Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-03-07 / 11. szám
I Az ítélet jogerős Sipos F. nem tagadta, a társa adta az ötletet, hogy lopják meg a sértettet, de kezdettől fogva támogatta a tervet ő is. Kovács úgy mondta neki, a sértett K. G. vráblei lakásában kb. fél millió korona készpénzhez juthatnak. Valamikor május utolsó napjaiban történt, amikor a 34 esztendős csallóközcsütörtoki (Stvrtok na Ostrove) Sipos megkérte a 24 éves bakai Bölcs K.-t. hogy kocsijával vigye el őt Vrábléba, ahol „jó üzlet" van kilátásban. A helyszínre érve azonban elhalasztották tervük végrehajtását, mivel a házban valaki tartózkodott. Pár hét múlva, 1988. június 13-án hétfőn. Bölcs kocsijával ismét a sértett házához vitte társait. Bölcs a kocsiban maradt, míg a 18 éves Dunajská Luzná-i Kovács M„ Sipos és egy negyedik társuk átmászva a ház kerítésén az udvarba jutottak, és a háztetőn keresztül bementek a lakásba. Mielőtt kiemelték a három tetőcserepet, gondosan „átvizsgálták" a terepet. A padlásról leérve a lakásba jutottak, ahol egy Szűz Máriát ábrázoló szobrot kerestek, mivel Kovács úgy hallotta, a tulajdonos abban rejtegeti pénzét. A szobrot egy másik szobában meg is találták, ám abban pénz nem volt. Egy következő helyiségben a szekrényt dúlták fel, majd az egyik fiókban néhány zacskót találtak, bennük kisebb-nagyobb címletekben öszszesen 130 ezer koronát. A pénz megszerzése tehát sikerült, de távozáskor még az említett szobrot és néhány emlékérmét is magukkal vittek. A kocsiban Bölcsnek, aki tudott a tervről és annak végrehajtásáról is, 12 és fél ezer koronát adtak; Kovács M. és negyedik társuk 38 ezer koronában részesült (15-15 ezret mindjárt ruhák vásárlására költöttek). A maradék pénz Síposé lett. A vádlottak a bíróságon alapjában véve beismerték tettüket, csupán Bölcs tagadta, hogy tudomása lett volna barátai szándékáról, és úgy magyarázkodott hogy azok csupán megkérték, vigye el őket Vrábléba, de ő mindvégig a kocsiban maradt. Úgy állította, társai az úton semmiféle lopásról nem beszéltek. Beismerte viszont, hogy Síposnak a tett elkövetése előtt egy csavarhúzót és kalapácsot kölcsönzött. és a zsákmányból „csak" tíz és fél ezret kapott... Korábbi vallomásaiból viszont kitíint, hogy már az úton tudomása volt a lopásról, mert hallotta Sípos megjegyzését, miszerint ha tervük sikerüt, jó „boltot" köthetnek. A bíróság megállapította, hogy Kovács. Sípos, Bölcs és negyedik társuk a lopás bűntettét követte el, mellyel jelentős kárt okozott. Kovács és Sipos még magánlaksértést is elkövetett. Bizonyítást nyert az is, hogy Kovács M. 1987. március 19-én egy bratislavai ismerősének lakását törte fel annak távollétében. hogy ott egy alkalmi barátnőjével néhány órát töltsön kettesben. Sipos esetében még két pontban igazolódott be a kötelező tartásdíj elhanyagolásának vádja. Első házasságából származó három kiskorú gyermekére összesen 10 509,— Kós-val tartozik, második feleségétől számrazó két gyermekére pedig 14 400,— Kős-val maradt adós. Tartási kötelezettségét Sipos részben beismerte, de azzal védekezett, hogy saját számításai alapján jóval kisebb összeggel tartozik, és hogy nem tartja gyermekének a második feleségétől származó fiút. A bizonyítás során Sipos bűnössége ebben a vádpontban is igazolást nyert, hisz több hónapon keresztül munkakerülő életmódot folytatott és mint apa nem nyújtott be apaság-megtagadási javaslatot az illetékes bíróságon hároméves fiával kapcsolatban. A nyitrai (Nitra) járásbíróság mérlegelve a bűncselekmények társadalmi veszélyességét, a kár nagyságát, a vádlottak eddigi életét, megállapította: Kovács munkaerkölcse nagyon alacsony, lakhelyén átlagosan értékelik, egyszer már volt büntetve rablótámadásért (mint fiatalkorú), s mostani tettét az említett eset miatt kiszabott büntetés próbaidejében követte el. Sipos cigánycsaládból származik, lakhelyén eddig nem voltak panaszok viselkedésére, ám utolsó munkahelyén sorozatosan hiányzott igazolatlanul. Ezidáig tízszer volt elítélve, legutóbb 1985 januárjában szabadult a börtönből. Bölcs munkáscsaládból származik, lakó- és munkahelyén kedvezően értékelik, büntetve még nem volt. Az említettek ismeretében a feljebbviteli bíróság részben helybenhagyva az első fokon hozott döntést. Bölcset kétévi. Kovácsot háromévi szabadságvesztésre ítélte, melyet első fokú javító-nevelő intézetben kell majd letölteniük. Sipos esetében négy és fél évről öt és fél évre szigorították az ítéletet, és mivel már volt szándékos bűncselekmény miatt börtönben, a kiszabott büntetést másodfokú javító-nevelő intézetben tölti majd le. A büntetés letöltése után két évig marad felügyelet alatt, ellenőrizve hogy rendes munkaviszonya van-e és rendszeresen fizeti-e a kötelező tartásdíjat. A bíróság a vádlottakat kártérítésre is kötelezte. —ikréé aztán igazán nem jellemző. A cikk nem erősíti a pedagógus helyzetét és a sajtónak nem lenne szabad tovább mérgesíteni az amúgy is tarthatatlan állapotot. Ha így haladunk, elnéptelenedik a pálya fa Közép-szlovákiai kerületben már érezhető jelenség ez), akkor aztán hogyan tartunk majd lépést a nálunk fejlettebb országokkal? Ha propagációt csinál a sajtó, az legyen pozitív hírverés, olyan fontolgatások, amik segítenek nekünk is! Talán még nincs minden veszve, de ilyen úton menthetetlen lesz az ügy, ez pedig sajnálatos lenne az utánunk következő nemzedék számára. Tisztel értél: Paedr. BARTANUSZ ATTILA SZALAY ZOLTÁN RAJZA Tisztelt Levélíró. Olvasóink! Amit lapunk közöl, azzal általában egyetértünk, így van ez Kocsis Aranka cikkével is. Paedr. Bartanusz Attila véleményének is helyt adunk lapunkban, —• bár nem értünk vele egyet, — mert sajnos, nagyon sokan vallják az ö elveit. Mi azt valljuk Babitsosai szólva: „... vétkesek közt cinkos, aki néma", így szolgáljuk az ügyet. Lapunk éveken, évtizedeken át biztatott a jónak erejével; bizakodván : a pozitív hírverés is „ragályos". Ennek ellenére egyre kevesebb az iskolánk és egyre több köröttük a panasz ; és közben: egyre több felháborító dolog maradt „szóvátétlenül" (gondolok pl. iskolák tekintélyét leromboló, gyermeket-szülőt elriasztó iszákos-durva igazgatóra; a központosítások során önös érdekeit szem előtt tartó — „az én iskolám így még kibírja, míg nyugdíjba megyek" — pedagógusokra; és gondolok azokra, akik csaknem belerokkantak a szélmalomharcokba, mert nem volt velük a pedagógus szolidaritás). Ezek is tények. És engedtessék meg lapunknak: az ÜGY érdekében, hogy feltárja a bajokat is. Rovatunk, melyben K. A. írása megjelent, általában általánosít, a tapasztalt dolgok jelenség-voltát célozza meg: akinek inge, vegye magára ! Nem véletlen hát a névtelenség. (Iskolával kapcsolatos olvasói leveleink szerzői pedig általában azért kérik nevük titokban tartását, nehogy