Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-03-07 / 11. szám

I Az ítélet jogerős Sipos F. nem tagadta, a társa adta az ötletet, hogy lopják meg a sértettet, de kezdettől fogva támogatta a tervet ő is. Kovács úgy mondta neki, a sértett K. G. vráblei lakásában kb. fél millió korona készpénzhez juthatnak. Valamikor május utolsó napjaiban tör­tént, amikor a 34 esztendős csallóközcsü­­törtoki (Stvrtok na Ostrove) Sipos meg­kérte a 24 éves bakai Bölcs K.-t. hogy kocsijával vigye el őt Vrábléba, ahol „jó üzlet" van kilátásban. A helyszínre érve azonban elhalasztották tervük végrehajtá­sát, mivel a házban valaki tartózkodott. Pár hét múlva, 1988. június 13-án hétfőn. Bölcs kocsijával ismét a sértett házához vitte társait. Bölcs a kocsiban maradt, míg a 18 éves Dunajská Luzná-i Kovács M„ Sipos és egy negyedik társuk átmászva a ház kerítésén az udvarba jutottak, és a háztetőn keresztül bementek a lakásba. Mielőtt kiemelték a három tetőcserepet, gondosan „átvizsgálták" a terepet. A pad­lásról leérve a lakásba jutottak, ahol egy Szűz Máriát ábrázoló szobrot kerestek, mivel Kovács úgy hallotta, a tulajdonos abban rejtegeti pénzét. A szobrot egy másik szobában meg is találták, ám ab­ban pénz nem volt. Egy következő helyi­ségben a szekrényt dúlták fel, majd az egyik fiókban néhány zacskót találtak, bennük kisebb-nagyobb címletekben ösz­­szesen 130 ezer koronát. A pénz megszer­zése tehát sikerült, de távozáskor még az említett szobrot és néhány emlékérmét is magukkal vittek. A kocsiban Bölcsnek, aki tudott a tervről és annak végrehajtá­sáról is, 12 és fél ezer koronát adtak; Kovács M. és negyedik társuk 38 ezer koronában részesült (15-15 ezret mindjárt ruhák vásárlására költöttek). A maradék pénz Síposé lett. A vádlottak a bíróságon alapjában véve beismerték tettüket, csupán Bölcs tagad­ta, hogy tudomása lett volna barátai szán­dékáról, és úgy magyarázkodott hogy azok csupán megkérték, vigye el őket Vrábléba, de ő mindvégig a kocsiban ma­radt. Úgy állította, társai az úton semmifé­le lopásról nem beszéltek. Beismerte vi­szont, hogy Síposnak a tett elkövetése előtt egy csavarhúzót és kalapácsot köl­csönzött. és a zsákmányból „csak" tíz és fél ezret kapott... Korábbi vallomásaiból viszont kitíint, hogy már az úton tudomá­sa volt a lopásról, mert hallotta Sípos megjegyzését, miszerint ha tervük sikerüt, jó „boltot" köthetnek. A bíróság megállapította, hogy Kovács. Sípos, Bölcs és negyedik társuk a lopás bűntettét követte el, mellyel jelentős kárt okozott. Kovács és Sipos még magánlak­sértést is elkövetett. Bizonyítást nyert az is, hogy Kovács M. 1987. március 19-én egy bratislavai isme­rősének lakását törte fel annak távollété­ben. hogy ott egy alkalmi barátnőjével néhány órát töltsön kettesben. Sipos esetében még két pontban igazo­lódott be a kötelező tartásdíj elhanyagolá­sának vádja. Első házasságából származó három kiskorú gyermekére összesen 10 509,— Kós-val tartozik, második fele­ségétől számrazó két gyermekére pedig 14 400,— Kős-val maradt adós. Tartási kötelezettségét Sipos részben beismerte, de azzal védekezett, hogy saját számításai alapján jóval kisebb összeggel tartozik, és hogy nem tartja gyermekének a második feleségétől származó fiút. A bizonyítás során Sipos bűnössége eb­ben a vádpontban is igazolást nyert, hisz több hónapon keresztül munkakerülő életmódot folytatott és mint apa nem nyújtott be apaság-megtagadási javasla­tot az