Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-02-07 / 7. szám
Érdeklődjön az iskola is Egy nagy iskolában jártam a múlt héten, amelyiknek vagy hatszáz növendéke is van. Tanár ismerősömet kerestem, nem újságíróként mentem. Bár voltam már ebben az épületben, a pedagógusok közül — egy kivételével — senkit nem ismertem. Feltételezem, hogy engem sem ismer itt senki. Külső formám szerint — gondolom — szülőt érdeklődő anyukát vélhetett bennem bárki, aki ekkor látott tehetetlenül ácsorogni, hol egyik, hol másik ajtó előtt. R.-nét keresem, jó napot kívánok — szóltam először még határozottan és nagyon udvariasan egy tekintélyesebb hölgyhöz, akiről feltételeztem biztos járása, no meg a hóna alatt cipelt könyvek alapján, hogy a tantestület tagja. Nem tudhatom, miféle súlyos gondolatokkal volt elfoglalva ez a pedagógus. Általam mindenesetre nem hagyta zavartatni magát, bár szerény mondatom valószínűleg eljutott agytekervényeiig, legalábbis rám villantott szúrós tekintetéből ezt olvastam ki. A tantestületi szoba ajtaja előtt újra próbálkoztam. Minden bizonnyal az iskola tornatanára volt az, akinek most már ugyan halkabban, de véleményem szerint még mindig közérthetően elrebegtem mondatomat. A tornatanár azonban egy rövid pillantásra sem méltatott Erősen lekötötte a figyelmét valami, ami talán a hoszszú folyosó túlsó végében történt amiből én ugyan semmit sem érzékeltem. A tanár viszont egyre feszültebben fülelt, és vörös me/egítős hasán mind csak szorongatta a nyakából lelógó sípot. Végül eluntam saját türelmemet elléptem eme pedagógus mellől is, és kopogtatás után — amelyre ugyan nem hallottam választ — beléptem a tanári szobába. Itt megint megszólítottam két pedagógust, még egyszer hangsúlyozom, az illem és az udvariasság minden előírását betartva —, míg végül egy harmadik közölte velem, hogy az órarendtábla ott lóg a falon. Ti., hogy nézzek utána magam R.-nének, hol lehet most órája. Ekkor kezdtem csak sajnálni, hogy a pedagógusi pálya titkaiból mindeddig oly igen keveset sikerült ellesnem. Nem jutottam el még addig se, hogy egy csodálatosan színes és minden bizonnyal nem is túl bonyolult rendszernek, mint az órarendkiírások, hogy egy ilyen táblázatnak a piros, sárga, zöld, kék, lila stb. színekben és árnyalataikban pompázó finom apró és gondosan összerakott kártyácskái között eligazodjam. Késő bánat. Utóbb telefonon próbálkoztam. Volt, amikor belemorogtak a készülékbe — ti. hogy mit képzelek én, majd még menjenek föl a második emeletre —, máskor szó nélkül letették a kagylót. Csak egy következő hívás után tudtam meg, hogy R.-né pillanatnyilag nincs a tanáriban s egy harmadik után, hogy tíz perc múlva talán ott lesz, ui. akkor csöngetnek ki a szünetre. Én — állítólag — meglehetősen türelmes ember vagyok. Néha még türelmesebb is, mint kellene. Néha túl nagy is a beleérző képességem — az empátiám —, így nagyon meg tudom érteni, ha valakinek vagy valakiknek nem mennek a dolgai, sőt rosszul mennek. Mert ugye a körülmények, az anyagi lehetőségek, a politika állása, a történelmi adottságok, a személyiségben rejlő korlátok, az a bizonyos nehéz gyerekkor stb. mind-mind befolyásolja a rossz döntést, az elhibázott tépést, a helytelen hozzáállást, a torz magatartást. Sok minden érthető. IIgaz kevesebb, ami meg is érthető!) Ama bizonyos nagy iskolabeli látogatásom — és telefonos kísérleteim — után azonban a pedagógusok iránti eddigi megértésem most egy pillanatra az ellentábor irányába fordult. Azok felé, akik az iskoláról, a pedagógusokról szólva leginkább csak haragosak, dühösek, esetleg elkeseredettek, lemondóak tudnak lenni. Akik szerint nálunk a pedagógusoké az egyik leginkább önmagába zárt, a társadalom más rétegei iránt kevésbé nyitott és kevésbé érdeklődő személyiségekből álló csojxirt. Stb. Nem folytatom a sort, ezekkel a véleményekkel természetesen nem értek egyet. Általánosítani különben sem érdemes, mert az is csak torzít. Maradok tehát — az esetleges kellemetlen tapasztalataim után és ellenére — a magam türelmes hozzáállásánál, és továbbra is feltételezem, hogy a társadalom általános és mindennapos kérdései iránt fogékony pedagógusokból, a nyitott, többek között a szülőkkel is örömmel együttműködő iskolából van több. Hogy mind több legyen — a bennük nevelődő gyerekből — az érdeklődő és fogékony felnőtt is. Jí«(*n /hwfa. Változás az igényesség irányába A Szlovák Nőszövetség érsekújvári (Nővé Zámky) járási konferenciáján, gondolom, maguk a küldöttek is meglepetéssel vették tudomásul, hogy nem lebecsülendők azok az eredmények, amelyeket a járás asszonyai az elmúlt időszakban elértek elsősorban a Nemzeti Front választási programjának teljesítésében és „A társadalomnak, a családnak, önmagunknak" mozgalomban. Valóban jó érzés volt összesítve hallgatni több mint négy év eredményeit; sok minden, amit régebben feladatként szabott meg a nöszövetség programja, a mai életnek már természetes tartozéka. Nem azon van a hangsúly, hogy mennyit dolgoznak a nők társadalmi munkában környezetük szépítésében, hanem a hozzáállásukon, azon, hogy ne fogadjanak el bármilyen környezetet, ne törődjenek bele az embertelen munkakörülményekbe. Változott a nők szemlélete: az igényesség irányába. Megnőtt azok száma, akik nemcsak előterjesztik a nők gondjait, hanem a nemzeti bizottságok dolgozóiként szem előtt tartják az előterjesztett gond további sorsát. Tizenkét évvel ezelőtt a nemzeti bizottságoknak csak két nő funkcionáriusa volt, ma tizenhat, és megnőtt azok száma is, akik képviselőként vesznek részt a különböző szintű nemzeti bizottságok munkájában. A járási konferencia beszámolójából, amelyet Éva Bohumelová, az SZNSZ JB titkára ismertetett a küldöttekkel és a konferencia vendégeivel, is kitűnt, hogy ezen a téren is a minőség felé történt változás. Már senki sem elégszik meg a puszta statisztikával, az asszonyokat inkább az érdekli, hogyan járt el érdekükben az, akire a szavazatukat adták. Sok évzáró taggyűlés részét képezte az ilyen számonkérés. Ha azt mondom nő, akkor a spirál következő szintje a család, azt pedig a gyerek követi; nőszövetségi konferencia szinte elképzelhetetlen a család mai gondjainak felvetése nélkül. A vitában nagyon szuggesztivan ecsetelve rohanó korunk szülő-gyerek kapcsolatát az óvodai dolgozók szemszögéből a tardoskeddi (Tvrdosovce) óvoda igazgatója, Katarina Fucíková, kimondva, hogy az igazi otthont nem a tárgyak, hanem a kapcsolatok teszik meleggé; beszélt a gyerekszobákról, amelyekben ugyan van tévé, számítógép, de ezek »mozgalom Jlök, család- E0*k«awj'ijgHijben betöltött elzárjákaktuális f< anyák a ____ szereDérofeesztftftnőa^elflVl. a ISSZNSZ KB és az SZNSUjfl kulcfoTtsmének vezetője. Meleg hangú és bátoi^tgr* pgmító volt Ján Andrusko, az SZLKP JB titkaSSavflelszólalása, aki elismerően szólt a járás asszonyainak érdemeiről. A mezőgazdaságban dolgozó nők munkájával és hangsúlyozottan a tej minőségével foglalkozott felszólalásában Pakos Kornélia, a bényi (Bina) szövetkezet mérnöke, de mások is. A teljesség igénye nélkül írtam rövid ismertetőmet az SZNSZ érsekújvári járási konferenciájáról, amelynek feladata az értékelés és a gondok feltárása volt. Megoldásukon már az újonnan megválasztott járási bizottságnak kell munkálkodnia, amelynek elnöke Eleonóra Petrová, alelnöke Anna Sláviková, titkára Éva Bohumelová lett. N. ZÁCSEK ERZSÉBET FOTÓ: KÖNÖZSI ISTVÁN A Szlovák Nőszövetség KB hetilapja XXXVIII. évfolyam Főszerkesztő: PÁKOZDI GERTRUD Helyettes főszerkesztő: NÁDASKYNÉ ZÁCSEK ERZSÉBET Megbízott szerkesztőségi titkár: BERTHA ÉVA Grafikai szerkesztő: ORDÓDY DÉNES Kiadja a Szlovák Nőszövetség KB Zivena kiadóvállalata, 812 64 Bratislava, Nálepkova 15 — Szerkesztőség: 812 03 Bratislava, Leninovo námestie 12. Telefon — titkárság: 334 745 — Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél — Előfizetési díj negyed évre 36,40 Kcs. — Külföldi megrendelések: Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat — PNS. Ústredná expedícia a dovoz tlace. 810 05 Bratislava, Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) — 1900 Budapest, XIII., Lehel út 10/a. Előfizetési díj: évi 180,— Ft — Csekkszámlaszám MNB 215—96 162 — A SÜTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodoslovenské tlaciame, z. p„ 042 67 Kosice. Svermova 47. Indexszám: 49 413 Kéziratokat és képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! Címlapunkon: Mária Sándorévá. a partizánskéi Augusztus 29. Cipőgyár munkása. Könözsi István felvétele. (írásunk a 4—5—6. oldalon.) nő 2