megbántsák tanítóikat.) Sok mindenért szokás ma a sajtót kárhoztatni, nem csak tanügyben. Szinte minden posztról kapunk tanácsot, miről írjunk, miről ne, s mindenkit a jó szándék vezérel : saját szakterülete tekintélyének védelme, a gondok-bajok titkon tartása, elfedése. Kis dolgokban is. Volt időnk megszokni ezt a gyakorlatot, s mindenért, ami közben tönkrement körülöttünk, másokra hárítani a felelősséget. De nincs már időnk, hogy továbbra is így csináljuk. Gondolom, ebben egyetértünk. S akkor a kővetkező lépés lehet majd a teljes konkrétság is. Az ügy érdekében és annak jegyében; „Növeli, ki elfedi a bajt." A szerkesztőség Figyelgetek Valamikor réges-régen. amikor még kispadok álltak a falusi házak előtt, és nem pöfögött kocsi a garázsokban, vasárnap délutánonként, ünneplőbe öltözött nénikék menyecskék cseverésztek a kispadokon arról, hogy kit kivel hol. mikor lepett meg az ura a srérűskertben. a szénapadláson vagy a kazal árnyékában. Milyen gyökérből főz teát akit a Kolika gyötör, milyen fürdővízben áztatja lábát, akit a csúz kínoz. Hasonló korú asszonyok a városokban ugyanekkor, kerek asztal körül cseresznyelikőrt kóstolgattak. mazsolás kalácsot martogattak tejeskávéba, esetleg teás tejet iszogattak és egyébként épp oly fontos dolgokról fecserésztek (hogy ne mondjam pletykálkodtak). minta falusi asszonyok: ki kivel, hol mikor... Melyik csitri kokettál a zongoratanárjával, melyik asszony a férje barátjával, és melyik férj mulatozik a színház primadonnájával. Ilyesmiről beszélgettek a falusi kispadon. a városi tejeskávét iszogatva, mintha fontosabb problémák nem is léteztek volna a világon. Léteztek bizony, de erre faluban, városban később eszméltek rá. akkor már azt tárgyalták, milyen ára van a kukoricának, hányat ellett a koca. ki mit főz ebédre és mennyiből, ki hogyan csinálja az almáspitét, kinek a fiát hívták be katonának, és melyik hajadon szült a világ szégyenére fattyüt. No de mindez régen volt, nagyon régen. A katonafiúk elestek valamelyik harcmezőn, a lányok férjhez adták szégyenbe szült lányukat és azoknál élnek, mások pedig kiköltöztek a temetőbe, vagy beköltöztek egy nyugdíjasotthonba, és oda várják a fiatalokat. akiket felneveltek, kiházasrtottak. akik azonban az idő tájt valamelyik tenger hullámain ringatóztak, a bulgáriai Aranyhomokon napoztak, esetleg valamelyik havasi hegyoldalon sítalpakon csúszkáltak. Némelyik városlakó feketekávéra cserélte a tejeskávét és asztalfiókjából kártyapaklit szedett elő. A faluból felkerültek az eget kémlelik, azon gondolkodnak, hogy beérett-e már a búza. nem verte-e el a jég a vetést. A városiak közük egymással, mit hol lehet beszerezni, ezek is. azok is bírá/gatják a fiatalokat, és rosszallóan csóválgatják a fejüket, hogy jaj. jaj milyen idők járnak No és persze, ezek is, azok is oda telepednek a televízió elé. hallgatják az orvosi tanácsokat („életet az éveknek"), és amikor a tévéadás szünetel, beülnek az orvosi várótermekbe, vérnyomást méretni, receptet ekjfratni. vagy kiülnek a városi parkokban felállított padokra, ismeretséget kötnek hasonló korú bácsikkal. nénikkel, panaszkodnak a reumájukról. a derékfájásukról vagy a vérnyomásukról .. . Hát ez is van. Ámde ón újabban, városi kispadon. kávéházi asztaloknál ilyen szavakat hallok röpködni: Kavinton. furantoin. rudotel, diazepam, fluvalin.. . stb. Hiábai Művelődünk, művelődünk... nő 7
