Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-02-21 / 9. szám
— Mi jellemző az AIDS megelőzését célzó tevékenységekre és programokra? — Az. hogy bizonyos eredendő hasonlóságokon, egyezéseken túl nagyon változatosak. Például a sikeres svájci tömegtájékoztatási program nagy hangsúlyt helyez arra. hogy nagyobb szorongás vagy pánik előidézése nélkül informálja az embereket az AIDS-ről. Mexikóban a HIV-vel fertőzött emberek kis csoportokba szerveződnek, hogy segítséget nyújthassanak egymásnak. A kölcsönös támogatásnak és tanácsadásnak ez a formája nagyon hatékonynak bizonyult. Ausztráliában az állami oktatási program alapján világosítják fel a lakosságot. Etiópiában legfelsőbb szintű politikai és társadalmi állásfoglalás született, mielőtt elkezdték a nemzeti AlDS-programot. Minthogy a Közép-Afrikai Köztársaságban arra számíthattak, hogy az emberek elutasítják a gumi óvszer használatát, közegészségügyi szakemberek keresték föl a főváros környékén lakókat, s igyekeztek felvilágosítani őket a gumi óvszer AIDS ellen védő hatásáról. Emiatt annyira gyorsan nőtt a gumi óvszer iránti kereslet, hogy hat hétig hiánycikké vált a fővárosban. De nem tétlenkedik a WHO sem. Az AIDS elleni program sikerét előmozdítandó az 1987. évi 22 millió dollárról 1988-ban majdnem a háromszorosára, 60 millió dollárra növeltük a költségvetést. Felhasználjuk az AIDS elleni küzdelemben a többi WHO-program, egyebek között az anya- és gyermekegészségügy, a fertőző betegségek, a szájhigiénia, a trópusi betegségek és a mentálhigiénia területén szerzett tapasztalatokat. A világ száznegyven országával működünk hathatósan együtt, s valamennyi ország számíthat a WHO műszaki és anyagi támogatására. — Milyen szerepe van a tömegtájékoztatásnak az AIDS elleni küzdelemben? — Kezdettől fogva foptos szerepet szántunk neki. A tömegtájékoztatás 1985 táján kezdett fokozottan érdeklődni az AIDS iránt, s ez egészen 1988 derekáig tartott. Habár a világ bizonyos részein (például Afrikában) máig sem csappant meg az érdeklődés, némely iparosodott országban mégis egyre kevesebbet foglalkozik a tömegtájékoztatás e betegséggel. Ennek kutatása ugyanis jelenleg a kis lépések szakaszában van, s noha ezek előremutatnak a védőoltás kifejlesztése és a gyógyítás irányába, nem elég érdekesek ahhoz, hogy fölkeltsék a tömegek figyelmét. — Sok szó esik mostanában arról, hogy több helyütt is serényen dolgoznak az AIDS elleni vakcina kifejlesztésén. Mikorra várható a védőoltás előállítása ? — Néhány évvel ezelőtt úgy vélték a víruskutatók, hogy a HÍV afféle egyszerű vírus, és viszonylag gyorsan készíthetnek ellene oltóanyagot. Azóta kiderült, hogy ez naivitás volt. hiszen a HÍV nagyon bonyolult képződmény. Új technológiák és új eszközök szükségesek ahhoz, hogy jobban megértsük e vírusnak és az emberi védekezési rendszernek a kölcsönhatását, ez ugyanis a vakcinakészítésnek fontos föltétele. Ebben ugyan előreléptünk. a kutatók többsége szerint mégis öt-tíz évbe is beletelik, amíg hatásos oltóanyag birtokába jutunk. Addig a gyógyszerek az AIDS gyógyításának a fő eszközei. Van egy készítmény, a zidovudin (AZT), amely valamelyest javít az AIDS-es betegek életkilátásain. Olyan gyógyszerünk azonban még nincsen, amilyenre igazán szükség volna. Minthogy nagy előrehaladás tapasztalható a kutatásban, úgy vélem, hogy hamarább lesz elfogadható gyógyszerünk, mint vakcinánk. — Ahhoz, hogy az AIDS lassabban terjedjen, az emberek magatartásának gyökeresen meg kell változnia. Mi a helyzet e téren? — Vannak bizonyítékaink arra, hogy az AIDS megelőzését célzó felvilágosítás és a megkülönböztetés nélküli társadalmi légkör előnyös változást idézett elő az emberek magatartásában San Francisco homoszexuális közösségében, Accra és Nairobi prostituáltjai, valamint New York és Hollandia intravénás kábítószer-élvezői körében. Az 1988 októberében Kinshasában tartott második regionális tanácskozás résztvevői szerint ötvenkilenc országból ötvenkettőben változás következett be a nemi magatartásban, az AIDS miatt. Csökkenést tapasztaltak a nemi társak, a bárgörlök és a szállodák környékén kuncsaftra váró prostituáltak számában, s nőtt a hűséges partner iránti kereslet. A változás