Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-02-07 / 7. szám
elet- és Délkelet-Ázsia országainak történelme, kultúrája, társadalmi szerkezete eltérő, mégis van egy közös nevezőjük: a rizs. Nemcsak arról van szó. hogy valamennyi országban termesztenek rizst, hanem arról is. hogy az itt élő népek szokásai, szertartásai és mítoszai kapcsolatosak közös örökségükkel, a rizszsel. A mítoszok a legkülönfélébb módon magyarázzák a rizs eredetét. Sokfelé elterjedt hagyomány, hogy a rizs és más termények megölt istenség vagy ember testéből születtek. Lehet, hogy mindez összejügg a sok nép szertartásrendjébe tartozó véráldozatokkal, melyeket az isteneknek mutattak be a jó termésért. A rizsmondák másik fontos eleme a mag vagy a palánta ellopása. Kínában, Szecsuán tartományban úgy tartják, hogy az ősöknek nem volt elég rizspalántájuk. Elküldték egy zöld madarat, az fölrepiilt az istenek csiirjébe, és rizsszemekkel, bükkönymaggal tért vissza. A rizs körüli szertartásoknak fontos motívuma a „rizs szellemébe” vetett hit. A laoszi rizstermelők szigorú tabukat írnak elő a művelés idejére. Elképzeléseik hasonlítanak a délkelet-ázsiai szigetvilág más népeinek hiedelmeihez. A rizs szelleme különösen fontos szerepet játszik aratáskor. Az aratók úgy haladnak, hogy a rizs szelleme ne szökhessen meg. hanem beszoruljon a mező sarkába; mezőrpl mezőre terelik, míg el nem érik a „szent mezőt”, amelyet legelsőnek szántanak fel, és legutoljára aratnak te. A többi mezőn egyszerűen megmarkolják, és leszakítják a termést, a szent mezőn azonban, óvatosan elvágják a szárat, és kévékbe kötik. Ezekben a kévékben lakozik a rizs szelleme. Ebből vetnek a következő évben. Ha a szellem elillanna a rizs nem teremne. A rizs az emberiség több mint egyharmadának legfontosabb tápláléka. Egymilliárd-halszázezer ember étrendjének felét, a további négyszázmillió ember étrendjének több mint a negyedét teszi ki. A rizs befolyásolta és bizonyos mértékben alakította az ázsiai népek szókincsét, mindennapi életét, irodalmát, művészetét és vallását is. A rizs és a rizses ételek igen régen létfontosságú szerepet játszottak sok közép-ázsiai nép éleiében. Elsősorban azonban a tehetősek eledele volt, csak nekik tellett naponta „plovra”. (A plov — más néven pilav vagy piláf — iizbég nemzeti étel; ám nemcsak az üzbégek fogyasztják szívesen, hanem Közép-Azsia más népei is. A rizst sárgarépával, hagymával, fokhagymával megfőzik, és óriási adagokban szolgálják fel lapos tálakon, a jelesebb napokon ürii- vagy marhahúsdarabkákkal.) Még a közepesen lehetős családok is csak legfeljebb hetente egy szer engedhették meg maguknak ezt a fényűzést, a szegényebbek pedig csak a gazdagok lakomáin: esküvőkor. temetésen vagy újévkor juthatlak hozzá. Számos közép-ázsiai népnél mindmáig fennmaradt a szokás, hogy a menyaszszonyt és a vőlegényt plovval kínálják az esküvő napján. A rizst mindenkor rituális temetési ételnek is tekintették. A halotti tor első fogása tejberizs volt. Napjainkban azonban az előbb említett plov a jómódú házakból kikerült az utcára, olyan értelemben, hogy aki turistaként az ázsiai országokban jár. az utcai árusoknál is megkóstolhatja, hatalmas kondérokból kínálják. Elkészítésének több mint negyven receptje van: húst, zöldségféléket, mazsomesztési módszerek lehetőségét vizsgálják. A lépcsőzetes ültetés és lépcsőzetes aratás rendszerével például az év minden hetében arathatnak a trópusokon, ahol a bőven áradó napfénynek köszönhetően egész évben érnek a növények, hogy az emberiség legbecsesebb ajándékának tekintett rizsből mindig elegendő legyen. Feldolgozta —j— Archívfotók lát. gesztenyét, birsalmát és egyéb ízesítőket főznek bele. A receptek nemzedékről nemzedékre öröklődnek. A plov elkészítéséhez nemcsak szakácsművészet, hanem erő is kell. mivel e8.v'~e8y kondérban harminc. sőt ötven kiló rizst is kell keverni. Az átlag európai szemében a rizs fogalma mindig Kínához kapcsolódott. Sokat hangoztatott igazság volt, hogy a kuli beéri napjában egy marék rizzsel. A rizs valóban évezredek óta a kínaiak millióinak legfőbb étke. Manapság azonban, amikor a fejlődéssel változatosabb lett a nép táplálkozása is, vita tárgyává lett, hogy a rizs maradjon-e meg főételnek, vagy szoruljon vissza körítésnek. Akárhogy van is. de a kínai nép jóléte továbbra is elképzelhetetlen nélküle. A rizstemiesztés egyre inkább áttolódik a mítoszok világából a korszerű technika és tudomány birodalmába. Nem az isteni hatalmak műve, hogy a vietnami, a bagladesi. a burmai. a kínai, az indiai, az indonéziai, a japán, a Fülöp-szigeleki és más földművesek az elmúlt húsz évben nagyobb mértékben nő vélték a rizshozamot, mint előzőleg ötezer év alatt. A kutatók most az intenzív tér Szeszmentes övezet Coventryben Aki napjainkban az angliai Coventrybe utazik, csak csodálkozhat: a városközpontban arról értesítik a látogatót, hogy „szeszmentes övezetben" tartózkodik. A coventryi belvárosban 200 tábla jelzi, hogy újabban „a városnak ebben a részében alkoholt inni szabálysértés" és hogy a szomjas szabálysértőket 100 fontnyi bírság fenyegeti. Nyilvánvalóan az iszákos népség közti analfabétákra gondolva a táblán látható egy sörösüveg képe is két vastag vörös vonallal áthúzva — félreérthetetlenül utalva arra, hogy a város vezetősége a józansági rendeletet nagyon is komolyan gondolja. A „szeszmentes övezet" kikiáltása, persze, nem jelenti azt. hogy az érintett városrészben a házak és kocsmák is szárazra kerültek: csak az utcán és a nyilvános helyeken tilos a jövőben az alkoholfogyasztás. Az egész intézkedésnek az a célja, hogy kifogjon a város nagyrészt olyan lakóin, akik szeretik a legnagyobb nyilvánosság mellett leinni magukat, szétdobálni a sörösdobozokat és pálinkásüvegeket, sértegetni a derék polgárokat és elriasztani az áruházak és bevásárlóközpontok vevőit. „Nem az ivásban akarjuk az embereket gátolni, hanem az iszákosságot mint közbotrányt megszüntetni — közli Bili Guest rendőrfelügyelő, a kampány irányítója. — Ha valaki tizenegy korsóval akar inni és utána hányni, az az ő dolga — de az mór nem, ha másnak kell utána feltakarítani a rondaságot." A hullarészeg naplopóknak és pimasz garázdáknak a belvárosban való elszaporodása kényszerítette őket az új intézkedésre: „A tisztességes, rendszerető polgároknak át kell menniük az utca másik oldalára, hogy kikerüljék a részegesek csoportjait, akik magukkal vonszolják a söröspakkjaikat." A nyilvánoshelyi ivási tilalommal, melyet a belügyminiszter nyomatékosan támogat, azt reméli ez az angol város, hogy visszacsalogathatja a fogyasztókat, járókelőket és turistákat, akik az utóbbi időkben inkább kerülték Coventry belvárosát. Aki a jövőben megszegi a tilalmat, azt a járőröző rendőrök először figyelmeztetik, ismétlődés esetén őrizetbe veszik. Véget akar vetni Coventry a részegesek éjszakai ordítozó randalirozásának is. Az „Alcohol Free Zone" pub(kocsma)-tulajdonosait egyidejűleg kötelezték, hogy ittas személyeknek, akiktől várható, hogy galibát fognak okozni, ne szolgáljanak föl több szeszt. Hat másik angol város akarja Coventry példáját követni, ha a két évre tervezett program sikeresnek bizonyul. Alig 100 000 márkát adott ki Coventry az akcióra — annak is nagy részét a közvélemény tájékoztatására és a 200 táblára. Van Coventryben némi kétely: a belváros kényszer-kijózanítása csak más városrészbe fogja áthelyezni a problémát — véli néhány polgár. A probléma társadalmi okait egy áthúzott sörösüveggel pedig távolról sem lehet megoldani.-M— nő 9
