Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-05-02 / 19. szám
A helyszín és az ember /avagy a Kisgömböc Nagymonológja/ Dőljenek hátra és gondolkozzanak. A pániknak és a sietségnek semmi helye. Arra a következtetésre fognak jutni, hogy el kell jutni az emberekig. A helyszíni jelentéseknek is az emberekről kell szólniuk. Azokról, akik ott élnek, életük helyszínén. A helyszín és az ember két alapvető elem. Mindkettőnek ugyanolyan valóságosnak kell lennie, mint az életnek. Ha nem érezni belőlük a valóság leheletét, akkor megszűnik alapvető jellegük. Mondom, dőljenek hátra és gondolkozzanak. Amit most elmondok, nem önéletrajz. Nekem nincs szükségem arra, hogy elmondjam az életemet Mert akkor az üzem életét kellene elmondanom, amelyben élek. Amelyben cselekszem. Vagyis, amelyért. Az meg, ugye, elmondhatatlan, mint minden, ami teljességre tör. Láthatják tehát szinte nincsen magánéletem. Nem húzódozom a munkától. Ott vagyok mindenütt, ahol nem veszíthetek a rangomból. Mert rendkívül fontos, hogy legalább helyi összefüggésekben megőrizzem szavaim erejét Hatósugarát A kimondott szó hatósugarát Ez jót hangzik. Ennek mindig figyelmet kell szentelni. Meg a körülményeknek. És szigorúan be kell tartani a szabályt : csak erőfeszítésekkel lehet a felszínen maradni. Ez a viszonyulás/' szabály tükrözi leginkább a saját világomat Ezt vállalom. Ennyi én-t Mert helyzetünkben a vállalni — kulcsszó. És ezt csak úgy lehet ha következetes vagyok. Ha eljutok az emberekig. Akikhez nem holmi függvényeken. múzeumi részleg főnököcskéken vezet az út Az ilyenekkel még csak egyazon fotográfián sem jelenek meg sehol. A munkás, az más. Vele igen. Meg a szövetkezeti taggal. Vagy a kutatómérnökkel. az ökológia, a környezetvédelem, a tudományos-műszaki haladás bajnokával. Ugyanis a körülményekre mindig figyelemmel kell tennünk. Mondhatnám úgy is, a teljes flórára és faunára. Jó múltkor is, egy találkozón egy lányka kiállt és mondta a magáét Azazhogy nem a magáét, szerintem, hanem a másét Miszerint sokaknak az a véleménye, hogy másként kellene törődni a fiatalokkal. Nem ugyanolyan tervezetet ajánlani a lakótelepi meg a falusi, a gimnáziumi meg a szakmunkásképző iskolai, az egyetemista meg a gyári ifjúságnak. Egyenöttözet helyett színes öltözetről fecsegett, meg hogy ki-ki az érdeklődése szerint alkatának megfelelően. Hm. Szavaztatni akart arról, hogy együttérzünk egy másik, egy úgymond elnyomott nép ifjúságával. Holott nem is járt ott. És azt kérdeztem magamban: hát a körülmények? Csak dőljenek hátra és gondolkozzanak. A pániknak és a sietségnek semmi helye. Mondom, nem magamról beszélek. Aki lemond az énkimondós divatos szándékáról, annak az élete is megváltozhat. Mert ezzel a lemondással föltárulhat előtte a bizonyosság, hogy a nyelvnél, ami, ugyebár, az énkimondás alapeszkö-FOTÓ: KÖNÖZSI ISTVÁN ze, szóval a nyeNnél vannak fontosabb dolgok is. A gazdaság, az eredmények, et cetera, et cetera. És a lemondás pillanatában fölvillanhat lelki szemei előtt a remény, hogy sikeres lesz. Nem utolsó dolog ez, igaz? Hozzá kell tennem, reménye megvalósulása érdekében idomulnia kell majd egy szokásrendszerhez Hogy egészen szabatos legyek: nem eshet kísértésbe. Nem törődhet azzal, mi a divatos vagy időszerű. Vegyék fontolóra érveimet. El kell jutni az emberekig. Mindnyájunknak. külön-külön. És együtt is. Minden oldalról. Tudják, az a legügyesebb pstoba, aki rögvest leplezi ostobaságát. Mert felismerte. Újból. Megint. Csakhogy az ilyen legfeljebb a helyes hangszint találja meg. A célt és a hozzá vezető utat sosem. Természetesen meglehet hogy sokan nem szeretnek. A szeretet egyébként is valószínűtlen valami. Akár a mesebeli Kisgömböc, aki, hamm, mindent felfal. A padlásra egyenként fölbaktató családtagoktól, a rokonságon, a falukon, városokon át a tartományokig. Mese. Még akkor is, ha a gyermeki lélek fél tőle, mert közvetlenül érintve érzi magát. És az a benyomása, hogy a Kisgömböc árnyékában vagy a bendőjében, nem is tudom, hol. nem ő maga dönt a szavai és a tettei felől. Kérem dőljenek hátra és gondolkozzanak. Beláthatják, manapság az ilyen elbeszélésekre egyre kevesebb az igény. Nincsen valóságalapjuk. Manapság a valóság kell. Amelyben a helyszín és az ember a két alapvető elem. Csak ezt a kettőt akartam hangsúlyozni az itt elmondottakkal, amelyeknek bizonyára van pedagógiai hatóerejük, hiszen a pedagógia is az énemhez tartozó valami. Persze nekem nincs szükségem arra, hogy magamról beszéljek. Hogy elmondjam az életemet Ezt már az elején leszögeztem. És remélem, szavaimból az is kiérződik, hogy én most nem moralizáltam, és nem akartam változtatni. Mint mindig, most is csak az élet érdekel. S ha átérzik ennek a mindenre kiterjedő akarásnak a mélységét akkor természetszerűleg jutnak majd arra a következtetésre, hogy mindenekelőtt: el kell jutni az emberekig. Ehhez azonban az kell. hogy dőljenek hátra és gondolkozzanak. A pániknak és a sietségnek semmi helye. A Szlovák Nőszövetség KB hetilapja XXXVIII. évfolyam Főszerkesztő: PÁKOZDI GERTRÚD Helyettes főszerkesztő: NÁDASKYNÉ ZÁCSEK ERZSÉBET Megbízott szerkesztőségi titkár: BERTHA ÉVA Grafikai szerkesztő: ORDÓOY DÉNES Kiadja a Szlovák Nőszövetség KB éívena kiadóvállalata, 812 64 Bratislava. Nálepkova 15 — Címlapunkon • Könözsi Isi Szerkesztőség: 812 03 Bratislava, Leninovo námestie 12. Telefon — titkárság: 334 745 — ■fii Terjeszti a Posta Hiriapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítő- van jelve tele nél — Előfizetési díj negyed évre 36,40 Kfis. — Külföldi megrendelések: Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat — PNS, Ústredná expedicia a dovoz tlafie, 810 05 Bratislava, Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Hírlapelöfizetési és Lapellátási Irodánál (HEUR) — 1900 Budapest, XIII, Lehel út 10/a. Előfizetési díj: évi 180,— Ft — Csekkszámlaszám MNB 215—96 162 — A SÜTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodosiovenské tlaéiame, z. p., 042 67 Kosice, Svermova 47. Indexszám: 49 413 Kéziratokat és képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! nő 2
