Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-04-25 / 18. szám
A gyerekek közismerten fáradhatatlanok. Ez azonban csak látszat. A gyermek nagy mozgásszükséglete, fizikai és szellemi erökifejtési igénye nem mond ellent annak, hogy rendszeresen ki kell pihennie magát. A gyerekek többsége estére elfárad, ágyba kívánkozik, majd éjjel jól kialussza magát. Minden gyermekcsoportban van azonban néhány olyan gyerek, aki a többinél kevesebb erőfeszítésre képes. Őket esetleg „lusta gyerekének nevezik, de többnyire inkább úgy könyvelik el, mint akik alkati adottságaiknál fogva gyengébbek, fáradékonyabbak. életvitelüket csak sok panaszkodás, egymás ellen forduló ingerültség, sietés, kapkodás árán tudják elviselni. Ilyen környezetben a gyerek nem tud kibontakozni sem játékaiban, sem a szüleihez való kapcsolatában. Záporoznak rá az erős, veszélyhelyzetet jelző ingerek, ezért fárad. Mit tehetnek a pedagógusok a fáradékony gyerekek érdekében? Vannak jó képességű, ötletes sikerorientált pedagógusok, akik eredményesen tudják aktivizálni a gyerekeket. S a gyerekek jól érzik magukat a játékban, ahol megnyilvánul a kreativitás és a belső fegyelem. A kudarckerülő pedaA fáradékony gyerek Bár az esetek többségében megalapozatlan az ..alkatilag gyenge idegrendszer", vagy az „alkatilag gyenge testi fejlettség" közhelyszerű megállapítás, a gyerekek néhány százalékánál ez a magyarázat helytálló. A passzív, visszahúzódó, fáradtságról panaszkodó gyerekek általában pszichikus nehézségek terheitől szenvednek. Gyors kifáradásuk másodlagos tünet. Ha felderítjük a gyerek életkörülményeit, rendszerint azt tapasztaljuk, hogy ezek nagyon hasonlatosak a gyermeki neurózisokat okozó helyzetekhez. A környezeti ártalmakat átélő gyermekek visszahúzódnak a világtól, ösztönösen a könnyű, monoton cselekvésbe, álmodozásokba menekülnek, tudattalanul elvonják erőiket a társas kapcsolatoktól, a fárasztóbb játéktól, mert érzelmi zűrzavaruk felemészti energiájukat. Elsőnek említeném azt a környezeti ártalmat, amelyet viszonylag sok családban tapasztalhatunk: a túlzsúfolt lakást, a szülőket, akik hajszolt gógusok kevéssé törődnek a fáradékony gyerekkel, hagyják őket üldögélni, tétlenkedni. A tétlenkedő, visszahúzódó gyerekek pedig egyre jobban elfáradnak, a saját maguk szabta korlátok között vágyaik, törekvéseik letörnek. Fizikai állapotuk romlik: rosszul esznek, rosszul alszanak, nem szeretnek óvodába, iskolába járni. A neurotikus tünetként jelentkező fáradságot csak az aktív pihenés különböző formáinak következetes megszervezésével küzdhetjük le. Az aktív pihenés a gyerekek képességeihez mért, egyszerű, általában elfogadott, hasznos feladat egyéni vagy kis csoportban való elvégzése. Fokozatosan erőkifejtést igénylő feladatokat is ki kell találni számukra. Aktív pihenés, ha okosan új játékokat szervezünk, amelyekben a fáradékony gyerekek nem az egész csoportban játszanak, hanem néhány pajtásukkal. Az öröm és a biztonságérzet a fáradékonyság hatékony gyógyszere: NANSZÁKNÉ Dr. CSERFALVI ILONA A táplálóanyagok egy részét az embernek (és az állatnak) a szervezete nem alakítja át, hanem az változatlan formában épül be fejlődő szöveteibe. sejtjeibe. Ezen anyagok közé tartozik a zsiradékok (lipidek) zöme is. Ezt a körülményt hasznosítva Nagy-Britarmiában, az Unilever óriásvállalat kutatói két évig tartó kísérletezés eredményeképpen olyan tápot készítettek, amelytől a tyúkok természetes, barnás színű, de az átlagosnál nagyobb és „egészségesebb" — csak kevés telített zsírsavat formázó — tojást tojnak. Ezekben a megszokottnál SO százalékkal több a többszörösen telítetlen zsírsav, s az eddigieknél több bennük a vas és a mindenféle vítaním. A héjuk keményebb a megszokottnál. E tápban nincs se mesterséges színezőanyag, se antibiotikum, s az eddigi tápoknál nem is drágább. Még a 0,4 ezrelék alkohol is sok! A British Medical Journalban elemzés jelent meg kétszáz olyan vizsgálatnak az alapján, amely ez alkoholnak a gépkocsivezetőkre gyakorolt hatását igyekezett mérni. A szaklap hivatkozott egy svad fékpróbakísérletre is, amelyben azt tapasztalták. hogy tíz olyan gépkocsivezető kőéül, akiknek a vérében nem volt egyáltalán alkohol, csupán egynek nem sikerült gépkocsijával megállnia az útra kitett bábu előtt Akiknek a vérében viszont literenként (40 milligramm — 0,4 ezrelék) alkohol volt, azoknak a fele elütötte a bábut. Még egyszer a tiszta vízről Az alább következő részlet a szerző A természet és az emlter egysége című készülő könyvéből való A föld feletti és talajvizeinket többféle szennyeződéstől kell óvni. Nemcsak folyékony anyagoktól, hanem szilárdoktól is. Ilyen veszélyt jelentenek a szemétlerakó helyek, amelyeknek a területe esetenként több hektár. Első megítélésre az ilyen szeméthalmok nem veszélyeztetik a környezetet, de ez csak a látszat. Ahogy mindenki tudja, gyorsan szaporodnak bennük a baktériumok — egyesek közülük ragályos betegségek okozói —, továbbá találunk itt vírusokat, parazitákat. penészeket, mérgeket, rákkeltő anyagokat, sőt, néha radioaktívakat is. Ezeket az esők kimossák, s a földrétegen keresztül átszivárognak a talajvízbe. Könnyen bekerülnek az ivóvízbe is, és tömeges fertőzést okozhatnak. A szemétlerakó helyeken végzett mérések szerint egy tonna szemétből egy év alatt 6,6 kilogramm szervetlen só — kloridok, nitrátok és kénes sók — jut a talajvízbe. A szenynyezö hatás csak tíz év múlva csökken, de ezalatt sok újabb szemét gyűlik össze, s a talajvíz szennyeződése tovább tart. A kutatások szerint ilyen esetben a szennyeződés vertikálisan és horizotálisan 20—100 méterre jut el. De nem csak az elszivárgás miatt szennyezik a szemétdombok a környezetet. Sokszor öngyulladás lép fel, s az égő hulladékból fullasztó, bűzös füst és gázok jutnak a levegőbe. Mivel a szemétben sok az élelmiszermaradék, elszaporodnak benne a rágcsálók (pockok, patkányok) és a rovarok, s terjesztik a fertőző betegségeket. A hulladék idővel erjedni is kezdhet, és mérges gázok (például metán) jutnak a légkörbe. Ez a veszély azért is számottevő, mert sok helyen a szemétlerakatok a lakótelepek közvetlen közelében vannak, sőt néhol bent a faluban — sokszor kiszáradt tavak vagy kanálisok medrében. Sajnos, vannak települések, ahol a lakosok régi pincékbe hordják a szemetet. A szemétlerakást meg kell szervezni, s a lerakóhelyet úgy megválasztani, hogy minél messzebb legyen a lakóhelyektől. Olyan nagy szakadékban vagy ásott gödörben volna a legcélszerűbb a tárolás, amelynek a talaja le van betonozva, és ezen kívül is szigetelve van, hogy az esőtől kimosott szenny ne kerülhessen a talajvízbe. A felmérések szerint a szemétgyűjtést és -tárolást Szlovákiában a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban oldották meg a legjobban. Komoly gond és költség az ideális szeméttároló építése. Például, ha négy méter magasat terveznénk, akkor területe 20,4 hektár volna, és 73,1 millió koronába kerülne. Ha viszont a biológiai egyensúly megőrzésére gondolunk, ezek az összegek nem is olyan nagyok. Nézzük meg visszamenőleg az 1981—85-ös időszakban történt szlovákiai vízszennyeződéseket. Öszszesen 525 esetet jelentettek, s a táblázat azt mutatja, hogy 1985-ben 23 százalékkal növekedett a vizek szennyeződése az 1984. évihez hasonlítva. A tettesek közt a sor elején a mezőgazdasági, élelmiszeripari és könnyűipari üzemeket találjuk, utánuk a közlekedés jön. Az utóbbi években javulás volt tapasztalható egyes gyárak esetében, amelyek ezelőtt erősen szennyezték a vizeket. 1981 és 1985 között a felszíni vizek szennyeződése során 594 tonna hal pusztult el, és 2 056 tonna kőolaj ment veszendőbe. 1985-ben vízszennyeződés miatt a népgazdaság 100 millió korona veszteséget szenvedett. Ebbe beletartozik a halpusztulás (46 000 kg) okozta kár, a kőolajtermék-veszteség (120 köbméter kőolaj, 600 tonna gázolaj, 64 tonna pakura és 92 tonna más anyag), a vizek tisztítása és a más forrásból való ivóvizpótlás. Azok az üzemek, amelyek ezeket a szennyeződéseket okozták, 1985-ben 2,79 millió korona bírságot fizettek, 1981 és 1985 között pedig összesen 12 millió koronát. Az említett példák azt bizonyítják, hogy a folyóvizeinkbe kerülő mérgek az élővilágra és az ivóvízre nézve egyaránt veszélyesek. Jelenleg országunkban 1 800 millió köbméter az (évi) ivóvizfogyasztás, de az ezredfordulóra már 2 000 millió köbméter lesz. Ez azt jelenti, hogy nemcsak új vízforrásokat kell feltárni, hanem a meglevőket is jobban kell védeni. Ebben mindenkinek segítenie kell. El kell érni, hogy a gyerekek már az iskolában megkapják azokat az impulzusokat, amelyek révén az egészséges környezet iránti igény természetes igényükké válik. Reméljük, hogy társadalmunk átalakítása során az ipari üzemek vezetősége komolyabban fogja venni a vízvédelmet is. (folytatjuk) Dr. NAGY GÉZA nő 11
