Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-04-11 / 16. szám
Re san Katalin FOTÓ: A SZERZŐ ÉS ARCHÍV Az igazgató „cselfogása" 1987-ben 55 nő volt szülési és gyermekgondozási szabadságon. A dolgozók átlagéletkora 31 év, ez is csak azért ilyen „magas", mert kénytelenek néhány nyugdíjast is alkalmazni. A fonók, szövök többségének életkora alig haladja meg a húsz évet. Az üzemvezetés bizakodó, meglehet, egyszer azt is megérik: felnőnek a gyerekek, és az anyáknak nem kell a gyermek betegsége miatt is folyton-folyvást otthon maradni — most van olyan hónap, hogy a munkaképtelenség eléri a nyolc százalékot! —, és végre egyensúlyba kerül a munkaerő-ellátás. De addig mitévők legyenek? Az igazgató addig törte a fejét, amíg megtalálta a dolog nyitját. Az 1985-ben kiadott 204-es kormányerendelet lehetővé tette, majd a Szlovák Iparügyi Minisztérium 1986 márciusában engedélyezte a textilipar meghatározott szakmunkásainak a gyermekgondozási pótlék kifizetését. A röcei Likotex vállalat négy üzeme közül a vajáni élt a lehetőséggel. Meglátogatták mind az ötvenöt szülési és gyermekgondozási szabadságon lévő dolgozójukat, s felkínálták nekik: ha a szülési szabadság letelte után az anya azonnal visszaáll munkába, kifizetnek neki 2 400 koronát, s minden ledolgozott műszakra — feltétel a két műszak — 20 koronát, vagyis havi 440 koronát. Ezt mindaddig folyósítják, amíg a gyermekről más személy gondoskodik, vagyis amig a gyermek nem megy óvodába vagy iskolába. Falun nincs bölcsőde, a gyermekről hároméves koráig az anya gondoskodik. Ha pedig idegen személyre bízzák a gyereket, annak fizetni kell, gyakran annyit, hogy a keresetből fennmaradó részért nem érdemes munkába járni. A 440 korona ezt hivatott pótolni. Nem akarom vitatni a gondozási pótlék helyességét, mert tudom, a kormány e döntésével a dolgozó nők javát kívánta szolgálni. Az 1987-es évben az 55 szülési és gyermekgondozási szabadságon lévő asszony közül hat élt e lehetőséggel. Az üzemnek busásan megtérült a 9 320 korona, amit gondozási pótlékként fizettek az anyáknak. A hat nő összesen 375 ezer négyzetméter vásznat szőtt, 3 millió 378 ezer korona értékben. Tavaly nyolc dolgozó nő— szövő, beszedő — részesült e pótlékban, összesen 19 800 koronát kaptak. E nyolc munkaerő hozzájárulásával elérték, hogy csökkent a túlórák száma; különben az általuk előállított 840 ezer négyzetméternyi üvegszövetet a többieknek túlórában kellett volna legyártaniuk. Jól jön a pénz Hogy látják ezt maguk az érintettek? Dadu Teréz helybeli lakos, 1978-tól dolgozik a Likotexben. Három gyermek anyja. — Még négy hónapig maradhattam volna otthon a kicsivel, de anyukám elvállalta a gondozását, ezért munkába álltam. A pótléknak, mi tagadás, megörültem. Januárban 3 003 korona volt a bérem, ahhez jött még a 440 korona. Elégedett vagyok. Margita Ruzinská hat éve Nagykaposról jár be, szintén három gyermekük van: — Lacika 13 évre született Tamás után, de csak négy és fél hónapig voltam vele otthon. Egy fizetésből nem lehet megélni. A plusz pénz jól jön, az anyósom gondozásában pedig a kicsi is jó helyen van. Jeso Éva Rőcén tanulta a szakmát, tíz éve van az üzemben. Tavaly tizenkét gép helyett gyakran húszon is dolgozott. 1987-ben a túlórákkal együtt napi átlagkeresete 159 korona volt, tavaly túlóra nélkül elérte a napi 162 korona átlagot. — Nagyon jó, hogy elmaradt a túlóra. A szombat legyen a családé, az ember a napi nyolc órával keresse meg a megélhetéshez szükséges pénzt. A férjem is itt dolgozik, a műszakban váltjuk egymást, hogy a két kislányunkkal mindig otthon legyen valamelyikünk. Horkai Erzsébet, Kovácsa Margit, Lakatos Jolán is hasonlóan vall a túlórákról. Őket nem érintette a gyermekgondozási pótlék, de annak örülnek, hogy néhány munkatársukon segít ez a pénz. Hiszen ha többen vannak, könnyebben teljesítik a tervet, nem kell túlórázni. És ami a lényeg: a pénzük is több! Ez még nem minden A gyermekgondozási pótlék még nem minden, amivel az üzemben dolgozó nők megtartására törekednek. 1987-ben bevezették a stabilizációs járadékot. Ha a dolgozó letölti az üzemben az öt évet, 500 korona jutalmat kap. Utána az összeg minden ledolgozott év elteltével 100 koronával növekszik, egészen 2 500 koronáig, melyet az üzemben eltöltött 25. évfordulóján kap meg a dolgozó. Ezt kővetően pedig minden ledolgozott évért jár 2 500 korona. 1987-ben ilyen célból 61 615 koronát fizettek ki. Tavaly ez egy ezressel volt több; 65 személy — meghatározott mesterségű (szövő, beszedő, vető, gépjavító) — részesült az összegből. Amint azt Tóth Margit személyzetistől megtudtuk, a dolgozók érdekében éltek a 192/87-es kormányrendelet nyújtotta lehetőséggel is; ennek értelmében meghatározott szakmákban bizonyos pótlékkal növelhető a dolgozók keresete. Ilyen szempontból az elmúlt évben 99 dolgozónak több mint 140 ezer koronát fizettek ki. Tóth Ilona szövőnő tizenötödik éve dolgozik az üzemben, tavaly 1 400 korona stabilizációs járadékot kapott: — Az idén már több lesz egy százassal. A havi fizetésünk sem rossz, januárban a pótlékkal együtt megkerestem a 3 200 koronát — túlóra nélkül. A tavalyi tervemet november 23-án teljesítettem, holott anyaghiány miatt júniusban 5 napot, novemberben 6-ot, decemberben 3-at álltunk. Ezt kellene még kiküszöbölni... A dolgozók fizetésének növelésével elérték, hogy 1989-re már megvan a tervezett 293 dolgozójuk. Ez pedig alapfeltétele a túlóramentes tervteljesítésnek! A Terebesi (Trebisov) járásban az elsők között vannak, akiknek a termékeit exportálják. Termékeik felét a Szovjetunióba és a Német Szövetségi Köztársaságba szállítják. A jó minőségű és időben elvégzett munka olyan követelmény, amely mindenkinek érdeke, s ennek eléréséhez a legmeggyőzőbb érv a jó kereseti lehetőség. Természetesen ennek velejárója a megfelelő szociális gondoskodás — védőeszközökre, munkaruhára tavaly több mint 160 ezer koronát fordítottak, 16 741 koronát fizettek ki a munkaruhák otthoni mosásáért, az üzemi orvos hetente háromszor jár hozzájuk, saját üdülőjükben pionírtáborukban pihenhetnek a dolgozók és gyermekeik. Megadni a dolgozóknak mindazt, ami megadható. Hogy legyen kedvük a munkához, jól érezzék magukat az üzemben. Erre törekszik a vezetőség, erre alapozza a munkaerők megtartását. A természetes utánpótlást ezután saját erőből akarják biztosítani: az 1987/88-as iskolaévben a királyhelmeci (Kráfovsky Chlmec) szakmunkásképzőben egy 8 fős csoportot nyitottak szövőnők magyar nyelvű képzésére. Ezzel lehetővé tették, hogy a lányok lakhelyükhöz közel, anyanyelvükön készülhessenek a szakmájukra. Ha ezt a létszámot minden évben biztosítják, akkor nem kell majd aggodalommal figyelni a kismamákat: vajon hányán mennek ugyanabban az időben szülni? H. ZSEBIK SAROLTA nő 5