azonban nagyon lassú, s ez érthető, hiszen az ember legbensőbb szférájába kell beavatkoznunk. Mindazonáltal úgy vélem: az elkövetkező néhány évben az AIDS-es betegek számának további szaporodása rákényszeríti az embereket arra. hogy számot vessenek saját nemi magatartásukkal. Egyébként a világ számos országában fordulat figyelhető meg a nemzeti AIDS-program gyakorlatában. A rövid távú. amolyan tűzoltásszerü propagandát jól megtervezett, hosszú távú stratégiák váltják fel, s ezekbe azt is beletervezték, hogy az AIDS elleni felvilágosítás az iskolában kezdődjön. (Külföldi sajtóból) Álon Reininger amerikai fotóriporter képei. Tavaly a 40 éves fennállását ünneplő Egészségügyi Világszervezet (WHO) nemzetközi fotókiállításán nagydíjat nyert. A fotóriporter hat éve kezdte az AIDS-veszélyre figyelmeztető munkáját. X Indiában csak Keralában a nőké a föld A keralai nők nagy része is holtfáradtan esik be az ágyba 14 órás munkanapja befejeztével, de a többi indiai nővel ellentétben nemcsak robotol, hanem birtokolja is a földet, ezt a nem lebecsülendő értéket. Az a körülmény, hogy a keralai nők közül nagyon sokan rendelkeznek földdel, egy 600 éves, anyai ágon érvényesülő örökösödési rendszeren alapul. Ebben a rendszerben a földtulajdont az anya a lányára vagy nővére gyermekeire örökíti. Ez az örökösödési rendszer a XI-XIII. században terjedt el a magas kasztokban, és az évszázadok folyamán a lakosság többi rétegé is átvette. De Kerala történészei egyetértenek abban, hogy az örökösödésnek ez a keralai formája kihalóban van. Ennek ellenére még mindig van földtulajdon nők kezében. Legutóbb például közzétettek egy három falu birtokviszonyairól készített tanulmányt, amelyből kiderült, hogy az ottani gumiültetvények felét nők birtokolják. A keralai átlagos indiai nö nem csak abban különbözik a többi szövetségi állam asszonyaitól, hogy több földje van. Évszázadunk eleje óta Kerala az egyetlen indiai állam, amelyben több a nö, mint a férfi, míg India-szerte csökken a nők száma a férfiakéhoz viszonyítva. 1901 óta a képzettség terén a keralai nők első helyen állnak az országban. 1981-ben valamennyi indiai nö közül átlagosan csak 36 százalék tudott írni és olvasni. Keralában ez az arány 65 százalékos, és erősen megközelíti a férfiaknál elért 74 százalékot. A keralai nőkre az is jellemző, hogy a legkésőbb határozzák el magukat a házasságra az összes indiai nő közül. 1981 -ben a nők házasodási kora átlagosan 21 év volt, három évvel több, mint az indiai átlag. A házasságkötés parancsoló szükségszerűsége Keralában mutatkozik a leggyengébbnek: a keralai nők 15—24 százaléka egyáltalán nem megy férjhez. Hogyan magyarázhatók ezek a speciális statisztikai adatok egyetlen szövetségi államban egy szubkontinensen, ahol a nők még mindig ki vannak téve nemükből adódó konkrét hátrányoknak, vagy pontosabban: lelki és fizikai erőszaknak. P. K. B. Nayyar szociológus a trivandrumi (Kerala fővárosa) egyetemről, aki már számos tanulmányt készített a keralai nőkről, ezeket mondja: „A legdöntőbb ok a bevezetőben említett anyai ági örökösödés. Ennek a rendszernek valószínűleg az a legfontosabb hatása, hogy tényleges befolyási lehetőségeket nyit meg a keralai nők előtt, és így lehetővé teszi független fellépésüket, amivel egyébként sehol másutt Indiában nem találkozhatunk." Leela Gulati közgazdásznö és etnográfus beható kutatásokat végzett a legkülönbözőbb körülmények között élő keralai nők körében, leszögezve elvileg is jobb pozíciójukat. E sorok írója kifogásolta azonban, hogy vegyes női-férfi csoportokban a keralai nők éppen olyan hallgatagok és tartózkodók, mint India más részeiben. A válasz: „Ebben a vonatkozásban az itteni nők sem különböznek lényegesen a többi indiai nőtől. A nemek különválasztásának hagyománya oly erős, hogy Keralában is meghatározza a nyilvánosság előtt tanúsított magatartást. Ünnepi alkalmakkor itt is egymás között maradnak a nők, a vonaton női osztályokon alszanak, és a buszban is csak más nők mellé ülnek. S mégis — tart ki az etnográfusnő véleménye mellett —, a keralai nők másképpen lépnek fel, nagyobb a tekintélyük, mint a többi indiai nőé —, persze itt is vannak kivételek.” Fotó: archív nö 9