illetékes bíróságon hároméves fi­ával kapcsolatban. A nyitrai (Nitra) járásbíróság mérlegelve a bűncselekmények társadalmi veszélyes­ségét, a kár nagyságát, a vádlottak eddigi életét, megállapította: Kovács munkaer­kölcse nagyon alacsony, lakhelyén átlago­san értékelik, egyszer már volt büntetve rablótámadásért (mint fiatalkorú), s mos­tani tettét az említett eset miatt kisza­bott büntetés próbaidejében követte el. Sipos cigánycsaládból származik, lakhe­lyén eddig nem voltak panaszok viselke­désére, ám utolsó munkahelyén sorozato­san hiányzott igazolatlanul. Ezidáig tízszer volt elítélve, legutóbb 1985 januárjában szabadult a börtönből. Bölcs munkáscsa­ládból származik, lakó- és munkahelyén kedvezően értékelik, büntetve még nem volt. Az említettek ismeretében a feljebbvi­­teli bíróság részben helybenhagyva az első fokon hozott döntést. Bölcset kétévi. Kovácsot háromévi szabadságvesztésre ítélte, melyet első fokú javító-nevelő inté­zetben kell majd letölteniük. Sipos eseté­ben négy és fél évről öt és fél évre szigorí­tották az ítéletet, és mivel már volt szán­dékos bűncselekmény miatt börtönben, a kiszabott büntetést másodfokú javító-ne­velő intézetben tölti majd le. A büntetés letöltése után két évig marad felügyelet alatt, ellenőrizve hogy rendes munkavi­szonya van-e és rendszeresen fizeti-e a kötelező tartásdíjat. A bíróság a vádlottakat kártérítésre is kötelezte. —ikr­éé aztán igazán nem jellemző. A cikk nem erősíti a pedagó­gus helyzetét és a sajtónak nem lenne szabad tovább mérgesíteni az amúgy is tart­hatatlan állapotot. Ha így ha­ladunk, elnéptelenedik a pá­lya fa Közép-szlovákiai kerü­letben már érezhető jelenség ez), akkor aztán hogyan tar­tunk majd lépést a nálunk fej­lettebb országokkal? Ha pro­­pagációt csinál a sajtó, az le­gyen pozitív hírverés, olyan fontolgatások, amik segítenek nekünk is! Talán még nincs minden veszve, de ilyen úton menthetetlen lesz az ügy, ez pedig sajnálatos lenne az utá­nunk következő nemzedék számára. Tisztel értél: Paedr. BARTANUSZ ATTILA SZALAY ZOLTÁN RAJZA Tisztelt Levélíró. Olvasóink! Amit lapunk közöl, azzal általában egyetértünk, így van ez Kocsis Aranka cikké­vel is. Paedr. Bartanusz Attila véleményének is helyt adunk lapunkban, —• bár nem ér­tünk vele egyet, — mert saj­nos, nagyon sokan vallják az ö elveit. Mi azt valljuk Babits­osai szólva: „... vétkesek közt cinkos, aki néma", így szolgáljuk az ügyet. Lapunk éveken, évtizedeken át bizta­tott a jónak erejével; biza­kodván : a pozitív hírverés is „ragályos". Ennek ellenére egyre kevesebb az iskolánk és egyre több köröttük a pa­nasz ; és közben: egyre több felháborító dolog maradt „szóvátétlenül" (gondolok pl. iskolák tekintélyét lerom­boló, gyermeket-szülőt elri­asztó iszákos-durva igazga­tóra; a központosítások so­rán önös érdekeit szem előtt tartó — „az én iskolám így még kibírja, míg nyugdíjba megyek" — pedagógusokra; és gondolok azokra, akik csaknem belerokkantak a szélmalomharcokba, mert nem volt velük a pedagógus szolidaritás). Ezek is tények. És enged­tessék meg lapunknak: az ÜGY érdekében, hogy feltár­ja a bajokat is. Rovatunk, melyben K. A. írása megjelent, általában általánosít, a tapasztalt dol­gok jelenség-voltát célozza meg: akinek inge, vegye ma­gára ! Nem véletlen hát a név­telenség. (Iskolával kapcsolatos olva­sói leveleink szerzői pedig ál­talában azért kérik nevük ti­tokban tartását, nehogy megbántsák tanítóikat.) Sok mindenért