Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-02-07 / 7. szám

KÖNÖZSI ISTVÁN FELVÉTELEI

OTTHONUNK

Amit

tá

s

k

a

elbír

Lukács Andrea, a Bratislavai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium végzős növendéke elbűvölő gyerek-felnőtt — felnőtt-gyerek. Haját egy kicsit tupírozza, hogy kócosabb legyen, mert így a legjobb. A fotózásnál semmi lámpaláza nincs, kacarászik, mosolyog, grimaszokat vág. Úgy tesz, mintha a fotózás a világ legegyszerűbb dolga lenne.

Diákotthonban lakik, ezért ruhatára szerényebb, csak az található meg benne, amit az utazótáska elbír. Hetente meg kell elégednie két pulóverrel és egy blúzzal. Ez az egyfajta kényszerhelyzet meghatározza Andrea öltözködési stílusát is.

— Imádom a nadrágot, valamint a hosszított, bő pulóvereket, mert kényelmesek. A blúzok és a pulóverek megválasztásánál arra törekszem, hogy azokat párosítani tudjam a nadrágokkal és a szoknyákkal. Természetesen a vásárlásnál a színekre is gondolok. A kedvenc színem a fekete. A nad- és szoknyáim zöme is fekete, de nem vetem meg az élénk színeket sem. Télen-nyáron egyaránt szívesen hordom a piros bársonynadrágomat. Színházba, összejövetelekre pedig fekete szoknyát és fehér blúzt öltök — egy diáklányhoz ez illik a legjobban.

Andrea nem tartozik azok közé, akik „gyűjtik" a ruhákat. Mindig az ízlésének, az alkalomnak és a pillanatnyi divatnak megfelelően vásárol.

H. KUBIK KATA