Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-01-31 / 6. szám

ebédlőbe, erre azonban már nem telik. Bér­ből, fizetésből élünk, az pedig többre, mint megélni — egy kis biztonságot, tartalékot teremteni a jövőre — már kevés. Tény, hogy a koszton nem spórolunk. Az ünnepek előtt például ezemégyszáz koronát otthagytam a hentesnél, van egy mélyhűtőnk, azt jól meg­tömtük, a szalámi, amiből a szendvics ké­szül, még annak a maradéka. (A riportfölvé­tel január ötödikén történt — a szerk.) Ná­lunk ötven kiló krumpli másfél hónapig tart, hétvégére nyolc liter tejet veszek. Gyümölcs­re a téli időszakban havi ötszáz is elmegy. Talán a ruházatnál hozom be azt a nagyvo­nalúságot, amit a kosztnál megengedünk; hány üzletet végigjárok, mig megveszek va­lamit, és mindig a legolcsóbbatl Kiterjedt a család, sok ruhát kapunk, néha tovább is dunk. Mig nem dolgoztam, magam is kötöt­tem, varrtam; erre ma már nincs időm. Férjem édesapja szabó; zakóját, nadrágját esetenként ö vamja. A múltkor számoltam össze, ami rajtam van, sapka, kabát, csizma, nem tesz ki ezerötszáz koronát..Tíz év alatt két télikabátom volt — szóval, nincsenek nagy igényeim. Kozmetikában a természe­tesség híve vagyok, erre nam költők. Azt hiszem, a gyerekek is elfogadják, hogy nem szórhatjuk a pénzt, minden kiadást meg kell gondolni, s amíg látják, hogy ennyi pénzből is meg tudunk élni — de sok helyen akár a kétszereséből sem — nincs baj. Csak az árak magasak és nőnek egyre, sok a hiánycikk, legutóbb a két fiú kapott csizmát, ami két­szer háromszázkilencven koronát jelent — ez például már komoly érvágás volt a pénztár­cánkon. S ezért is mennyit futkároztunk. igaz, ötszázért azonnal kaptunk volna! Iga­zán engem csak az anyagi gondok tudnak elkeseríteni... — Hát ez az! — szól közbe a férj. — Nekem mindig az volt a véleményem, hogy az az ország, amelyik nem mutat ki aktívu­mot, előbb-utóbb tönkremegy. Mi pedig mindent kicsurgatunk a kasszánkból. Azt a pár ezret, amit sikerül mégis félrerakni, elvi­szik a nyaralások, pedig csak sátorozni já­runk! Valahol át kellene fogalmazni az élet­stílusunkat, megtalálni azt a pontot, ahol tartalékolni lehet, feddem sokszor Andreát. Azt persze én sem tudom, hol, melyik szük­ségletünket redukáljuk. — Egy ekkora családnak nemcsak pro forma van szüksége családfenntartóra — folytatja Andrea. — A pénzkeresés Péter dolga, cserébe a család mentesíti a háztartá­si munkáktól, elnézi, hogy sokat utazik, esté­iig dolgozik, igaz, munkát haza már nem hoz. A többletjövedelem előteremtése, amire a családnak szüksége van, az ő feladata. Tíz évig tanított például másodállásban az egye­temen (míg ki nem nevezték osztályvezető­nek). ami elég kimerítő volt. Szóval, sokat dolgozik. Kedvező viszont, hogy szereti a munkáját, és kiéli magát benne. — A szabadidőnket viszont együtt töltjük, örülünk az együttlétnek — veszi át a szót ismét a férj. — Ha patetikus volnék, azt mondanám, ne­kem a kikapcsolódást a gyerekek jelentik. Az időnk azonban kevés. S itt érezzük annak hátrányát, hogy Andrea nem lehet otthon. Gyerekeink lassan a pubertásban vannak, mi nem tudunk eleget foglalkozni velük; úgy eczem, nem tudjuk kellőképp fölkészíteni őket a felnőttkorra. — Szóval miből élünk? Én olyan munka­helyen dolgozom, ahol nincs lehetőség szo­ciális juttatásokra, viszontszolgáltatásokra stb. Ezt nem érvként mondom, de induljunk ki a realitásokból. Mint már említettük, bér­ből és fizetésből élünk. Tizenhét éves gya­korlat és egy akadémiai cím után — tizen­harmadik éve vagyok a tudományok kandi­dátusa — hetedik éve vagyok önálló kutató a bruttó alapfizetésem 3900 korona. (A bérka­tegóriám lehetővé tenné az ötezret is, az Akadémiának azonban nincs pénze bérfej­lesztésre.) Havonta így kézhez kapok három­ezer-kétszáz koronát, a családi pótlék 1720, Andrea fizetése 2 300. Ebből gazdálkodunk. Könnyebbséget jelentenek az esetenkénti prémiumok, a kutatási eredményekért kapott nagyobb összegek, a tizenzharmadik fizetés. Ez elosztva havonta hétszáz korona többle­tet jelent. Valójában ez teszi lehetővé az időszakos spórolásokat, a nyaralást stb. Ezer koronát fizetünk rezsire, ötszázharminc a kosztolás a gyerekeknek és nekem, a kocsira is elmegy négy-ötszáz korona (azzal, hogy magam javítom és a balesetbiztosítást nem fizetjük), aztán a kisebb kiadások, melyek nem is olyan kicsinyek: most például a tánciskola a két fiúnak (újabb ötszázas), a sítúrák, mindig van valami. Könyvre, újságra szintén költünk, számoljunk havonta kétszá­zat. És igy tovább. — Kérdezhetné, milyen vagyonunk van. Hát vannak a gyerekeink, aztán van egy autónk, egy Lada kombi. Először egy Traban­tot birtokoltunk, majd vettünk egy Trabant Limuzint, amit két év múlva jutányosán (ti­zennégyért vettünk és tizenötért adtuk to­vább) túladtunk, aztán vettük a Ladát. Most van egy kis pénzmagunk is, ugyanis tavaly hét hónapig az NSZK-ban dolgoztam, s a befolyt pénzt még nem éltük föl; de már nyesegetjük. Így sikerült hozzájutnunk egy jó minőségű színes tévéhez, számítógéphez, s a feleségemet is meghívtam egy körútra. Ez volt tizenhat évi házasságunk alatt az első alkalom, hogy a gyerekek nélkül utaztunk valahova.- — Rengeteget kombinálunk, számolunk minden nyár előtt. Ilyenkor szabadságolunk, és a család négy hétig együtt van. Sokat segítenek az ismerősök, a barátok. Kihasz­náljuk a szakmai kapcsolatokat, a munkaba­rátságokat — vendégeskedtünk ily módon az NDK-ban egy hétig az egyik, egy hétig a másik barátnál, de sátoroztunk már Jugosz­láviában. Kelet-Szlovákiában és igy jártunk Rssten is. A másik hetet hagyományosan Hosszúfalun töltjük, a szülőfalumban, a Vág partján, három baráti családdal: nagyokat úszunk, halászunk, az asszonyok főznek ... A gyerekek még utána is ott maradnak a nagyszülőknél, míg kisebbek voltak, lenn töltöttünk minden hétvégét, mióta nagyob­bak és mindegyiknek van már saját program­ja is, kéthetente ruccanunk le. Épp tegnap szavaztunk arról, menjünk, vagy ne menjünk, íyenkor persze Andreának nehezebb, mert a hétvégi mosás, takarítás elmarad. A gyere­kek imádják a falut, a vizet, a jó levegőt — a hétközbeni bezártság után felszabadulás ne­kik! — Téved azonban, aki azt hiszi, hogy Hosszúfalu tojással, kacsával, libával is ellát bennünket. Szüleimnek nincs kertje, Hosz­­szúfalu kizálólag érzelmileg táplál bennün­ket. Inkább még mi hordjuk le a húst, tojást, vajat, télidöben ehhez ott nehezebb hozzá­jutni. Bérelünk ugyan a szomszédban egy kis kertet (amit majd egyszer meg szeretnénk venni), paradicsomból, paprikából önellátóak vagyunk, de ez minden! Harmincháromszor három hónap alatt — A háztartás jórészt Andreára marad, de ég a keze alatt a munka. A gyerekek ugyan kitakarítják a szobájukat (a fiúk a rendeseb­bek!), segrtkeznek a kisebb dolgokban, de szerintem Andrea túlságosan is elnéző velük szemben; elég a tanulásra hivatkozniuk, s felmentést kapnak minden alól. Igaz, néha kilencig is tanulnak. — Ehhez tudni kell — szól közbe Andrea —, hogy mindig csak annyit csinálok, amennyit bírok, ha valami elmarad, hát el­marad. A zenét nagyon szeretem, rengeteg lemezt veszek, takarítás közben is Vivaldit hallgatok, de színházban, moziban már régó­ta nem voltunk. Régen a gyerekek miatt nem mentem, de még most is bonyodalmas len­ne, és nem szívesen hagyom őket magukra. Péter mondjuk kipótolja ezt, a szolgálati útjain bejárja a színházakat, mozikat; Berlin­ben például három hónap alatt harminchá­romszor volt moziban. Úszni viszont rend­szeresen eljárunk, Judit is megtanult tavaly a Vágón, a gyerekek jól síelnek, kihasználnak minden alkalmat, iskolai szervezésben évek óta részt vesznek minden túrán. — Két éve kaptunk Andreáék üdülőjébe egy beutalót — folytatja a férj —, s ott annyira meghatódtam Maruska sítudásán, hogy foggal-körömmel, de összeszedtünk a gyerekeknek (részben kaptuk, részben külföl­dön vásároltam) egy fölszerelést. Lassan szedelőzködünk. A házigazda lekí­sér a fagyos folyosóra, fölgyújtja a villanyt. — Nézze, az egésznek az a titka, hogy mi tudunk annak örülni, amink van — mondja búcsúzóul. Én pedig elhiszem. NAGYVENDÉGI ÉVA FELHÍVÁS Kedves Olvasóink! Szerkesztőségünk új sorozatot indít „Mérlegen" címmel, mely­hez olvasóink segítségét kérjük. A soro­zatban átlagcsaládok életkereteit, egyéni és társadalmi távlatait, életmódját, szoci­ális és kereseti viszonyait, lehetőségeit, szabad idejét stb. szeretnénk bemutatni. Olyan családok, házaspárok jelentkezését várjuk, akik szívesen fogadnák szerkesz­tőségünk látogatását otthonukban, és nem lennének ellene a személyes bemu­tatásnak sem. Kérdésünk: hogyan és mi­ből élünk? Várjuk Olvasóink jelentkezé­sét! Kihez forduljunk? Egy „Lévai olvasó" azt írja, hogy 1989. július 15-én éri el a nyugdíj­korhatárt, több mint 38 ledolgozott éve van. Azt kérdezi, hogyan szün­tetheti meg a munkaviszonyát, és kaphat-e térítésmentes orvosi ellá­tást addig, amíg még nem lesz nyugdíjra igénye. A Munka Törvénykönyvének a felmondásra vonatkozó rendelkezé­seit az 1988. évi 188. számú tör­vény (amely ez év január 1 -jén lé­pett hatályba) módosította. Eszerint a dolgozó bármely okból és minden ok megjelölése nélkül is felmondhat. A felmondási idő pedig egységesen két hónap, amely a fel­mondás kézbesítését követő naptá­ri hónap első napjával kezdődik, és a rákövetkező naptári hónap utolsó napjával végződik. A felmondást írásban kell adni. Az alkalmazottak betegbiztosítá­sából folyó igények a dolgozót a munkaviszonya megszűnésétől szá­mított 42 napig is megilletik, ha ez alatt az idő alatt megbetegszik. De egyébként is, ez idő eltelte után, olvasónknak igénye van a rendszeres és ingyenes orvosi gyógykezelésre, amint ezt a nép egészségéről való gondoskodásról szóló 1966. évi 20. számú törvény 11.§-ának 2. bekezdése és az 1966. évi 42. számú hirdetmény 1.5-a megszabja. Dr. BERTHA GÉZA Szeretnék rátalálni 31 éves, 164 cm magas, elvált, értelmiségi nő, egy kiskorú gyer­mekkel, szeretne megismerkedni megértő, jó megjelenésű férfival 45 éves korig. Egy gyermek nem aka­dály. Fényképes levelek előnyben. Jelige: „Virág" 31 éves, elvált fiatalember sze­retne megismerkedni korban hoz­záillő lánnyal házasság céljából. Jelige: „Őszirózsa" 20 éves lány szeretne megismer­kedni káros szenvedélytől mentes fiúval 28 éves korig. Jelige: „Tavasz" 75 éves, 165 cm magas, nem dohányzó, nem iszákos, egészséges özvegyember várja 70 év körüli fi­ligrán asszony jelentkezését aki szintén egyedül van. Jelige: „De csak ha hozzám köl­tözöl" 21 éves, 181 cm magas, falun élő fiú megismerkedne minden ká­ros szenvedélytől mentes lánnyal. Jelige: „Nyáron együtt" nő 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom