Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-12-05 / 50. szám

TÁJOLÓ KÖNYV Közelítés a szülőföldhöz Először számomra is különös volt a Cse madok Rozsnyói (Roznava) JB Honismereti Szakbizottságának ezt a kiadványát könyv­nek minősíteni, utóbb azonban rá kellett jönnöm, ha nincs is klasszikus könyvformája, ez a kiadvány szerkezeténél és tartalmánál fogva mégiscsak könyv. Vagy legalábbis könyvszerü. Noha címlapja kezdetleges, kéz­zel szedett, vagyis grafikailag nem a legpre­cízebb. miként a benti szöveg sem szedő­gép, hanem egyszerű Írógép nyomán került papírra, hogy utóbb 150 példányban sok­szorosítsák, oldalanként összerakják, és há­rom kapoccsal összefűzzék. Mert ha más­ként nem lehet, így kell, vallja néhány lelkes rozsnyói, köztük nemzetiségi ügyekben az egyik leghatékonyabban serénykedő, Amb­rus Ferenc is. Vagyis a könyv szerzője. Aki rendkívül fontos munkára vállalkozott. Manapság egyre kevesebb időnk jut ter­mészetjárásra, környezetismeretre, sokan azt sem tudjuk, kik lakták az utca végi. ma városi könyvtárul szolgáló kastélyt, kik alapították ezt vagy azt a gyárat még valamikor a múlt AHMUS fvrvoc UÖ7ÍLÍTÉS A SPÚLÓFŐLm? I HACYAQOt A NYELVHÁTAKON -VM9 / században, kik és mikor harcoltak, és miért ontották vérüket ezen a tájon, vagy kik voltak azok a híres személyiségek, akik éltek vagy megfordultak életünk színterén, amelyről nemcsak a múltra, hanem a jelenre vonatko­zóan sincs teljes képűnk. Manapság inkább távolabbi tájakról van olyan-amilyen hiteles képünk, irodalmunk, objektiv véleményünk, a legszűkebbről rendkívül szegény, hiányokkal teli, szinte használhatatlan. Ezt a hiányt akar­ja pótolni Ambrus Ferenc, amikor válaszokat ad a régmúltat kutató kérdésekre, na meg — egyebek között — arra, a Sajó-völgye melyik településen milyen üzemek, gyárak, szövet­kezetek működnek, hol van, hány férőhelyes és milyen tanítási nyelvű az óvoda és az iskola, ho| milyen a nemzetiségi összetétel, milyen a tömegszervezeti élet, a település műveltségi szintje, mennyi az ingázó, a haza csak aludni járó, milyen szociális és szellemi körülmények között élnek ezen a vidéken az emberek. Akik, mint a kötet alcíme is mutat­ja: magyarok a nyelvhatáron — 1989-ben. Kilenc dolgozatában tizenegy települést — Csoltó. Tiba, Lekenye, Relsöc, Horka, Vígtel­ke, Gombaszög, Szalóc, Berzéte, Körös és Rozsnyó (Coltovo, Bohunovo. Plesivec, Gém. Hörka. Vidová, Gombasek, Slavec. Brzotin, Kruiná) — mutat be a szerző hol a régmúltba (legrégebbre az Árpád-kori Magyarországra) visszamutató művelődéstörténeti megközelí­téssel, hol napjaink kulturális-gazdasági­­szociális állapotait bemutató, rendkívül puri­tán tudósítói módszerrel. Vagyis műfajilag szinte lehetetlen egyetlen kategóriába sorol­ni e szerző által is szűkösnek, hiányosnak titulált településportrékat, vagy inkább skic­ceket, „hiszen hosszú oldalakat, akár könyv­­nyi terjedelmet is kitehetné bármely telepü­lés krónikája!'. Sőt, történelmi, honismereti monográfiák, vallomásjellegű. visszaemléke­ző kötetek, könyvekbe szerkesztett doku­mentumgyűjtemények egész sorát kínálja valamennyi, valamilyen úton-módon jelentős­nek mondható településünk. Minden köz­ség és kisváros. Csak hát ez utópia ... Ugyanakkor minden ilyen jellegű kiadvány felhívja a figyelmünket arra, égető szükség lenne mihamarabb tető alá hozni a mostaná­ban újból sokat emlegetett hungarológiai intézetet. Amely az ilyen kezdeményezése­ket koordinálná, esetleg szakmai tanácsok­kal látná el. Mert egyelőre önszorgalomból, hatalmas áldozatok révén, dolgoznak or­szágszerte az olyan szellemi alkatú emberek, mint amilyen Ambrus Ferenc is, aki foglalko­zását nézve pedagógus, noha sokkal többet tesz ennél. Azt pedig az I. rész alapján bízvást állítha­tom, hogy Ambrus Ferenc településportréi a jövőben egyre pontosabbak és aktualizálób­­bak lesznek, hiszen nem csekély Írói adott­sággal rendelkezik. Bizonyságul álljon itt stí­lusának egyszerűségét és egyértelműségét igazolandó idézet a kötetet bevezető dolgo­zatból. amelynek határozott ars poeticája minden bizonnyal sokakban szimpátiát éb­reszt : „Sokan és sokszor elmondták, mégis úgy érzékelem, meg kell most is tennem — a fenti címmel jelzett szándék pedig jó alka­lom erre —, hogy nagyon hiányosak ismere­teink a szülőföldről, a vidékről, ahol élünk, dolgozunk szomorkodunk vagy örülünk. Kö­zülünk bizony sokan hamarább ismerkednek meg távoli vidékek egzotikumával, mint saját pátriájuk történelmével. A múlttal amely él­tetőnk kéne hogy legyen. Melyet nem sza­bad hagyni magunktól elvenni. Őrizni kell. De persze rá is kell ébredni értékeire, megtartó erejére. Hogy büszkék lehessünk rá, s általa értsük a jelent, s egyben előre is lássunk. Mert múltismeret nélkül nincs jövő — jö­vőnk." SZIGETI LÁSZLÓ HANGLEMEZ Ez van! Neves színészek napjainkban egyre sűrűb­ben jelentetnek meg önálló nagylemezt. Ezek a vállalkozások akkor igazán jók, ha a szerzők kifejezetten az előadóra szabják da­laikat, ha annak gondolat- és érzésvilágát kívánják tükrözni. Tipikusan ilyen lemez volt Kern András Lövölde tér című, 1985-ben megjelent albu­ma is, az az igazi pesti lemez, amelynek szövegei szinte teljes mértékben Kern tehet­ségét és gondolkodásmódját, életszemléle­tét dicsérték. A most napvilágot látott Ez van! című nagylemez is ilyen. Szövegei ezút­tal is az előadó ötleteire épülnek, még akkor is, ha zömmel Sztevanovity Dusán öntötte őket végleges formába. A zeneszerzésben Presser Gábor vállalt oroszlánrészt, aki egyúttal a lemez zenei rendezője is, sőt, mindenese. Ha mindehhez hozzászámítjuk, hogy Zorán producerként és hangmérnök­ként szintén részese ennek a vállalkozásnak, máris nagy valószínűséggel állíthatjuk: biz­tos a siker! Valóban, már az első meghallgatás alkal­mával többször magával ragad a lüktető ritmus; sok itt a slágergyanús szerzemény. Ilyen pl. az Ez van! című cimadó dal. vagy a Dusán ötletéből Karácsony János zenéjével felhangzó Tükör, amely egy reggeli tükörbe nézés dilemmáján túl az utóbbi negyven év gondjaira is visszautal. A Halálos tangó dal­lama már ismerős. A Ripacsok című filmben háttérzeneként ismerkedhettünk meg vele, erre utal az S. P.-nek (Sándor Pál) szóló ajánlás is. A Ftesten születtem című szerze­mény Bruce Springsteen Az USA-ban szület­tem című számát idézi egyértelműen, akár annak paródiájaként is értelmezhető. Van azután egy igazi paródia is az albumon. Ebben Kern jól ismert komikust arcát tárja elénk. Újszerű szám az Én nem megyek moziba többé címet viselő is, amely keringö­­ként egy csalódott pesti mozirajongó sirá­mait próbálja megszólaltatni. Kern András második nagylemeze vala­mennyi említett dalával együtt érdemes a meghallgatásra. Egyéni, kissé rekedtes hangjával szinte észrevétlenül lopja be ma­gát a hallgatóság szivébe. ZSEBIK ILDIKÓ KIÁLLÍTÁS Ahogy élünk Hosszú küzdelemben, — ahogy az autodi­dakta művészek általában — jutott el Gö­dény Sándor, gellei (Holice) festő a mai tudatos alkotásig. Ez az út ezen az október végi, november eleji sárosfai (Blatná na Ost­­rove) kiállításán csak részben volt érzékelhe­tő, mivel helyszűke miatt inkább az újabb keletű alkotásai kaptak helyet. Az viszont mindenképpen tapasztalható volt, hogy a múlthoz képest főleg gondolatiságában lé­pett előbbre, ugyanakkor eszközeiben, moz­dulataiban is korszerűbbé vált festészete. Kidolgozott egy sajátságos műfaji megol­dást : a grafikai elemek felhasználásával és a tér elmozdításával amolyan szürrealisztikus ábrázolásmódhoz jutott. S még egy érdekes jelenség: következetesen — s ma már tuda­tosan — használja festőanyagként a homo­kot, mely sárgásbarna színével komorrá, nem­egyszer tragikussá teszi a kép hátterét. Godány Sándor festészetében egyébként is a sokszínűség dominál, egy képen belül is számtalan színt használ, átmenetieket és kirívóbbakat, amitől színesekké, szemkáp­ráztatókká válnak festményei, ugyanakkor a mondandót, az alakok vagy a tárgyak ponto­sabb — árnyaltabb — kifejezését segítik elő. Korábban a pusztuló táj. majd lakótelepek térhódítása /ligetfalui (Petrzalka) házak soro­zata/, s végül az emberi test-lélek megnyo­­morodása került vászonra a festő görbe tükrében. És ismét és mindig a Don Quijote-i szélmalomharc, úttalanság a sok keresztező­désben (Útkereszteződés I., II.), a megnyo­­morodott, porba sújtott emberi méltóság (A porban), a szabadságvágy (Ketrecbe zárt fehér lovak), s a földhöz, tárgyakhoz ragasz­kodás az Erdély-sorozatban (Hűség I., II., Csillaghullás, Erdélyi temető. Gyökerek stb.) — mutatják Godány Sándor küzdelmét a világgal. Ez a világ — színessége ellenére is — komor: a lemeztelenített emberi testek a kiszolgáltatottságot, a védtelenséget sugall­ják. A festő az emberi lélek rejtelmeibe hatol, s mint a gyermek, aki először tekint szét a világba, előbb csak a kirívó, a jól látható a nyagot veszi észre, de fokozatosan felfedezi az árnyaltabb, netán megbúvó alakokat is. Ilyen irányban tájékozódik Godány Sándor, aki az ember és a társadalom viszonyában sok újat fedezhet fet, s általa eljuthat az ember és ember viszonyáig, vagyis a tájhoz (tárgyhoz) való ragaszkodáson (hűségen) tűi az ember iránti hűségig, a szerelem, a barát­ság és a harmónia megtisztuló szépségéig. Ez azonban egy újabb küzdelmes út, ame­lyen a festőnek végig kell haladnia, és fel­használni mindazt az értéket, amelyet eddigi munkásságában felfedezett és hasznosított. MÉSZÁROS KÁROLY nő 18

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom