Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-12-20 / 51-52. szám
i; M 3En 1 9 0 9-és kormányfői tárgyalnának majd, hiszen 1975 óta nagyon sok minden változott az európai kontinensen, s bizonyára hasznos lenne az együttműködés, a biztonság, az Európát foglalkoztató kérdéseket ilyen reprezentatív körben újratárgyalni. A Varsói Szerződés soros ülésén nyíltan elhangzott, hogy a jelenlegi gazdasági együttműködés Európában nem kielígítő. A kontinens e téren elég sokat vár a jövő tavasszal, Bonnban megtartandó európai gazdasági fórumtól (ösztönzői között szerepel Csehszlovákia is), amely igen bonyolult kérdésekre szeretne választ találni. Egyrészt a kibontakozóban levő nyugat-európai gazdasági integráció, másrészt az európai szabadpiaci közösség országainak lehetséges, a „tizenkettekkel" való együttműködése lenne terítéken, sőt, még egy harmadik kérdéskör is számba jöhet a KGST szerepe a nyugateurópai gazdasági integrációs folyamatban. Mihail Gorbacsov javaslata, az említett három csoport képviselőiből kialakított bizottság működésének gondolata élénk érdeklődést váltott ki Nyugat-Európában. Mindez azt jelzi, hogy a jövő gazdasági kapcsolatai — a nyugat-európai integrációs törekvések ellenére és mellett — igencsak képlékeny, dinamikusan változó, fejlődő talaj. A gazdaságpolitikában pedig igencsak merész újításnak számít, hogy a KGST és az EK között megindultak a tárgyalások az együttműködés szorosabbra vonásáról. A nyáron az Európai Közösség tizenkét tagállama az 1992-ig megteremtendő gazdasági integráció egyik fontos kérdését, a közös pénznem bevezetését tárgyalta Madridban. Amióta a folyamatot meghirdették, s miközben egyre-másra jöttek létre közös vállalatok Európa különböző országaiban, egyre több fórumon váltak nyilvánvalóvá a majdani egységet kísérő gondok is. Egyes gazdasági szakemberek szerint az eredmény az lesz, hogy összeomlik például a tíz éve nagyon jól működő európai valutarendszer, a vámrendszer stb Kiszámolták például, hogy hány vámos lesz munka nélkül, s hogy milyen adóspekulációkra kerülhet sor, hiszen az előrejelzett feltételek szerint dolgozni Spanyolországban, Portugáliában, Görögországban lesz előnyös, de Dániából, Belgiumból meneküljön az ember, ha tud. Vásárolni, pénzt költeni az NSZK-ban és Nagy-Britanniában lesz kifizetődő, de semmiképp sem Franciaországban, Írországban, Portugáliában. Tisztázatlan kérdések sokaságával kell az Európai Közösségnek szembenéznie. A széthúzás legjobb példája pedig, hogy Margaret Thatcher vasakarattal őrködik a brit különállás fenntartásán, saját fejlődési modelljét próbálja ráerőszakolni az integráció többi tizenegy résztvevőjére, s megtorpedózott már néhány ígéretesnek indult együttműködési szerződést. Az 1992-es határidő azonban óriási sebességgel közeledik. Hogy mire következtethetünk abból, hogy manapság egyre gyakrabban esik szó a közös európai ház gorbacsovi gondolatáról? Végül is arra, hogy Európa nemzetei évszázadok óta egymás mellett élnek, egymással vívták háborúikat, és egymással kötötték békéiket. A harmadik évezred küszöbén ezen a házon kívül és belül még sok tatarozni-, javítanivaló van. Keleten és Nyugaton egyaránt olyan változások zajlanak, hogy szinte úgy érezzük a lakásunkban, a házunk táján zajlik a történelem. A demokratizációs folyamatok, a nyitottság politikája révén a közép-európai országokban olyan fejleményeknek és eseményeknek vagyunk tanúi, amelyekre öt—tíz évvel ezelőtt gondolni sem lehetett volna: az idén találkozott először, és kezdett tárgyalásokat a NATO és a Varsói Szerződés törzsakara, megvalósult az atomrobbantások kölcsönös helyszíni ellenőrzése, az amerikai és a szovjet legmagasabb rangú vezérkari tisztek találkozása a másik fél legtitkosabb katonai objektumaiban, amerikai és szovjet diákok cseretanulása vagy cserenyaralása amerikai, illetve szovjet családoknál, és sorolni lehetne tovább. Most csak a fejlődés biztató jeleit próbáltuk felsorolni a teljesség igénye nélkül. A meglevő gondok megoldásához pedig olyan nemzetközi környezet kialakításán kell a továbbiakban fáradozni, amelyben a belső átalakulás és külső alkalmazkodás csak erősíti a progresszív folyamatokat. FRIEDRICH MAGDA FOTÓ: ARCHÍV nő 9 /
