Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-01-24 / 5. szám
TÁJOLÓ KÖNYV Naplók Jól ismert tény, hogy Thomas Mann kamaszkorától kezdve haláláig rendszeresen vezetett naplót. E hatalmas munka eredménye, e sok ezer oldalnyi mű mégis csupán töredékeiben maradt fenn, miután 1896- ban és 1945-ben feljegyzéseinek javarészét Mann elégette. A hatvanöt esztendeig íródó anyagból mindössze 25 évnyit olvashatunk. Közzétételüket az iró végakaratában halála után 20 évvel engedélyezte. Thomas Mann a XX. század kezdetétől jelen van a magyar irodalmi köztudatban, művei a könyvpiac értékes gyöngyszemei. Népszerűségüket elősegítette az is, hogy az író többször megfordult Magyarországon, miközben néhány hazai nagysághoz baráti szálak fűzték. Leginkább a prózairó Mannt ismerjük, a mindennapok Mannja csak most köszön ránk a napló soraiból. Az Európa Könyvkiadó gondozásában megjelent Naplók első kötete a két világháború közti korszak feljegyzéseit, naplórészeit tartalmazza. Az író annak idején nem számolt nyilvánosságra hozatalukkal, benyomásait, élményeit spontán, kevésbé stilizált formában vetette hát papírra. E kötet egyik fő erénye, hogy ahogyan e bonyolult és végtelenül nehéz történelmi korszakot — mint hátteret — a napi események kísérőjeként megrajzolja. Megtudjuk, mire és milyen mértékben volt a leginkább fogékony, hogyan látja és éli meg kortársként a napi eseményeket, ugyanakkor elénk tárul Mann hétköznapi élete, gondolkodása és emberi tartása is. Minden gesztusával Goethe nagyságát szerette volna elérni, miközben még olvasmányainak megválasztásakor is következetes volt. Előszeretettel tanulmányozta a múlt századi orosz irodalmat, megtudjuk, hogyan fedezte fel magának Proustot és Kafkát. Mann nem írt könnyen. A napi egy oldal már kiváló teljesítménynek számított. Sokszor volt elégedetlen saját munkájával, ilyenkor könyörtelenül megsemmisítette és újraírta az egészet. Érzékeny figyelemmel kísérte önmagát is, még betegségeinek tüneteit is feljegyezte. Mindent, ami majd egyszer születendő műveibe beépíthető. Következésképpen a körötte zajló események egyikemásika felismerhető egy-egy műve szerkezetében. A Mádl Antal válogatta Naplók első kötete remek érzékkel láttatja egyszerre Thomas Mannt, az írót, a gondolkodót és az esetlen embert, feltárva egyúttal müvei születésének körülményeit is. A válogatás hiánytalanul közli az író magyar kapcsolataira utaló részeketp ZSEBIK ILDIKÓ A láthatatlan ember Vannak könyvek, melyek régen megíródtak már, de csak késve jutnak el hozzánk , többnyire szubjektív okokból. Aztán egyszer, mert épp olyan a hangulatunk, mégis kézbe vesszük őket, a kevésbé fontosakat is, és a felfedezés erejével hat a találkozás. Máig elevenen él bennem hangulatával H. G. Wels „A vakok országa" c. elbeszélése, s most, hogy elolvastam a hat magyar kiadást megért „A láthatatlan ember"-t, megint közelebb jutottam világához. A tudományos-fantasztikus irodalom körébe sorolódik ez a mü, s ez a műfaj sok vitát váltott ki, hogy irodalom-e egyáltalán. Wels korai alkotásainak többsége ilyen, általában jól, igényesen megírt darab. Amit pedig tartalmuk hordoz, az lehet egy fantasztikumok világából vett allegória is, nem kell okvetlenül tudományos mivoltát kutatnunk. Főleg nem napjainkban, amikor annyi minden régi elképzelt csoda megvalósult már, hogy a régi könyvek elavulnak ... A Hold-utazás óta Verne Hold-utazása sem olyan vonzó már... Wels „láthatatlan embere" azonban más dimenziókat nyerhet napjainkban, azazhogy még mindig nyújthat adalékokat a „hatalom", a „Rettegés Uralma" megteremtésének mítoszához. A főhős, Griffin, a láthatatlanná vált tudós csak álarcaiban látható, ruháját, maszkját érzékeli a szem, de belül nem talál semmit. A zakó alatt, a nadrágban a fekete semmi lakik, bár a rátámadó mindig beleütközik valamibe s a semmi nyomokat hagyva lépked a hóban ... A lényege mégis a megfoghatatlanság: ha leveti rongyait, el tud tűnni, tettenérhetetlen. Ezért is hajlik arra, hogy rettegésben tartson mindent és mindenkit, s ez ellen a láthatatlan hatalom ellen csak saját módszereivel és teljes összefogással lehet küzdeni. Manapság divat a hatalmi mechanizmusok elemzése, sokakat foglalkoztat a gondolat, mi minden kell ahhoz, hogy eluralkodjon rajtunk a félelem, s mi segíthet levetkőzni azt. (A láthatatlan ember halálában visszaváltozik látható Griffinné, s ez feloldja a feszültségeket.) Lélektan és visszaélés a tudományos felfedezésekkel — ez motiválta 1897-ben Weiset. Sajnos, napjainkig nem avutt el ez a kérdésfelvetés. __ ____. . N. GYURKOVITS RÓZA SZÍNHÁZ Tatár búcsú Magyarul a Színház című folyóirat drámamellékleteként már 1982 áprilisában megjelent Karel Steigerwald Tatár búcsú című komédiája, amelynek csak múlt év júniusában volt az ősbemutatója a prágai Divadlo na Zábradlí parányi, ám világhírű színpadán. Az 1979-ben íródott darabot egy év múlva a magyarul ugyancsak olvasható Korabeli táncok követte, amelyet — a Tatár búcsúval ellentétben — már bemutathatott az Ústí nad Labem-i Cinoherni studio. A triptichon harmadik darabja az 1 982-es Foxtrott, amelyet. a szerző szavai szerint, „az Ústí -i színházon kívül még öt színház bemutatott", mivel ez a műve a „legkevésbé sikerült”. Nos, ez a negyvenen túli, minden bizonnyal nagy jövő előtt álló kortárs cseh színpadi szerző a Tatár búcsú prágai műsorfüzetében arra a kérdésre, fordítják-e műveit idegen nyelvekre, igy válaszolt: „Igen, azok az aranyos magyarok már évek óta fordítanak, és megjelentetnek. Játszani azonban nem játszhattak, mert a Dilia nem engedte meg nekik. Ma már azonban máshogy fest a dolog. A lengyelek is érdekesen játsszák a Korabeli táncokat Lódzban. És jelentkeztek az oroszok és a németek is. És most valaki a Diliának Franciaországból irt levelet. De hát Ön is tudja, a színdarabok hazai színpadra íródnak, hazai közönségnek. Úgyhogy nem tudom, mi legyen ezekkel a külföldiekkel, nem is ismerem őket." Ez a hangvétel is jelezheti, miért kellett csaknem egy évtizedig engedélyre várnia a Tatár búcsúnak. Steigerwald kíméletlenül ironizál, ami még nem lenne szálka a távlatos optimizmust követelő hivatal szemében, csakhogy iróniájának tárgya a filozófiai értelemben vett létbeli meghatározatlansággal egyetemben a hamis nemzeti önismeret. A darab antihöse Vágner. a bukott diák, aki abbéli szándékában, hogy megismerje apja múltját, nyomoz térben és időben, oda és vissza, fel és le, mintha a térnek nem lenne gravitációs ereje, mintha az idő mérhetetlen lenne (a darab egyetlen fix időpontja az ember első űrutazásának napja, különben minden előtte vagy/és utána történik, valamiféle mérhetetlen időben, mintha minden óra más időt mutatna), s rádöbben, hogy apja hősiessége és helytállása családi kitalációkon alapszik, megalkuvások, baljós kompromisszumok tömkelegében, akárcsak némely nemzeti tradíció, mondjuk a tatár legyőzése, és ami végképp észbontó, és kihúzza lába alól a talajt, az a szerelem ellehetetlenülése, mert benne a szerelem sem szerelem manapság, hanem kéjelgéssel fűszerezett lakásszerzési lehetőség csupán. A Tatár búcsúban már ott