Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-01-03 / 2. szám
KUCKÓ Hogyan mentette meg a köd Vashágót Észak-csehországi monda A svéd újra borzasztóan dühbe gurult, ekkora hosszú utat megtettek, itt pedig nem talál mást, csak ködöt, sziklákat meg egy vad folyót. Üvöltözni és szitkozódni kezdett, míg egyszer csak gyengeséget nem érzett a szíve táján — és holtan rogyott össze. Helyettese kiadta a parancsot: — Ott temetjük el, ahol az életútja végétért. A katonák ráhagyták, megásták a sírt, s egy nagy követ hengerítettek rá. A harmincéves háború során még sok szenvedést okoztak a hódító svédek a békés lakosságnak és temérdek hadizsákmányt cipeltek magukkal a távoli országba, mígnem elterjedt a hír. hogy a háború végre mégiscsak befejeződött. Sokáig eltartott, míg az emberek, akik Csehországban átvészelték a sok megpróbáltatást, a háborít pusztításai után újra mindent felépítettek. De még mielőtt mind meghaltak volna a rettenetes szenvedések tanúi, Koberovyba egy asszony érkezett, aki valamilyen szokatlan nyelven beszélt. ■Vagy eröfesztítésbe került, míg sikerült megértetnie a helybeliekkel, hogy a férje sírját keresi, aki állítólag valahol itt van eltemetve. Az emberek a Hamstyn alatti nagy kőhöz küldték, ahol a háború alatt a svéd katonatisztet eltemették. Az aszszony megtalálta a sírt, egy csokor virágot helyezett rá, és keserűen sírva fakadt. Azután még néhány napot Koberovyban 'töltött, megajándékozta a vendéglátóját, majd elutazott valahová északra. És még ma is, amikor a Hamstyn fölött tombol a vihar, valahol a fellegek között egy bolyongó lovast lehet látni. Az emberek azt mondják, hogy a dölyfös svéd szelleme az, aki hiába kereste a Vashágót, amelyet a hegyilakó atyafi leleményessége mentett meg a nagy pusztulástól. A helyet, amelyről az idegennek azt mondja, hogy ott csak szakadék van. ettől fogva Szakadékosnak mondják. Kövesdi János fordítása NAGY ZOLTÁN ILLUSZTRÁCIÓJA Amidőn egykor í?svédek feldúlták egész Európát, és pusztították az országunkat, Észak-Csehországba is betörtek.. Amikor megkérdezték a helyi lakosokat, merre vannak a gazdag városok, valaki azt mohdia nekik, hogy a Jizera folyó és a 2ernovník patak összefolyásánál fekszik egy igen tehetős falu, 2elezny Brod. Egyszer a svédek'egészen Erydlanttól indítottak támadást. Hiába figyelték az őrök a magsalatokról az ellenség mozdulatait, hiába védekeztek őrtüzekkel meg lövésekkel a betörések ellen. A svédek egy csoportja lóháton a koberovyi hegytetőig jutott, ám amikor megálltak a gerincen, s lepillantottak, mindenfelé csak ködöt láttak. Hömpölygőn végig az egész völgyön, akár a tej. — Hát hol van az a gazdag város, amit ígértek? — pattogott a svéd parancsnok, miközben egy helybélit kihallgatott, aki a Jizera völgyéből éppen főijeié igyekezett az erdőbe. — Tekintetes uram, arra tovább csak egy mély szakadék meg egy vad folyó van. olt pusztulnának valamenynyien a lovaikkal együtt — Jelelte a ravasz atyafi. Ki volt a tolvaj? Egyszer egy ember birkát lopott. Amint a gazda észrevette a kárt, rögtön jelentette a bírónak. A bíró összehívta a falu népét, és így szólt hozzájuk: — Ennek a szegényembernek ellopta valaki a birkáját. Ha a tettes önként jelentkezik, mentesül a büntetés alól. Mindenki mélyen hallgatott. Mire a bíró újra megszólalt: — Ha a tolvaj nem jelentkezik magától, találunk rá módot, hogy kiderítsük. ki volt. Mindenkinek egyforma hosszúságú vesszőt adott. Megparancsolta, hogy reggelig tartsák maguknál, a tolvaj vesszője reggelre egv centiméterre! megnő, A tolvaj egész éjjel nem tudott aludni. Mindig a vesszőre gondolt. Úgy határozott, hogy egy centit levág belőle. Amikor a bíró a vesszőket megvizs-Német mese gátit a. észrevette, hogy az egyik bot rövidebb a többinél * I — Megvan már a tolvaj! — kiáltott. — Megfizeted a birka árát. A tolvajnak nem maradt más választása, szégyenszemre beismerte tettét, s megtérítette a szegényember kárát. Szigeti Kálmán fordítása nő 16
