromkötetes Kis zenei ábécé könyvek illusztrációit állította itt ki gazdag életművéből. A grafikusnö újabban saját maga írta-rajzolta könyvek kiadásával is próbálkozik, nem kis sikerrel (pl. a Bohóckönyv). A gyerekszemnek egyszerűnek tűnő alkotások mögött komoly szakmai tudás rejlik, így az egy hónapig nyitva tartott kiállítás minden valószínűség szerint nem csupán a könyv, a leírt szó szerétére nevelendő gyerekeket nyerte meg, hanem az őket kísérő felnőtteknek is visszavarázsolta a mesék világát. Az oldalt írta: BERTHA ÉVA M. PLEVA ÉVA nő 18