vannak annak a haláltáncnak a ritmusképletei, amelyek a Korabeli táncokban láthatatlanságukkal sejtetnek konkrét formát, a groteszk hősiesség sajátosan steigerwaldi dramaturgiájának köszönhetően pedig a Foxtrottban már valami torz vigyorrá merevítenek minden arcról levált mosolyt. A Tatár búcsú egy csődbe jutott közösség, egy társadalmi utópia tablója, amelyen hitét vesztett emberek mosolyognak, mert nem tudnak élni élhetetlen jogaikkal, legfeljebb korrupciós lehetőségeikkel, már annyira „megértek", hogy képtelenek lelkesedésből élni. Közérzetüket főleg anyagi természetű gondjaik határozzák meg, a túlélés reménye. „Nem lenni, de harcolni" mondja Vágner apja, és nem is sejti, hogy ez a program elveszített mindent, ami egykoron a hagyomány címszó alatt volt felsorolható. Ezt a darabot, a steigerwaldi világot a hrabali poétikán túl az a közép-európai groteszk (is) segítette megszületésében, amely a közvetlen politizálástól szinte teljesen mentes, miközben arról vall, hogy nehéz olyannak láttatni a világot, amilyen az valójában. Vágnernek megvan az a hátránya, hogy a világot olykor-olykor olyannak látja, amilyen, s ezért talán az sem a véletlen műve, hogy ő egy bukott diák. SZIGETI LÁSZLÓ HANGLEMEZ Love At First Sting Gondolná valaki, hogy az NSZK-beli Scorpions együttes már huszonhárom éve alakult, s hogy az akkori formációból egyedül csak a kitűnő gitáros és zeneszerző, Rudolf Schenker tagja a jelenlegi Scorpionsnak? Első lemezeiket érezhetően Jimi Hendrix zenei hatása alatt készítették mérsékelt sikerrel, egészen addig, míg 1975-ben Dieter Dirks, a hires producer védőszárnyai alá nem vette őket. Az együttes életében ezt az évet nyugodtan nevezhetjük vízválasztónak, mert ekkor készül el In Trace című albumuk, mely már ott található a külföldi listákon. A Scorpions, annak ellenére, hogy Európa egyik legjobb heavy metal együttese, nem igazán az „üvöltő" zenei stílus képviselője. Zenéjük dallamos, az utolsó hangjegyig kidolgozott; a dalok többszöri lejátszás után sem válnak unalmassá, sablonossá, mint a legtöbb heavy metal együttesnél. Az énekes, Klaus Meine hangja suttogva is éppoly erőteljes, mint mikor teljesen megrezegteti hangszálait. Koncertjeik világszerte eseményszámba mennek. A szerencsésebbek láthatták őket 1986-ban Budapesten; rendkívül jó a színpadi mozgásuk, na és persze milliókat érő felszerelésük sem megvetnivalól Jobb későn, mint soha — ehhez tartotta magát a Supraphon, amikor több mint négy év után kiadta az egyik legsikerültebb Scorpions albumot, az azóta már „klasszikussá" lett Love At First Sting-et, amely a nagy késés ellenére is bizonyára örömet szerez az együttes nem kis rajongótáborának. A korongon található dalok egytől egyig valamiféle titokzatos dinamikával töltöttek. Egyszerű, de hatásos vokálhangok, kemény basszusalap, szilaj gitárszólók és dübörgő dobütemek harmonikus játéka a Love At First Sting, melyet az előző albumuk, a Blackot folytatásának tekinthetünk. A slágerek sorát a Bad Boys Running Wild nyitja, de az igazi meglepetést — természetesen — az album végén találjuk. A Still Loving You című dalban. A kemény gitárjáték lírikus dallamokkal ötvöződik. E dal akár egy korábbi Scorpions siker, a Holiday édestestvére is lehetne. Mert, ugyebár, van ilyen! Európa egyik legkeményebb csoportja is elérzékenyülhet. Az együttes 1988-as turnéját (a tavalyi Scorpions album címe: Savage Amusement) a Szovjetunióban kezdte. Jó lenne, ha nálunk is megteremtenék az együttes koncertjének feltételeit. Mert igény lenne ... ANTAL TAMÁS nő 18
