Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-02-21 / 9. szám

Strandon. 1936. gouache ■azaz a főteremben az ún. elkötelezett müveiből, a kisteremben pedig figu­rát ív alkotásaiból és táj­képeiből nyújtanak sze­rény válogatást. Legalább­is szám szerint szeré­nyét, mert nem számítva a különböző intézmé­nyeknél és szervezeteknél nyilvántartottakat, a ha­gyaték 176 festményből áll, amiből a három te­remben csupán 74 fért a falakra. Az emeleti részen pedig közel 300 grafika és a személyes dokumen­tumok. ,,Idővel és fokoza­tosan szeretnénk bemu­tatni a teljes életművet — vélekedett a galéria veze­tője, bár közvetlenül nem itt, hanem a fővárosban, a tulajdonosnál-fenntartó­­nál, a Szlovák Nemzeti Galériában döntik el, mit tesznek, mit állítanak ki a jövőben. Ez azért is lénye­gi kérdés, mert Dunaszer­­dahely (Dunajská Streda) nem világváros, ahol a hatalmas turistaforgalom állandósíthatná az anya­got, tehát évenként (?) cserélni kellene a festmé­nyeket; az már a tárlat­­szerzők dolga, téma, kor­szak vagy másmilyen ap­ropó alapján. „Születésé­nek 80. évfordulóján, 1 990-ben nagy Lörincz­­kiallítást rendeznek Prá­gában, s mert gyakorlati­lag üres marad a galéria, a holt időszakot szeret­nénk kitölteni. Nem sze­retnénk azonban túlságo­san elszakadni Lörincz Gyulától. Mivel él még néhány kortársa, s mert rajtuk kívül is rengeteg barátja volt, talán hajlan­dók lennének munkákkal emlékezni rá. Szeretnénk akkor egy estet is össze­hozni, amelyen arról be­szélgetnénk, ki is volt, mit is tett valójában Lörincz Gyula. A legelső lépést már megtettük ahhoz is, hogy szoborkiállítást ren­dezhessünk. Az idén átadják a város szivében Pataki Klára a falu szoci­alizálására emlékeztető szoborkompozícióját, s már megkaptuk az áldást, hogy azon a napon sza­badtéri tárlatot nyitha­tunk szobraiból az udva­runkon. Semmiképp sem szeretnénk tétlenkedni!” A galéria hétfő kivételével minden nap nyitva tart, megéri meglátogatni. Az egykori Vermes kastély­ból galériává varázsolt épület kívülröl-belülről valóban csodálatos és természetesen a köz­szemlére tett képanyag is nagyon tanulságos (csak néhány festmény magyar megnevezését tudnánk feledni), ez azonban már látás, nézés, értelmezés függvénye. Vagyis az egyen, a tárlatlátogatói én feladata. Ám az min­denképpen közös feladat, hogy ha már megkaptuk ezt a pompás epületet, otthon legyünk benne. SZIGETI LÁSZLÓ nő 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom