Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-01-03 / 2. szám
gyökerek különös hajlása, sötétlő odvak, burjánzó aljnövényzet, mélyen rétegezödött avar — ápolatlan park, melyben sok év óta már senkit nem láttunk dolgozni, egyáltalán évtizedek óta! Az Ida patak, mely valaha erőszakosan siklott vájataiban, most olajosán és sötéten csordogál. A lepusztult Schel kastély tavacskájának medre kiszáradt, kápolnáját föltörték, kirabolták — Mindenütt a romlás képei, minden az élet ellen szól. Állva az előtérben, szemben a kastély homlokzatával, a v o 11 teniszpálya legközepén, még érthetetlenebb lesz az egész. A kastély körül építkezési anyag, malter — rövid kis intermezzo, kocsmázó, ténfergő szakikkal — mielőtt az enyészet újra munkába kezd. Erre mi szükség? Az idén is új munkások érkeztek, vakolószerszámokkal, gépekkel — és kertész járja immár a park benőtt ösvényeit. Mégse lenne hiteles a parkbéli pusztulás? Ez lesz talán az igazi, a végső visszarendeződés? Kár, hogy nem esik a hó — az mindent eldöntene! Kérdések I. Váltás. Innen is lehetne indulni, az Ida patak egyik hajlatából. Itt állt a Perényiek vára, árka és sánca ma is jól kivehető. A várat 1556-ban — a cigányok hősies védekezése ellenére húsznapi ostrom után vette be a császári katonaság. Az idai cigányok azóta fejedelmi ivadéknak mondják magukat, elődeik hősiességéből erőt nyervén. Mert igaz: a falu nevét és az idai cigányok hősiességét — míg csak magyar írásbeliség lesz a világon — megőrzi Arany elbeszélő költeménye, „A nagyidai cigányok". De kiindulhatnánk akár a történelemkönyvekből! A falu múltja a XIV. századba nyúlik vissza, különösebb történelmi szerepe nem volt, ha csak nem említjük az itteni földesurak részvételét a régi idők nagy elöljárói között, vagy a zsidó zsinatot 1879-böl. Nagyida területe 1939-ben 7 234 katesztrális hold, melynek nagyobb része a földreformig báró Schel Péteré, a többi pedig Szmrecsányi, Brezsányi, az egyház és a gazdák tulajdona. A föld nélküli szegény nép az urak vagy gazdák földjein keresi verítékes kenyerét; aratásnál minden kilencedik kereszt a kepésé. Indulhatnánk innen is. Az Ida középső hajlata. Nagy a sár, de nap fénylik. A „földvártól" nem messze az állami gazdaság szerelőműhelye; a gazdaság'59- töl műveli Nagyida földjeit. A hajlat túloldalán a Fedák féle malom, az idő vasfoga rágja, akárcsak a Tvergyákét. Különben ép mindkettő, csak nem őrölnek; vízhajtással már nem is lehetne, az idabukóci víztároló annyira lefogja az Ida vizét. A malmok mellett kendertörők, fakonstrukciójuk korhad. Lassan és teljesen. A falu szája. Hegy feketéink előtte, hosszú, mesterséges sánc. Már csak a varjak hiányoznak fölüle. Ami a vasműből kikerül, salak, hulladék, annak egy részét ideszállítják. Mellette meghúzták a járáshatárt, a hatályos jogszabályok szerint a falu nem perelhet. Hosszú, fekete hegy, fél kilométeres memento. ... Valami hasonló, csak aprópénzre váltva: szeletke a falu mindennapjaiból. Tavaly év végén elvitték a széntelepet a faluból. '82-ben még megkérdezték a tanácsot. Tiltakozott. '87-ben már nem kérdezték meg. A cigányok, akiknek a legalsó és legszegényebb rétege maradt a faluban, most a kerítéseket bontja. (Nem gond, nincs köztük olyan férfiember, amelyik ne járta volna meg a börtönt!) Eddig, ha fáztak, a széntelepre mentek; ezentúl, ha fáznak, a „parasztok" kerítéseinek mennek. 1986 után, mikor Nagyida (Vefká Ida) élére fiatal vezetés került, egy fölmérést készítettek a falu sorsával kapcsolatosan. Háromszáz családot kérdeztek meg. Az eredmény: kétszázhuszonegyen semmi áron nem egyeznének bele a község fölszámolásába, harminchétén csak akkor, ha a felettes szervek a jövőben nem engedélyezik a központi vízvezetéket és a gázt. Az azonnali fölszámolással huszonhármán, a fokozatos fölszámolással tizenkilencen értettek egyet. A fölmérés készítőinek az eljárása természetesen (?) nem volt annyira magától értetődő, mint első olvasásra tűnik — tehát hogy megkérdezték a falu lakosságát, véleményezzék saját sorsukat, és adjanak számot saját akaratukról; így magától értetődően az apolitikusság vádját is a szemükre hányták. A legfontosabbnak mégsem ezt a szomorú fricskát tartom, hanem annak megállapítását: Milyen havak esnek Nagyidán? Előre leszögezem: a választ ez a riport sem adja meg. Hangulatfestés Kár, hogy nem esik a hó. Öregesen, sűrűn, nagy pelyhekben, az erősödő széltől olykor meg-megkavarva. Mert innen a parkból igazán kevés érthető. Nem érthető, mi történt, és mi fog történni, s ami történt és történik, az az, aminek történnie kell; vagy ez már egy teljesen más folyamat. Holott itt, az Ida patakra dűlő terjedelmes parkban látszólag minden a helyén van. Minden a helyén van, és minden megegyezik önmagával; semmi sem tudósít az időnként meglóduló vissza rendeződésről. A kerítésen túl érintetlen park, néma és híres faóriásokkal, látszólag épp olyan, mint egy karhozatra ítélt park, vagyis olyan amilyennek lennie kell: leszáradt, törött ágak, kifordult, ledőlt törzsek, tépett lombkoronák. A tábor halottaskocs^l Falukép — Előtérben llosvai Selymes Péter föltételezett háza PRIKLER LÁSZLÓ FELVÉTELEI MILYEN NAVAK ESNEK ?
