Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-01-31 / 6. szám
„Úgy tapasztalom, a nők még mindig félénken viselkednek, ha arról van szó, hogy a megfelelő fórumon elmondják gondjukat, bajukat. Népesebb gyülekezet előtt nem állnak ki szívesen, hogy felhívják az illetékesek figyelmét roszszabbodó élet- és munkakörülményeikre a körülöttük levő fonákságokra" — mondotta egy fiatal újságírókolléga, és hozzátette: „Funkciót sem vállalnak szívesen". A nőszövetség egyik lapjának képviselője nem késlekedett a válasszal: „Rosszul, vagy felületesen ítél a kolléga, mert a nőszövetség járási szervezeteit, az alapszervezeteket járva én ennek éppen az ellenkezőjét tapasztalom: a nők igenis nyíltan, minden köntörfalazás nélkül beszélnek munkahelyi és lakóhelyi nehézségeikről egyaránt." Kinek van igaza? A nőket inkább félénk báránykáknak tekintő férfinak, vagy a nőmozgalomban és azon túl is a nők jogainak mindenkori érvényesítéséért nyíltan kiálló újságirónönek? Az igazságot minden bizonnyal a két vélemény ötvözésével közelíthetjük meg a legjobban, mert mindkét véleményben van igazság, de ilyen sarkított formában egyik sem érvényes. Az első azért, mert a dolgozó nők nem utolsósorban képzettségüknek köszönhetően szerencsére levetkezték félénkségüket, és ma már aligha akad olyan női munkaközösség, melynek valamelyik tagja ne merne szólni arról, ami bántja őket. Persze, az is igaz, hogy nem mindig a megfelelő helyen és megfelelően fogalmazva adnak hangot véleményüknek, de ez érthető, hiszen nem vagyunk egyformák, nem mindenki alkalmas nyilvános szerepvállalásra. És éppen ez utóbbi miatt nem mindegy, hogy most, a nöszervebizottságba, akiről az őt jelölő kollektíva minden tagjának az a meggyőződése: ügyének képviselete jó kezekbe kerül. Jómagam azt a véleményt osztom, hogy akire közéleti szerepet bízunk, aki ilyen szerepet vállal, az „ember" legyen elsősorban. Éspedig közösségben gondolkodó ember, olyan, aki látja és láttatni tudja a problémákat, aki érvelni tud, és akinek nem mindegy embertársa, munkahelyi, lakóhelyi közössége sorsának, helyzetének alakulása. Legyen nő vagy férfi az illető, a fontos az, hogy nemzeti bizottsági képviselőként, állami vállalat dolgozókollektiváját képviselő tanácstagként vagy üzemi szakszervezeti bizottsági tagként merje elmondani véleményét, mégha ez ellenkezik is a felettese által előterjesztett véleménnyel. Hiszen aki ma szerepet vállal, az az eddiginél nagyobb felelősséget is magára vállal. A társadalmi és a gazdasági átalakítás időszakában a különböző bizottságokban — legyen szó önkéntes társadalmi szervezetről. vagy állami vállalatról, nemzeti bizottságról — nem lesz és nem lehet helye a „bólogató jánosoknak", a passzív tagoknak. Ahol ilyenek kapnak helyet, ott a rossz választás-jelölés előbb-utóbb megbosszulja magát. Ezért nem mindegy, hogy szavazáskor kire emeljük igenlően kezünket. Tudatosítanunk kell, hogy az is felelősséget vállal, aki szavaz ... Aki szerepet vállal zetek járási konferenciáin, az állami vállalatok alapításakor stb. kiket választunk ki magunk közül arra, hogy méltó módon képviseljenek bennünket, hogy bátran és főleg érvekkel alátámasztva mondják el a megfelelő fórumon véleményüket, javító szándékú javaslatukat. Nöszövetségi fórumokon és másutt is gyakran elhangzott a bírálat, hogy az utóbbi években gyakorlattá vált a „statisztikai szempontok szerinti jelölés", ami nem jelentett mást, mint hogy eleget kellett tenni bizonyos mutatóknak. Lehet, nem mindenütt alkalmazták ezt a módszert, de tény, hogy nagyon károsan hatott a közvéleményre, és ennek következtében sok helyen lekezelően bántak egy-egy nő tisztségviselővel, bizottsági taggal, mondván: azért került csak oda, mert kellett a statisztika miatt. E statisztikai mutatók ugyan sehol sem láttak napvilágot, mégis, sok helyütt igazodtak hozzájuk. Sokszor ugyanis könnyebb volt eleget tenni a bürokratikus módon megfogalmazott elvárásoknak, mint olyan jelöltet keresni, pontosabban fogalmazva olyan jelöltet kinevelni egy-egy tisztségre. A Szlovák Nőszövetség KB hetilapja XXXVIII. évfolyam Főszerkesztő: PÁKOZDI GERTRÚD Helyettes főszerkesztő: NÁDASKYNÉ ZÁCSEK ERZSÉBET Megbízott szerkesztőségi titkár: BERTHA ÉVA Grafikai szerkesztő: ORDÓDY DÉNES Kiadja a Szlovák Nőszövetség KB Zivena kiadóvállalata. 812 64 Bratislava. Nálepkova 15 — Szerkesztőség: 812 03 Bratislava, Leninovo námestie 12. Telefon — titkárság: 334 745 — Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél — Előfizetési díj negyed évre 36,40 Kcs. — Külföldi megrendelések: Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat — PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlace, 810 05 Bratislava, Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Hirlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HEUR) — 1900 Budapest. XIII., Lehel út 10/a. Előfizetési díj: évi 180,— Ft — Csekkszámlaszám MNB 215—96 162 — A SÜTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodoslovenské tlaciame, z. p., 042 67 Kosice, Svermova 47. Indexszám: 49 41 3 Kéziratokat és képeket nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza! Címlapunkon: Szatay Ildikó, az udvardi (Dvory nad Zita vau) iparcikk-holt elárusítója — Riportunk a 4—5. oldalon. Könözsi István Jelvétele nő 2
