Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-02-14 / 8. szám

GYÓGYÍTÓ VILÁG Ritmusszabályozó javítja a lábszár vérkeringését Az NSZK-beli Fulde városi klini­káján dr. Herald Zeplin szívrit­mus-szabályozóval tágította úgy­nevezett dohányos lábú betegek­nek a lábszárán az összeszűkült ereket, s ezáltal javította bennünk a vér keringését. A ritmusszabá­lyozó, persze, ez esetben nem a szívet készteti munkára, hanem áramimpulzusaival egy vékony szondán át a gerincvelőben a láb hajszálereihez vezető idegeket in­­ger/i. Ennek hatására azok kitágul­nak, s a lábon több vér áramlik át. Az egyik — már lábának ampu­tálására szoruló — beteg három héttel azután, hogy a ritmussza­bályozót egy-egyórás. helyi érzés­telenítéssel végzett műtéttel beül­tették a hasába, hazamehetett, s folytathatta kőművesmesterségét Betegségével mindössze annyi a dolga, hogy a ritmusszabályozót naponta kilencven percig működ­tetnie kell. Ez úgy megy végbe, hogy fekvő helyzetben egy gyufás­­doboz méretű mágnest helyez a hasára. A kezelés ideje alatt láb­szárain bizsergést és meleget érez. Vetélés — a képernyő miatt? Egy kaliforniai kutatócsoport ezerhatszáz nő bevonásával azt vizsgálta, hogy van-e kapcsolat a számítógép képernyője előtt vég­zett munka és a terhes nők vetélé­sének a gyakorisága között. A munkába nem járó nőkkel össze­vetve, TO százalékkal több veté­lést találtak azok körében, akik képernyő mellett dolgoztak. Jólle­het ezek az arányok statisztikai szempontból jelentéssel bírnak, arról semmit sem árulnak el, hogy a képernyőnek milyen hatása okozhatja a nagyobb vetélési a­­rányt. Régóta gyanakszanak a képer­nyőből kikerülő gyönge elektro­mágneses térre, de okozhatja azt a képernyő figyelésével kapcsola­tos stressz is. miként az is megle­het. hogy a gyakoribb vetélés egyáltalán nem hozható kapcso­latba a kérpemyővel. Mindeneset­re a világon sok helyütt gondolnak arra. hogy korlátozzák a képernyő előtt végzendő munka időtarta­mát. vagy hogy abba kötelező szü­neteket iktassanak be. rendszere­sítsék az érintett dolgozók szem­vizsgálatát stb. Magyszerű könyv je­lent meg az elmúlt év-végének könyv­piacán. Or. Kinder és dr. Covan. a két amerikai klinikai pszichológus mun­kája — Okos nők — ostoba választások címmel — nemcsak izgalmas olvas­mány, de megfigye­léseivel. leírásaival, elemzéseivel tanul­ságos lehet sokunk számára. Következő számainkban né­hány részletet köz­lünk belőle oldalun­kon. (Idegenforgal­mi propaganda és Kiadó Vállalat, 1988) Dr. Connel Covan Or. Melvyn Kinder Okos nők ostoba választások Ahhoz, hogy megértsük, milyen erők befolyásolják a nőket korunkban, lénye­­ges, hogy röviden áttekintsük az elmúlt éveket, a nemi szerepekben történt változásokat. A nyolcvanas évek elejét a nemek közötti hidegháború enyhülése jelle­mezte, újra divatos lett kimutatni az érzelmeket, fontossá vált a szerelem, az intimitás. E legutolsó társadalmi válto­zás új életet lehelt a családokba, az emberi kapcsolatokba. Az emberek most kapcsolják és egyeztetik össze a régi életrendet az újjal. Hadd idézzünk néhány megjegyzést, amelyet gyakran hallunk mostanában nőbetegeink és barátaink szájából: „Szeretnék szerel­mes lenni, férjhez menni és gyereket szülni... mindazokat szeretném, ame­lyek elítélendőnek és parlaginak hatot­tak néhány évvel ezelőtt." „Úgy érzem, mintha különböző erők különböző irányba húznának. Semmi kifogásom a házasság ellen, pedig tu­dom, hogy rengeteg kötelezettséggel jár. Nem kérdés számomra az sem, hogy nagyon szeretnék gyereket. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért va­gyok zavarodott. Ez az érzés szinte rámtör, amikor meglátok egy mamát a gyerekével és ilyenkor azt érzem, hogy kell egy gyerek, ugyanakkor nem akarok olyan lenni, mint azok a nők. akiknek a gyerekük az életük központja. Nagyon szeretem a hivatásom, ügyvéd vagyok és tudom, hogy ha jól akarom csinálni, akkor a munka teljesen leköti az idő­met. Egyszerűen kevés az időm ahhoz, hogy eleget tegyek annak, amit csinálni szeretnék: házasság, család, hivatás. Bosszant, amikor azt látom, a férfiak mindezt össze tudják egyeztetni. Talán azért sikerül nekik, mert van egy felesé­gük. Talán ez a megoldás nyitja. Meg tudná mondani nekem, hogy ezután hogyan találjam meg a helyem, mint odaadó, gyengéd feleség?.. Ilyenfajta érzelmi zűrzavar, erős és különböző irányba húzó erők létezése a nőkben új vonás. Ma a nők élni akarnak azzal a lehetőséggel, hogy megtartsák a hagyomány adta értékeket anélkül, hogy feladnák az utóbbi években kivi­­vottakat. Saját maguknak éppen úgy felteszik a kérdést, mint a velük együtt élő partnernek. Ma úgy akarnak együtt­élni a partnerkapcsolatokban, hogy jól érezzék magukat, értékeljék őket, mint nőt anélkül, hogy kompromisszumokat kötnének. Húsz év múlt el azóta, hogy kiadták Betty Frieden könyvét, „A nőiesség tit­­ká"-t, amely ismét életre keltette a hosszú álmát alvó nőmozgalmat Ame­rikában. A mozgalom központi kérdése az volt, hogy föl kell szabadítani a nőket az elnyomás alól, ami szexuális nevel­tetésükben és az élet egyéb területein való viselkedésmódjukban nyilvánult meg. Ez a reform jelentős változást hozott nemcsak a házasság előtti élet- j szakaszban, hanem a házasságban, a családban, de legfontosabb az, hogy a nőkben önmagukban. Ahogy a mozgalom formálódott, lé­nyeges változások történtek, amelyek leginkább a házasság és a család ha- | gyományos intézményének újraértéke­lését vonták maguk után. A feminista mozgalom egyik szerencsétlen követ­kezménye volt véleményünk szerint az. hogy létrejött valami misztikum a nők körül, amely szerint az igazi önmegva­lósítást csak az önállóságon, független­ségen és karrieren keresztül lehet elér­ni. Csupán másodlagos cél volt a csa­lád, a társaskapcsolat kialakítása. Az utóbbi időben kevés kivétellel rájöttek arra, hogy dolgozni kemény dolog, nem kis megpróbáltatást jelent, és hosszú távon nem teljesen kielégítő. Az elmúlt években és még akkor is, amikor ezt a könyvet írjuk (1985-ben; a szerk.), érződik az óvatosság a nők önállósodásában, a férfiaktól való eltá­volodásában — még mindig él a nők­ben az az érzés is. hogy túlságosan függenek a férfiaktól, és még mindig gyötrődnek miattuk. Mi hozzátennénk, hogy ezek az aggályok jogosak. Azt gondoljuk, hogy a férfiak és nők számára egyaránt új korszak követke­zik. A kivívott függetlenség és leválás azonban gyakran bosszulja meg ma­gát; magányossághoz, gazdasági csődhöz vezet és kihívja mások sajnál­kozását. A házasságot új alapokra he­lyezve viszont — így tartjuk — a sza­­oadság és kiteljesedés új formája jöhet létre. Lehet, hogy a gyerekek hihetetle­nül igénybe vesznek és kimerítenek, de bájuk, kedvességük és hálás szeretetük kárpótlást ad, jobbá teszi szüleik életét. A feminista mozgalom megadta a nőknek a szabad választás lehetőségé­nek érzetét, a tisztább képet értékeikről és cselekvési lehetőségeikről. Ez tuda­tosította bennük, hogy saját szükségle­teik fontosak, és kell. hogy mindazon dolgokban dönteni tudjanak, ami éle­tük felépítéséhez és tartalmasabbá té­teléhez szükséges, de azért a szerelmi kapcsolat igénye is szerepel életükben. Ebben a kérdésben azonban továbbra is befolyásolja őket a férfiakkal szem­ben felgyülemlett dühük, és kapcsola­taikat sokkal tudatosabb, minőségileg sokkal egyértelműbb alapokra helyezik. Úgy érzik, nagyobb megbecsülést ér­demelnek azokért a képességeikért, amelyek a szerelemben, a gondosko­dásukban nyilvánulnak meg, ugyanak­kor biológiai és érzelmi indítékai van­nak annak, hogy gyereket szüljenek. Úgy hisszük, az okos nők közül egyre többen ismerik fel, hogy az önkiteljese­dést nem csupán a karrier jelenti és nem is csak a szerelem, hanem a kettő együtt. (folytatjuk) nő ii

Next

/
Oldalképek
Tartalom