Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-02-21 / 9. szám

élelmiszereket sem lehet egyszerre, együtt látni a polcokon, hanem hol ez van, hol az. Szerencsére, folyton kapható szójaliszt, zab­­pehely, ám az általam ismert egyetlen fajta citromízű üdítő csak elvétve található a bol­tokban. A diabétesz — mindenki tudja —, sajnos, népbetegség. Többet kellene erre gondolni. Milyen nagyszerű lenne, ha bővebb válasz­ték, ízlésesebb csomagolás segítené a diéta megtartását. Miért nem lehet például cukorbetegek részére kenyeret kiflit, vagy uram bocsá sü­teményt sütni? Szerintem szívesen látnák, fogyasztanák a betegek, sőt még a fogyókú­r ^ olvasó kérdez Gyurcsek Ilona nagykéri (Milanovce) olva­sónk a mezőgazdasági adóval kapcsolatban az iránt érdeklődik, miért írtuk, hogy a kister­rázók is. És miért nincs például ajándékcso­magolásban dia bonbon? Nagyon sok cukor­beteg kedveli az édességet, örömmel fo­gyasztaná! A felnőtt „cukros" még csak megérti, hogy nem szabad, hogy tilos, hogy méreg a cukor­evés. De sok kisgyermek is szenved ebben a betegségben. És vele együtt — talán duplán — szenvednek a szülők is. Hiszen ők nem ajándékozhatják meg gyereküket csokinyu­szival, csokitélapóval, s még a karácsonyfá­ról sem csenhet a szaloncukorból, csokifigu­rákból gyermekük. TAKÁCS IZABELLA melók mostani adóztatása kedvezőbb a ko­rábbinál, mikor eddig nem adóztak. A mező­gazdasági kistermelés nem mindig volt adó­mentes, csak az utóbbi években — 1981 óta — kapta meg ezt a kedvezményt. Korábban az 1964-es rendeletek alapján a húszezer koronát meghaladó jövedelmek után prog­resszív adót kellett fizetni, mely lényegesen visszafogta a termelést. Olvasónk konkrét kérdése az, mennyi adót kell fizetni pl. 10 000 Kés 10 100-20 000 Kős 20 100 - 30 000 Kés 30 100 - 40 000 Kés 40 100 - 50 000 Kés 50 100 az összeg 10 %-a 1 000 — a 10 000 Kős feletti összeg 20 %-a 3 000 — a 20 000 Kés feletti összeg 30 %-a 6 000 — a 30 000 Kős feletti összeg 40 %-a 10 000 Kős — a 40 000 Kés feletti összeg 50 %-a 15 000 — az 50 000 Kés feletti összeg 60 %-a A tiszta jövedelem megállapításához két irányelvet ad a törvény. I. Vagy bizonylatok­kal, nyugtákkal támasztja alá kiadásait a termelő (nagyobb beruházások, pl. üvegház létesítése esetén), s Így számíthatja le a bruttó bevételből kiadásait. való szorzóst-osztást vették át húszig, másnap 12—12 feladatot kellett önálló­an kiszámolni, ugyanez ismétlődött meg október 6-án is. Október 7-én a négyes­sel való szorzás és osztás következett. Megjegyzem: az iskolai munka abból állt, hogy leírták a példákat, az egyik oldalra a szorzást, a másikra az osztást, és azt másnapra be kellett vágni, mint a verset, mert másnap már jegyre számol­tak. A begyakorlás természetesen a szü­lőre hárult. Tessék nekem megmondani, hol itt a játékosság ?! A gyerek megutálja a szó szoros értelmében a matematikát és az egész iskolát. Mert az iskolában figyelni kell, csönd­ben ülni, nem szabad mocorogni, sugdo­­lózni egészen délután kettőig. (Napközibe nem jár.) Otthon újból ülés a lecke fölött. Az olyan mozgékony gyerek, mint az enyém is, aki még ülni sem tud nyugod­tan, nem jut ki a levegőre, bár falun él, ahol jó levegő van, kerített udvar... Legfeljebb tíz percig van kinn, míg megy az iskolába, meg tízig, míg megjön on­nan. Különben nem tud felkészülni a következő napra. Ma, január 26-án, mikor levelemet írom, már harmadik napja, hogy átvették a nyolccal való osztást és szorzást végig (egészen nyolcvanig). Október 25-ig ugyanis befejezték az alapműveleteket a huszas számkörben, utána két napig a tízesek összeadásával és kivonásával foglalkoztak és október 26-án fölmérőt írtak. Utána két napig egyjegyű számo­kat adtak hozzá kerek tízesekhez a kivo­nási példákkal együtt. November 2-án megkezdték az egyjegyű számok hozzá­adását a kétjegyűekhez, valamint ezek kivonását 30 példával, jegyre. így szá­moltak naponta — 14-ig — egy-egy oldalt jegyre. (...) Az ilyen típusú példák számolása — most már a tizes határ átlépésével is — november 22-ig tartott. Akkor következett a szorzás és osztás a huszas számkörön túl. És ez ilyen ütem­ben megy nap mint nap. A füzetben semmi nyoma annak, mit hogyan magyaráz a pedagógus, pedig január 26-ig már átvették a kétjegyű szám összeadását kétjegyű számmal és az ennek megfelelő kivonást is. A gyerek hazajön napi 28—30 példával, melyet nem biztos, hogy jól oldott meg. A szülő­nek kell ilyenkor a maga módszereivel megértetnie a gyerekkel, hogy mit ho­gyan csináljon, csakhogy az a módszer más lehet, mint a tanítóé... Tulajdonképpen mi késztetett arra, hogy cikküket olvasva tollat fogjak és megírjam véleményemet ? Az, hogy a cikkben nem láttam olyat, hogy az össze­adás és kivonás mellett a gyerekek fejét II. A bruttó bevétel 40 %-át számolhatja el költségei fejében (zöldség-, virágtermesztés esetén; egyébként 20—50 % az egyéb me­zőgazdasági tevékenységre). Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy az adólap minden összeg esetében csökken 6 000 Kcs-val, ez helyettesíti a korábbi ked­vezményt. Azok a kistermelők (és állatte­nyésztők), akiknek évi tiszta bevétele nem haladja meg a 6 000 Kés-t, nem fizetnek adót. A fent látható adótáblázat összegeit pedig e hatezer korona levonása után kell figyelembe venni. Az adókivetés alapjául az illetékes hivataloknak az 1988-as év ered­ménye szolgál, de lehet adózni adóbevallás, illetve becslés alapján is (az üvegházi, ill. fóliás termelés esetén a hozam tízszerese a szabadföldi terméshozamnak). Természete­sen azok, akik csak saját használatra ter­mesztenek konyhakerti növényeket, gyümöl­csöt stb., nem fizetnek adót a termés után, hisz állami érdek is az ilyen önellátás meg a nagyüzemileg művelhetetlen termőterületek hasznosítása e célból. Az adóhatóságnak jogában áll átalányt megszabni az évi négy­szeri részletfizetésre, ilyen esetben nem kell adóbevallást készíteni és minden évben új adót kivetni az adóalanyra. A korábbi adótörvénnyel szemben a mos­tani 40 000 Kcs tiszta bevételig kedvezőbb, e fölött progresszív tehát az arányos közte­herviseléssel összhangban a magasabb jö­vedelmeket sújtja, de csak olyan mértékben, hogy ez az adó nagyjából megegyezik azok adójával, akik nemzeti bizottsági engedély alapján szolgáltatásokat nyújtanak a lakos­ságnak. Konkrétan: ha az állattenyésztésből származó évi bruttó bevétel nem éri el a 14 000 Kcs-t, nem kell utána adót fizetni. Ha ennek kétszerese a bruttó bevétel, tehát 28 000 Kcs, az adó 800 Kcs; ha 40 000 Kcs, akkor pedig 2 800 Kcs az éves adó. Ezek a szabályok vonatkoznak a piaci az osztással és a szorzással is meg kell kavarni. A másik ok: a leírtak alapján egy nyugodt tempójú, jó alapokat adó, könnyed, játékos módszer vázo/ódik fel az olvasó előtt. Egy olyan tanmenet, amely során alapos tudást szerezhet a gyermek minden túlterhelés nélkül. Csak az a kérdés, hogy ez a módszer az összes iskolában érvényes-e, vagy tán minden iskola maga állítja össze a tan­tervet? Naiv kérdés ugye? Mert a mi gyerekeink szerintem olyan tempóban tanulnak, mintha gyorsfutásban verse­nyeznének, közben még akadályokat is átugrálva. A tananyag ilyen ütemű áta­dása tartós, maradandó tudást nem nyújthat, vagy csak keserves áron, testi­lelki megnyomorítással. Ez lenne hát az a bizonyos „ép testben ép lélek"? Vagy az én nézeteim szorulnak „átalakításra ”? „Az én fiam is másodikos" (Teljes név és cím) Szerkesztőségünk szívesen ad he­lyet további, e témával és iskolarend­szerünk egyéb gondjaival foglalkozó írásoknak is. SZALAY ZOLTÁN RAJZA árusításra is. Az illetékes adóhatóságnak azonban jogában áll ilyenkor — indokolt esetben — az adót 30 százalékkal emelni. Ugyancsak 30 százalékkal növelhető annak az adója, aki állampolgárokat foglalkoztat. Az adó összege 50 százalékkal csökkenthe­tő, ha az adóköteles egyén 65 éven felüli, vagy ha csökkent, vagy megváltozott munka­­képességű. Olvasónk azon kérdésére, hogy a piaci árak hogyan változnak, konkrét választ nehe­zen adhatunk. Részletes árjegyzékkel sem szolgálhatunk. Tudomásunk szerint a piaci árusítás feltételei még nem változtak. — ts — | Figyelgetek Az író ír... Az olvasó olvas... Az iró azt írja. amit — feltételezi — az olvasó olvasni szeretne, de az olvasót nem mindig érdekli, amit az író feltételez róla. . . Bizony, bizony nem könnyű hivatás az írói mesterség. Különösen, hogy kritiku­sok is léteznek a világon, akik feltételezik, hogy mindenhez értenek, és mindenről van különvéleményük. No de hála rendszerünknek, olykor az iró személyesen találkozik olvasójával, és ilyenkor kikérdezik. Hogyan jutott eszébe ez vagy az a téma? Kitalálta, vagy az életből merítette ? Uram bocsá — a frivol szerelmi jelenteket esetleg saját tapasztala­taiból kopírozta? Mondom és állítom, hogy egy iró sokféle problémával találko­zik és sokféle kérdéssel. A könyvkiadó lektorainak szakvéleményéről már nem is beszélve. No de mikor már azokkal meg­vívta harcát, és a kritikákat is megemész­tette, akkor kezdi az egészet elölről, mert az írás olyan szenvedély, amit nem lehet abbahagyni, akár csak a dohányzást. No de amilyen kérdést intézlek hozzám a napokban, arra feleletet sem tudtam adni, holott egyébként mindig feltalálom ma­gam. Ugyanis érettségizett, müveit, nagy könyvtárral rendelkező idősebb barátnőm érdeklődött afelől, hogy mostanában mit írok. Azt válaszoltam: mostanában nem írok, hanem olvasok. Mire ö. Na persze, hiszen van mit olvasnia, bizonyára olvassa a saját könyveit! Bevallom, pillanatra elállt a lélegzetem, válaszolni se tudtam, ami, mint említettem, nálam ritkán fordul elő. bár mondhattam volna hogy Shakespeare és Balzac is írtak könyveket, sőt szőkébb hazámban is meg­jelennek hazai magyar írók tollából, illetve írógépszalagja alól nagyon jeles művek, de amikor ostobasággal találkozom, eláll a lélegzetem. Szerencsére hamar visszatér, mint jelen esetben is. — Röviden: csak annyit mondtam: Hát igen! Legfőbb ideje, hogy felfedezzem saját magamat! t *? / nő 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom