Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-02-07 / 7. szám
— s nem kis arányban a háztáji jövedelme a piacon mint fogyasztói kereslet jelentkezik. A háztáji gazdaságoknak megvan a maguk szerepe; Buchta szerint azonban bizonyos i/idékeken a jelenség már szinte kóros méreteket ölt. Olyan esetek is előfordultak, hogy sz asszonyok a csúcsmunkák idején elutasították a szövetkezetben a munkát, egyértelműen a háztáji érdekeit helyezve előtérbe. A /idéki családok egy részénél a háztáji szinte az egész szabadidőt elnyeli. Buchta a személyi érdekek egyoldalúsága miatt a jelenséget károsnak ítéli. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a vidé<i dolgozó nő éppen ezek miatt a jelenségek miatt kerül olyan helyzetbe, amelynek legöbb ismérve a kiegyensúlyozatlanság, az eltorzult értékrend. Az anyagi javak túlságosan fölértékelődnek, fölerősödnek az ezek megszerzésére irányuló törekvések, háttérbe szorítva a szellemi értékeket: a kultúrát, a anulást, a művelődést az emberi kapcsosokat, a falusi élet régi meghittségét. A ársadalom feladata lenne, hogy olyan kiimát is feltételrendszert alakítson ki, mely az MCtrém eseteket az átlaghoz közelítené — éli Buchta. Az előbbiekhez kapcsolódik az a tény — s ippen a háztájik jövedelemkiegészítő szeresét erősíti föl —, hogy a mezőgazdaságban oglalkoztatott nők jelentős része idénymunkásként dolgozik, tehát nincs biztosítva a olyamatos foglalkoztatása. Buchta a megollást a melléküzemágaknak a foglalkoztatás :ülönböző formáinak fölvirágoztatásában át ja. Életkörülmények — és háztartásvezetés Idézet Buchta kandidátus előadásából: „A idéki nőnek ahhoz, hogy sikeresen eleget jdjon tenni anyai és munkahelyi kótelesséleinek, nemcsak megfelelő munka-, de életörülményekre is szüksége van." Ebből a szempontból csak negatívan értéelhetjük azt a területfejlesztési koncepcit, mely a falusi lakosság boldogító föleme;se helyett a falvak elnéptelenedését vonta íaga után, erőszakosan beavatkozva a teleülések spontán és szerves fejlődésébe. A jrz településpolitika negatívan befolyásolja kisközségekben élő lakosság életkörülméyeit. A „fejlesztés" egyik eredménye a csuán kocsmájuktól, temetőjüktől meg nem >sztott falvak „kategóriájának föltalálása", zekből a falvakból hiányoznak az alapvető rtézmények, elmaradott az üzlethálózat, hirry mutatkozik élelmiszerekből, a kultúra alódik, az értelmiség és fiatalság elköltözik, i iskolákat körzetesítették stb. A túlzsúfolt Drzeti iskolákban azonban nem kielégítő a atal nemzedék szakmai, erkölcsi nevelése; gyerek elveszti kapcsolatát a természettel, falusi élettel, pedig a kenyeret, húst ma és jövőben is a falu termeli— és már ezért ;m helyes a fiatalokat elszoktatni a falusi ettől. Fokozatosan és bizonyíthatóan romí a beutazó gyerekek egészségi állapota és ■enkrvül a bejárásnak számos negatív köitkezménye tapasztalható stb. Buchta szelt a jelenlegi településpolitika növeli az jyes területek és azok lakossága közötti ilönbséget. Arról nem is szólva, hogy a napi gázás az iskolába, a csip-csup ügyek intéssé, rohangálás a körzetközpontokba, az landó közlekedés valószínűleg majdnem myiba kerül, mint amennyibe az adott lepülésen meglévő iskola megőrzése került Ina. Buchta fölveti, hogy a mezőgazdasági emek indítványozzák a vonzáskörzetükbe tartozó falvakban a kisiskolák, óvodák újraindítását — növelve ezzel az ürülő községek, települések népességmegtartó erejét Természetesen a föntebb vázolt folyamatok kihatással vannak a vidéki nők életmódjára, szabadidejére, életkörülményeire, életérzésére. A vidéki asszonyok sokat dolgoznak. alig veszik igénybe a szolgáltatásokat, könnyebbséget életükben általában csak a szórakozás passzív formái jelentenek. Mit is jelent mindez a vidéki háztartások viszonyaiban? A vidéki családok jó része önellátó — Majerová szerint a vidéki háztartások harminchat százaléka a szükséges élelmiszerek több mint felét maga állítja elő. Ez nemcsak előny, azt is jelenti, hogy elkészítésük több munkát igényel, félkész termékeket alig használnak. A vidéki asszonyok több mint harmincöt százaléka három óránál is többet foglalkozik a napi háztartási teendőkkel. S akkor még nem szóltunk a takarításról, a mosásról, a fűtésről (falun ez is bonyolultabb), a gyermeknevelésről, az idős családtagokkal való törődésről stb. Külön meg kell említenünk az energiaforrásokat, mivel vidéken csak kevés helyen van gázvezeték vagy világítógáz. Főzéshez az asszonyok nagyrészt (41 %) villanyt valamint propánbutánt (34 %) vagy szilárd tüzelőanyagot (18 %) használnak. A lakások fűtése szintén (91 %-ban) szénnel stb. történik. A vízmelegítést villannyal oldják meg (57 %), főként villanybojlerrel. A vidéki asszonyok fele naponta friss ebédet, egyharmaduk friss vacsorát is főz. Az adagok általában nagyobbak, mint a városi háztartásokban, a kiterjedtebb család függvényében. A vidéki családokban érvényesül egy hagyományos munkamegosztás (női, férfi- és közös munkák), melyet a mindennapi élet határoz meg. Az asszony főz, mos, vasal — de a háztáji munkában, a gyerekek nevelésében már mindkét fél részt vállal. Sporttal, szabadidős tevékenységgel az asszonyok alig foglalkoznak, s a családokban a közszükségleti cikkek vásárlását is elsősorban a háztáji szükségletei befolyásolják. (Kivétel a televízió, melynek szerepe és jelentősége egyre nagyobb.) A nők szabadideje a családi kötelességeiknek van alárendelve, legjellemzőbb tevékenységek a tévézés, a kézimunka, az olvasás, a séta, a szomszédolás stb. Az elemzést olvasva, mindenkiben jogosan fölmerülhet a kérdés: milyen hát a vidéki asszonyok, a mezőgazdaságban dolgozó nők élete? Mielőtt válaszolnánk, nem feledhetjük Juhász Pál szaktudós szavait, aki azt írta: „Az embernek autonómiája, a településnek személyisége, nem pádig rendszerből fakadó eleve elrendeltsége van." A tények különben is önmagukért beszélnek. A vidék asszonya sokat és fáradhatatlanul dolgozik: a munkahelyén, a háztájiban. a háztartásban stb. Kötelessége sok, szórakozása kevés. Körülményei kedvezőtlenek. alakításukba kevés beleszólása van — életviszonyairól, települési viszonyairól mások döntöttek. Termelési kedve nagy, akár az önkizsákmányolás árán is. Tapasztalatai kényszerítő erejének engedelmeskedve, gyerekeit a földtől inkább eltanácsolja. De hogy élete, megélhetése könnyebb lenne? NAGYVENDÉGI ÉVA Kihez forduljunk ? „ Válás” jeligével olvasónk azt írja, hogy lánya még októberben beadta a válókeresetet, de a bíróság még érdemben nem tárgyalta az ügyüket, csak behívta őket azzal, hogy majd ha tovább élnek külön, akkor jöjjenek újra. Azt íija továbbá, hogy lányának 600 koronát kellett a bíróságon befizetnie és még további összeget az okmányokért, ami összesen több mint 700 koronát tesz ki. Azt kérdezi, miért Veje nem adja oda a fizetését a Feleségének, iszik, és bántalmazza öt. Hiába fordult a feleség a rendőrséghez, nem csináltak semmit. Mitévő legyen? Lányának szövetkezeti lakása van. amit a félje munkaadója révén kaptak, amely valamely összeget is befizetett, de a nagyobb részt a házastársak fizetik csekkszámlára. Kié lesz a lakás a válás kimondása után? A családi törvény szerint a házasságot akkor bonthatja fel a bíróság, ha a házastársak közti viszony tartósan megromlott és az együttélésük komoly okokból annyira fel van dúlva, hogy a házasságuk már nem teljesítheti a társadalmi funkcióját A válásról való döntésnél a bíróságnak mindig tekintettel kell lennie a kiskorú gyermekek érdekeire. Ezért a házasságot csak társadalmilag indokolt esetekben lehet felbontani. Azt hogy a válás indokolt-e. a bíróság a válóper során a felek meghallgatása, esetleg tanúk kihallgatása és más bizonyítékok alapján állapítja meg. Megvizsgálja azt is. hogy a felek közti viszályok és nézeteltérések miből erednek, mióta tartanak, s hogy nem pillanatnyi, vagy csak rövid ideig tartó konfliktusok a válóper beadásának az okai. Ha a házasságban kiskorú gyermekek vannak, akkor mindig kikéri az ifjúságvédő szerv (OSDM) véleményét és javaslatát is. Az eljárást a bíróság a válókereset alapján hivatalból folytatja, s elsősorban megkísérli a felek kibékítését, amire nekik megfelelő határidőt is adhat. Ha erre nem kerül sor, akkor köteles a pert fölösleges huzavona nélkül lefolytatni. Ha a felek úgy vélik, hogy a bíróság indokolatlanul késedelmesen jár el. akkor esetleg a járásbíróság elnökéhez is fordulhatnak orvoslásért. Minthogy azonban, olvasónk szerint, a lánya a válókeresetet csak októberben adta be, ebben az esetben késedelmeskedésről nem lehet szó. Egy válóper — a bíróság megterhelése szerint — fél évig — egy évig is eltarthat. Ha olvasónk veje nem ad a feleségének pénzt a háztartásra és a gyermekek eltartására, akkor olvasónk lánya külön eljárásban külön indítvánnyal kérheti a bíróságot, hogy kötelezze a féljél megfelelő gyermektartási díj fizetésére. Ami a bírósági költségeket illeti, a válóperi keresetre csak 400 koronát kitevő bírósági illetéket kell okmánybélyegben leróni. Csak az esetleges fellebbezésre, amit az első fokú ítélettel elégedetlen fél adna be. kell ennek ismét 400 korona fellebbezési illetéket leróni. Ha azonban valaki ügyvédi képviseletet vesz igénybe, akkor az ügyvédi munkaközösség számlájára kell az ügyvédi díjszabásban meghatározott képviseleti költséget megfizetni. Ha olvasónk veje a családjával gorombán viselkedik, vagy bántalmazza a feleségét, akkor a feleség a helyi nemzeti bizottsághoz fordulhat, és kérheti, hogy vonja felelősségre a férjét a szocialista együttélés szabályainak megsértése miatt, ami a nemzeti bizottságokról szóló törvény 19. paragrafusa szerint kihágást képez. A szövetkezeti lakás kérdésében az a döntő, hogy mikor szerezték ezt meg. a házasság tartama alatt-e. amely esetben mindkét házastárs a szövetkezet tagjává vált. Ha viszont olvasónk veje még a házasságkötés előtt lett a szövetkezeti lakás tulajdonosa, akkor csak ő maradt ennek tagja, és a feleségének csak használati joga keletkezett. Amennyiben mindketten tagjai a szövetkezetnek, akkor a válás után a megegyezésüktől függ, hogy ki lesz továbbra is a szövetkezet tagja és a lakás további tulajdonosa. Ha ilyen megegyezésre nem kerülne sor, akkor a bíróságnak kell ezt eldönteni, amikor is tekintettel van arra, hogy melyik házastársra bízta a bíróság a kiskorú gyermekeket. Ha a szövetkezeti lakást olvasónk veje még a házasságkötés előtt szerezte, akkor a válás után ő marad továbbra is a szövetkezet tagja és a lakás tulajdonosa, s az elvált feleségének kell majd a lakásból kiköltöznie, de természetesen csak akkor, ha a lakástörvényben előírt feltételeknek megfelelő pótlakást kap a nemzeti bizottságtól. Kérdéses marad még, hogy -olvasónk vejének munkaadója hogyan és mivel járult hozzá a szövetkezeti lakás megszerzéséhez, kölcsönt adott-e az alkalmazottjának, vagy vissza nem fizetendő anyagi hozzájárulást nyújtott, vagy saját üzemi vagy szolgálati lakását adta neki. Ezek a körülmények olvasónk leveléből nem derülnek ki, s így ezzel kapcsolatban nem lehet véleményt mondani. Dr. BERTHA GÉZA nö 11
