Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-05-09 / 20. szám
együtt töltsük. Egész évben örülünk a tavaszi szünidei sízésnek, bár az én képességeim gyakran igénylik a biztatást: „Mama, ne félj, megcsinálod!" Ugyanakkor nyáron, víz mellett az elememben érzem magam, az úszásban én biztatom a lányokat. No, persze, a sportolással eltöltött hétvégéből van a kevesebb. Hiszen mosni, takarítani, főzni is kell, néha időt kell találni mozira, színházra, jó könyvre, olykor megkötök a lányoknak egy új szvettert. És ezen a ponton ismét belép az életembe a legnagyobb ellenségem — az idő, melyet legalább egy pillanatra szeretnék megállítani... • Mi az, ami a legjobban felbosszantja ? — A tehetetlenség. Ha azt látom, hogy valaki közömbösen viseltetik egy fontos ügy iránt. Ha azt látom, hogy sokan úgy élnek, mintha rájuk semmi sem vonatkozna. Véleményem szerint elsősorban párbeszédre kell törekednünk. Minden javaslatra reagálnunk kell. Az asszonyoknak meg kellene tanulniuk a nyílt beszédet. Még a helytelen nézetnek is van értéke, ha kimondjuk. Hiszen az csakis így korrigálható. Nem olyan embereket akarunk magunk körül tudni, akik bezárkóznak. És ezen a ponton a nöszövetség számára is új lehetőség nyílik. Közvetlenségre, megértésre van szükség. Egyetlen tisztségviselő se csak azért legyen az, mert megválasztották, hanem azért, mert ügy is érzi, mindaz, ami a mozgalommal összefügg, a szívügye. Több figyelmet kell fordítanunk a nevelésre. Értékelnünk kell a kultúra jelentőségét. Valóban lelkesedésre van szükség. • Régóta tagja a nőszervezetnek. Mikor találkozott a nőmozgalommal először, milyenek voltak az e téren szerzett első tapasztalatai? — Sok mindenért hálás vagyok azoknak a nöszövetségi tisztségviselőknek, aki segítettek engem még az ifjúsági mozgalomban sltöltött évek során, többek között Kudryová, :ancovicová, Slimáková, Kovácová, Rubalinská elvtársnőnek, és még sok másnak. Éppen nekik köszönhetően jutottam el életemben először a Három nemzedék találkozójára, amelyet akkor, 1971-ben, Lubochián tartottak. A tmavai járási pártbizottság titkári funkciójának betöltésekor nagyon sokat jelentettek ;zámomra azok a tapasztalatok, melyekre a nöszövetségi munkában tettem szert. Hozzásegítettek e tapasztalatok ahhoz, hogy ealisztikusan közelítsek a neveléssel, a csaáddal összefüggő kérdésekhez ugyanúgy, nini az ifjúság megítéléséhez. Fokozatosan meggyőződtem annak a leniíi gondolatnak a helyességéről, hogy a „foradalom sikere attól függ, mennyire vesznek észt benne a nők". Meggyőződtem arról, rogy éppen a nők járulhatnak hozzá erőteljesen az átalakítás céljainak eléréséhez. Hiszen éppen az ö kötelességtudatuk, lelkiismeretességük, kitartásuk, a munkához fűzőlö viszonyuk jelenthet sokat az átalakítás során. • Miben látja a Szlovák Nöszöretség küldetését, és mit szerette a nőszövetségi mozgalomban tlémi ? — Az SZNSZ-szervezet aktivitásával és Ikötelezettségével tekintélyt vívott ki magálak a nők és az egész társadalom körében gyaránt. Most arról van szó, hogy ezt a ekintélyt tovább kell erősíteni, éspedig az let minden szférájának átalakítása, a széles örű demokratizálás érdekében. Mindez megköveteli, hogy a nőket szüntelenül aktivizáljuk, ott, ahol élnek és dolgoznak. Ehhez arra van szükség, hogy az SZNSZ is szerepet játsszon a nők önmegvalósításához szükséges optimális feltételek megteremtésében. Szervezetünknek erőteljesebben kell követelnie a dolgozó nő problémáinak megoldását, és nemcsak az SZNSZ KB szintjén, hanem a központi szervekben is. Növelnünk kell szervezetünk szerepét az egészséges családi környezet kialakításában, a család stabilitásának megteremtésében. Elsősorban a fiatalok családi életre való felkészítésére gondolok, és e téren ki kell használnunk a szocialista országokban működő testvérszervezeteink tapasztalatait is. El kell mélyítenünk az SZNSZ nevelő funkcióját, részt kell vennünk a nők kulturális, politikai és világnézeti nevelésében. És nem utolsósorban lehetővé kell tenni számukra a pihenést, az erőgyűjtést, a sportolást és a művelődést. Azért, hogy a nöszövetségi tagok valóban saját szervezetüknek tekintsék a szövetséget. • Gyakran esik szó a tartalékokról. Ön szerint szervezetünkben miben vannak tartalékok? — Ha azt akarjuk, hogy szervezetünk minőségileg fejlődjön, új, fiatal tagokat szerezzen, akkor tevékenységünkben reagálnunk kell igényeikre, elvárásaikra. Ehhez arra van szükség, hogy közvetlen kapcsolatot tartsunk az alapszervezetekkel; ismerjük konkrét problémáikat, ismerjük a nők gondjait, bajait, ismerjük az új problémákat, melyeket változó életünk hoz magával és melyek öszszefüggenek az átalakítással, társadalmunk szervezeti változásaival. Jobban kell élni a nemzeti bizottságokról szóló új törvény adta lehetőségekkel, az állami vállalatról, a szövetkezetekről szóló új törvényben foglaltakkal, valamint a módosított Munka Törvénykönyv nyújtotta lehetőségekkel. A képviselőkkel, a vállalatvezetésekkel, a földművesszövetkezeti vezetőségekkel és a társadalmi szervezetekkel közösen mindent meg kell tenni a nők lehető legjobb körülményeinek kialakításáért. • Ügy tűnik, hogy a nők már fentebb is említett pozitív tulajdonságai ellenére még mindig kis arányban képviseltetik magukat felelős vezetői tisztségekben. Ön szerint miben rejlenek e probléma gyökerei ? — Szerintem abban, hogy sem a férfi tisztségviselők, és még maguk a nők sem tudatosítják kellőképpen, hogy elengedhetetlenül szükség van a sokoldalúan felkészült nő irányításban való részvételére, a dolgozókollektiva-tanácsokban való működésére. • Komensky mondotta, hogy nem kell beszélnünk, hagynunk kell, hogy tetteink beszéljenek magunk helyett. Elárulná, hogy mit tart a nőszövetség kongreszszusa utáni legfontosabb feladatnak? — Azt, hogy a sok felmerült probléma megoldását illetően a kongresszusi határozatok szellemében, a Nemzeti Front aktivizálásáról szóló dokumentum szellemében olyan fontossági sorrendet állítsunk fel, hogy elősegítsük a haladást. Eközben érvényesítenünk kell mindazt a pozitívumot, amit eddig elértünk. Továbbá szükséges, hogy alkotóan fejlesszük tovább mozgalmunkat az új feltételek között, aktivizáljuk tisztségviselői aktívánkat és tagállományunkat egyaránt. Szüntelenül küzdenünk kell a nők bizalmáért, segítségükkel kedvezően hathatunk az egész társadalmi légkör alakulására. Bízom a nőkben, abban, hogy a Csehszlovák Nőszövetség kongresszusáig, az Sznf 45. évfordulójáig, a CSKP XVIII. kongresszusáig, a képviseleti testületekbe történő választásokig ránk váró időszak, a nyíltság és demokrácia nyújtotta feltételek — melyeket csak most tanulunk kihasználni — együttvéve hozzájárulnak a nők további aktivizálásához. Ahhoz, hogy a szocializmus javára, a nőszövetségi mozgalmunk haladó forradalmi hagyományainak kibontakoztatásáért, a Szlovák Nőszövetség társadalmi tekintélyének növeléséért fejlesztik tevékenységüket. „ . . . amikor gyermekeim hazatérnek, mindig várja őket valaki" FELVÉTELEK: LADISLAV USICKV I Május elseje i| ITTHON; • Prága dolgozói tizenhat év után ismét a Vencel téren emlékeztek meg a munka ünnepéről. Közel negyedmillió felvonuló tett tanúbizonyságot arról, hogy konkrét munkával a CSKP vezetésével kíván részt venni az átalakítás és a demokratizálás programjában. A diszemelvényen Milos Jakeé, a CSKP KB főtitkára, a Csehszlovák Nemzeti Front elnöke, Gustáv Husák, köztársasági elnök és politikai társadalmi életünk további képviselői foglaltak helyet. A felvonulás résztvevőit Miroslav Stépán, a prágai városi pártbizottság vezető titkára köszöntötte. Ünnepi beszédet Milos Jakes mondott. Hangsúlyozta, hogy továbbra is következetesen folytatjuk az elfogadott döntések megvalósítását. Sok vonatkozásban meggyorsítjuk az elkerülhetetlen változásokat. Fontos a társadalmi és gazdasági átalakítást eredményesebben egybekapcsolni az idei tervfeladatok és az egész 8. ötéves terv feladatainak teljesítésével. Elsősorban ettől függ a szociális program megvalósítása, az emberek élet- és munkakörülményeinek javítása — mondta Milos Jakes. Beszéde után kezdetét vette Prága dolgozóinak és fiataljainak felvonulása. • A Csehszlovák Sajtóiroda jelentése szerint néhányan rendbontást kíséreltek meg a Vencel téren, de kísérletük nem talált visszhangra az ott tartózkodók között. • Bratislavában a hűvös, szeles idő ellenére is nagy tömeg gyűlt össze az Sznf téren és a térbe torkolló utcákon. Ünnepi beszédet Ignác Janák, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára mondott. Hangsúlyozta, hogy ha jobban akarunk élni, akkor változtatnunk kell a munka, a fegyelem, a társadalmi tulajdon és a szociális igazságosság iránti viszonyunkon, el kell mélyítenünk a szocialista demokráciát. Hívei vagyunk a demokratizálásnak, de csak olyannak, amely segítségünkre van az előrehaladásban. Hívei vagyunk az igazságnak, a nyílt véleménycserének, a bírálatnak, de mindig határozottan ellenezni fogjuk mindazt, ami sérti a törvényeket, ellenezni fogjuk a demagógiát, a zsarolást, a különféle nyomást gyakorló akciókat, amelyek ártanak fejlődésünknek — mondotta beszédében Ignác Janák. KÜLFÖLDÖN: • Számos szovjet városban nem rendezték meg a hagyományos felvonulást. Moszkva a korábbi évekhez viszonyítva szerényebben volt feldíszítve; a Lenin Mauzóleum mellvédjén a szovjet párt és állam vezetői élükön Mihail Gorbacsowat, az SZKP KB főtitkárával köszöntötték a felvonulókat. • Új formát és tartalmat kaptak a magyarországi május 1 -jei ünnepségek. A hagyományos budapesti felvonulási téren a dolgozók nagygyűlést tartottak, amelyen jelen voltak az ország politikai és társadalmi életének vezető személyiségei. Beszédet mondott Grósz Károly, az MSZMP főtitkára és Nagy Sándor, a SZOT főtitkára. • Leszerelést, jobb munkakörülményeket, demokráciát, ezek voltak az NSZK-ban megrendezett rendezvények fő jelszavai. • Az olaszországi nagygyűléseken főleg az ellen tiltakoztak a résztvevők, hogy a kormány a napokban az egészségügyi szolgáltatások díjának emeléséről döntött. nö 3