szokás ma a sajtót kárhoztatni, nem csak tanügyben. Szinte min­den posztról kapunk taná­csot, miről írjunk, miről ne, s mindenkit a jó szándék vezé­rel : saját szakterülete tekin­télyének védelme, a gon­­dok-bajok titkon tartása, el­fedése. Kis dolgokban is. Volt időnk megszokni ezt a gyakorlatot, s mindenért, ami közben tönkrement kö­rülöttünk, másokra hárítani a felelősséget. De nincs már időnk, hogy továbbra is így csináljuk. Gondolom, ebben egyetértünk. S akkor a kővet­kező lépés lehet majd a tel­jes konkrétság is. Az ügy ér­dekében és annak jegyében; „Növeli, ki elfedi a bajt." A szerkesztőség Figyelgetek Valamikor réges-régen. amikor még kispadok álltak a falusi házak előtt, és nem pöfögött kocsi a garázsokban, va­sárnap délutánonként, ünneplőbe öltö­zött nénikék menyecskék cseverésztek a kispadokon arról, hogy kit kivel hol. mikor lepett meg az ura a srérűskert­­ben. a szénapadláson vagy a kazal árnyé­kában. Milyen gyökérből főz teát akit a Kolika gyötör, milyen fürdővízben áztatja lábát, akit a csúz kínoz. Hasonló korú asszonyok a városokban ugyanekkor, ke­rek asztal körül cseresznyelikőrt kóstol­gattak. mazsolás kalácsot martogattak tejeskávéba, esetleg teás tejet iszogat­tak és egyébként épp oly fontos dolgok­ról fecserésztek (hogy ne mondjam pletykálkodtak). minta falusi asszonyok: ki kivel, hol mikor... Melyik csitri koket­­tál a zongoratanárjával, melyik asszony a férje barátjával, és melyik férj mulato­zik a színház primadonnájával. Ilyesmi­ről beszélgettek a falusi kispadon. a vá­rosi tejeskávét iszogatva, mintha fonto­sabb problémák nem is léteztek volna a világon. Léteztek bizony, de erre falu­ban, városban később eszméltek rá. ak­kor már azt tárgyalták, milyen ára van a kukoricának, hányat ellett a koca. ki mit főz ebédre és mennyiből, ki hogyan csi­nálja az almáspitét, kinek a fiát hívták be katonának, és melyik hajadon szült a világ szégyenére fattyüt. No de mindez régen volt, nagyon régen. A katonafiúk elestek valamelyik harcmezőn, a lányok férjhez adták szégyenbe szült lányukat és azoknál élnek, mások pedig kiköltöz­tek a temetőbe, vagy beköltöztek egy nyugdíjasotthonba, és oda várják a fiata­lokat. akiket felneveltek, kiházasrtottak. akik azonban az idő tájt valamelyik ten­ger hullámain ringatóztak, a bulgáriai Aranyhomokon napoztak, esetleg vala­melyik havasi hegyoldalon sítalpakon csúszkáltak. Némelyik városlakó fekete­kávéra cserélte a tejeskávét és asztalfi­ókjából kártyapaklit szedett elő. A falu­ból felkerültek az eget kémlelik, azon gondolkodnak, hogy beérett-e már a búza. nem verte-e el a jég a vetést. A városiak közük egymással, mit hol lehet beszerezni, ezek is. azok is bírá/gatják a fiatalokat, és rosszallóan csóválgatják a fejüket, hogy jaj. jaj milyen idők járnak No és persze, ezek is, azok is oda tele­pednek a televízió elé. hallgatják az or­vosi tanácsokat („életet az éveknek"), és amikor a tévéadás szünetel, beülnek az orvosi várótermekbe, vérnyomást méretni, receptet ekjfratni. vagy kiülnek a városi parkokban felállított padokra, ismeretséget kötnek hasonló korú bá­csikkal. nénikkel, panaszkodnak a re­umájukról. a derékfájásukról vagy a vér­nyomásukról .. . Hát ez is van. Ámde ón újabban, városi kispadon. kávéházi asz­taloknál ilyen szavakat hallok röpködni: Kavinton. furantoin. rudotel, diazepam, fluvalin.. . stb. Hiábai Művelődünk, művelődünk... nő 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom