Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-02-14 / 8. szám
°iß W W ° Mi köze a bolhának a piachoz, morfondírozok csak úgy magamban, az alkalmi pultokon elhelyezett sok apróság, lim-lom láttán. Bolhaszinházról tudok, valamikor a vásárok elmaradhatatlan látványosságai közé tartoztak az idomított bolhák. Egyelőre csak a bolhapiac jött újra divatba (vagy eddig csupán más néven létezett?), lassan a szombat délelöttök elmaradhatatlan tartozékává válik. A megrögzött piacjárók számon tartják a különféle börzék helyszínét, az árucikkek árfolyamát, tájékozottak, mi, hol kapható holtbiztosán. A hangulat általában minden bolhapiacon ugyanaz, legfeljebb az elektronikai cikkek piacán néhány decibellel nagyobb a zaj. Árut áruért lehet cserélni; lemezt Legéért, jelvénygyüjteményt sícipöért, könyveket hajszárítóért, hajasbabát bőrövért. Mindez pénzért, potom áron is megvásárolható; olcsón, mert a valamirevaló kereskedő tudja, hogy a bolhapiacon csakis az olcsó áru kelendő. Lehet alkudni, de póruljárni is, mert nem biztos, hogy ott helyben sikerül felfedezni a portéka gondosan kendőzött hibáit; és utólagos reklamációra sajnos nincs lehetőség, az alkalmi kereskedőt az ismeretlenség homálya fedi. A kockázat minden biznisz velejárója, veszélye fennáll, bármelyik oldalán állunk is a pultnak. —z— Munkatársunk, Lehel Zsolt felvételei a bratislavai károlyfalusi művelődési központban megrendezett bolhapiacon készültek.
