Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-11-07 / 46. szám
TÁJOLÓ KÖNYV A jó egészség megtartásának módjáról Mozgásszegény, sok civilizációs ártalommal terhelt világunkban szinte nincs képes magazin, folyóirat, hetilap egészségügyi (életvezetési, egészségmegörzési stb.) tanácsadó rovat vagy rendszeresített cikkek nélkül — e lap is tanúság rá. Ám maga a problematika két évszázad távlatából köszönt vissza ránk az alábbi könyvismertetésből. Marosszék és Kükültő vármegye, majd Marosvásárhely rendes fizikusa, azaz kinevezett megyei és városi orvosa, Mátyus István a 18. század második felében — elsőként magyarul — olyan orvosi felvilágosító műveket alkotott, amelyek a kor tudományos színvonalát képviselve, az elmaradott hazai viszonyok között is alkalmasak voltak az egészséges életmód hatékony népszerűsítésére. „Amennyivel szebb, hasznosabb és dicsőségesebb dolog volna az embernek egész életében jó egészségben maradni, annyival kén inkább szorgalmatoskodni kinek-kinek az egészséget megtartó jó diaetáról vagy életnek módjáról, mintsem a nyavalyák orvosolgatásáról" — vallja a szerző, s ennek jegyében látja el jó tanácsokkal olvasóit. Az egységes köntösű Magyar Hírmondó sorozat fönti című új kötete szemelvényeket tartalmaz Mátyus István Diaetetica, valamint Ó és Új Diaetetica című müveiből. Közülük az előbb említett hasznos, gyakorlati ismereteket tartalmazó egészségügyi kézikönyv két kötetben. A kétszáz évvel ezelőtt „Posonyban, tenderer Mihály költségével és betűivel” kiadott hatkötetes második már inkább természethistória. Meghatározó jegye az enciklopédikus jelleg, a már-már bőbeszédűségig fokozódó mesélő, tanító kedv. Ebből a hatalmas, sok ezer oldalas anyagból válogatta Szlatky Mária a szemelvényeket, és írt eligazító utószót, jegyzeteket a kötethez. így ez nemcsak általában szól a helyes életmód kialakításáról, az ételek és italok megfelelő elkészítéséről és a velük való élésről, a test „mozgatásáról és nyugtatásáról", hanem végigkíséri az ember útját is a fogamzástól az aggkorig, kiemelve az életkorok, nemek, sőt foglalkozások sajátosságait s a hozzájuk rendelt regulákat. Az elméleti alapvetés igénye, a történeti megközelítés, a hatalmas, szerteágazó ismeretanyag, a számtalan idézet — bár ezeket jócskán kigyomlálta a válogató — mind arra mutatnak, hogy a szerző kora értelmiségi rétegeinek, nemeseknek, papoknak, írástudóknak szánta műveit, nem pedig „deáktalanoknak”. A mai olvasó azonban már élvezhető és viszonylag könnyen érthető, olvasható könyvet kap kézhez, azzal az eléggé nem dicsérhető többlettel, hogy a válogató és a kötet szerkesztői hiánytalanul megőrizték Mátyus István szövegének archaikus fordulatait, gazdag ízét, zamatát. Végezetül az sem elhanyagolható szempont, hogy a testes-mutatós könyv igen kevés koronáért vásárolható meg könyvesboltjainkban. S ma is haszonnal forgatható. BERECK JÓZSEF A költői nyelv hangtana Harminc évvel ezelőtt jelent meg először Fónagy-Iván nemzetközi visszhangot keltett — A költői nyelv hangtanáról című — fonostilisztikai műve. Most második, javított kiadásban látott napvilágot a budapesti Akadémiai Kiadónál Róbert Zsófia gondos szerkesztésében. A könyv megírása idején maga a kérdésföltevés is forradalmian újszerű volt a kelet-európai irodalomtudományban. „Vannak-e megbízható eszközök és módszerek, amelyek lehetővé teszik a hangok esztétikai hatásának felmérését? Nem engedett-e a költői térbe tévedt fonetikus egy elérhetetlen cél vonzásának, beérve, játékosan (...) a megoldás látszatával.” A hangoknak tulajdonított esztétikai hatásról Fónagy és kutatótársai mindenekelőtt gyakorlati kutatásokat végeztek, szemantikai teszteket alkalmaztak — kisgyerekektől kérdezték meg, pl. milyen képzeteket társítanak az egyes hangokhoz. Kerényi Károly elméleti hagyatékában fölfedezték azt a görög irodalom tanulságaiból levont következtetést, hogy a hangoknak közük lehet a metaforákhoz. Süket és vak gyerekek hangérzékelését is megvizsgálták (ti. hogy mely hangokat találják soványnak, fürgének, vadnak, férfiasnak stb.), és arra a talán freudista eredetű következtetésre jutottak, „hogy a költői hangstratégiának a szó szoros értelmében köze van a metaforához", „tudatelőttes tartalmat” fejez ki. Elméletét Fónagy Iván olyan értelemben is kiterjeszti és továbbfejleszti, hogy a költői funkció és a játékosság szerepét a köznyelvi használatban is észreveszi és kimutatja, szinte minden példájára tud köznyelvi analógiát hozni, nemcsak a legfontosabbra, a metafora jelentésalakító tevékenységére, hanem például a szórend kifejező, játékos módosítására, vagy az emotív hanglejtés, az artikuláció „fakultatív transzformációként" számon tartott torzítására. Pompásan szellemes az a megállapítása, hogy „a konkrét beszédtevékenységről csak egy olyan nyelvi modell alkothat képet, mely a Grammatikához egy Torzítót rendel hozzá". A torzítás és a torzító ’ jelenléte biztosítja, hogy a nyelv ne kövüljön meg, maradjon kapcsolatban az élettel, a változó valósággal. KÖVESDl JÁNOS TELEVÍZIÓ A margarétás dal Tersánszky Józsi Jenőről manapság valamivel gyakrabban esik szó. Alighanem azért, mert 1988-ban emlékeztünk meg születésének centenáriumáról, s az idén húsz esztendeje már, hogy elment. Egyik jól ismert kisregényének tv-adaptációját a közelmúltban két részben sugározta a Magyar Televízió. Tersánszky igazi „kakukkfiókának" számit a magyar irodalomtörténetben. Hőseiben mindig az „ütődött gyümölcshöz" nyúl, olyan embereket emel alkotásaiba, akiket nem volt szokás korábban szerepeltetni: csavargók, koldusok, altisztek, pincérlányok, kisstílű tolvajok, szolgálók, valamennyien a társadalom pereméről vagy aljáról. Rendszerint vegetatív étetet élnek, s a hétköznapok parányi boldogsága már lenyűgözi képzeletüket. Újat hozott stílusával is. Igazi nagy mesemondó ő, előadásmódja kényelmes, csevegő. Nyelve annyira természetes, mintha a történés pillanatában kezdeményezné a dialógusokat hőseivel, akiknek életébe soha nem kíván beavatkozni. A margarétás dal ihletője erkölcsi probléma. A szerző arra vállalkozik, hogy bemutassa, milyen alakító ereje van egy erős érzelemnek egy magát bárkinek odaadó nö életében. A Nagy-Kálózy Eszter alakította Natasa Gajdorova az élet nagy álmodója. Mint nevelönő kerül Zndrovickiékhoz. A háború alatt jellemével magasan gazdái fölé emelkedik, egyúttal azonban kiszolgáltatottá is válik. Tersánszky valójában romlatlannak látja őt. romlottá azért válhat, mert természetes vágyai a társadalom szabályaival ellentétben állnak. S épp akkor válik ez a nő boldogtalanná, amikor vágyai parancsa ellenére az erkölcsi normák szellemében cselekszik. Egy közönséges fronthadnagy, von Thallódy lesz élete egyetlen igaz szerelme. Iránta érzett érzelmei sokszor meghatározzák tetteit is, élete mégsem változtat irányt. Von Thallódy lesz az a „más", akire életében már oly régen várt, s ezt a másságot most viselkedésével is ki akarja fejezni. A magyar hadnagyot alakító Dömer György különben kettős feladatot lát el, egyúttal ő az a Nagy Ferenc nevű újságíró is, akivel Natasa megosztja emlékeit. Az olykor naivnak tűnő Natasának az élet útvesztőiben sokkal jártasabb Lisenka siet időnként segítségére. Lisenka leplezi majd le Zndrovickit, aki a háborúban is megtalálja számítását, s aki önös érdekei végett nem riad vissza Natasa feláldozásától sem. Natasa azonban csak szabad akaratából képes cselekedni. Különösen nagy színészi teljesítményként értékelhető Ráckevei Anna alakítása, aki művészi eszköztára minden fegyverét bevetette a tőle eddigi pályáján távol álló Lisenka-féle figura megformálásában. Egy-egy villanás erejéig feltűnt a képernyőn az idén elhunyt felejthetetlen Kálmán György és Basilides Zoltán is. ZSEBIK ILDIKÓ HANGVERSENY A barátság hangján Bratislava Város Énekkara nem csak a főváros zenekedvelő közönsége előtt ismert. Rendszeresen fellépnek Kassán (Kosice) és Zsolnán (Zilina), részt vesznek a Bratislavai Zenei Ünnepségeken. Főleg oratóriumokat és kantátákat tartalmazó repertoárjukkal bejárták Nyugat-Európát, többször vendégszerepeitek a Szovjetunióban. Az olasz Assisi városának nemzetközi zenei fesztiválján minden évben jelen vannak. Az idén ezen a fesztiválon a Budapesti MÁV Szimfonikus Zenekarral is felléptek. Az együttműködésből barátság lett, s az énekkart meghívták a MÁV szimfonikus zenekarának évadnyitó előadására, melyet a Zenei Világnap alkalmából a Pesti Vigadóban rendeztek. A szimfonikus zenekar Schumann Nyitány, scherzo és finálé művének előadását követően az énekkarral közösen Mendelssohn II. szimfóniáját mutatta be, Gál Tamás karmester vezényletével. A budapesti közönségnek is tetszett a szlovák amatőr énekkar fellépése, hiszen produkciójuk művészi színvonala elérte a hivatásos énekkarok szintjét. Ezt hangsúlyozta köszöntőjében a vendéglátó zenekar vezetője is, s igazát mi sem bizonyítja ékesebben, mint az, hogy az énekkar rendszeresen együttműködik a Szlovák Filharmóniával, a Csehszlovák Rádió Szimfonikus Zenekarával, a Kassai Állami Filharmóniával, a Zsolnai Állami Kamaraegyüttessel és más hivatásos zenekarokkal. Budapesti szereplésüket történelmi jelentőségűnek tartják; éppen tíz éve annak, hogy először léptek fel külföldön, a debreceni Nemzetközi Énekfesztiválon, s a vegyeskarok versenyében megszerezték a II. díjat, Szokolay Sándor Cantáta dominójával pedig elnyerték a legjobb előadóművészek címet. Az énekkar 1971 -ben alakult, a városi nemzeti bizottság pártfogásával. Törzstagjai főleg azok az értelmiségiek — mérnökök, orvosok, jogászok, tanítók —, akik diákkorukban a Technik és a Lúcnica énekkarában énekeltek, s külön énekkart alakítottak. A ma már 75 tagú kórus vezetője kezdettől fogva Stanislav Babiak mérnök, karmestere Ladislav Holásek, a Szlovák Nemzeti Színház operatársulatának koncertmestere, aki olyan színvonalat és rangot adott a kórusnak, hogy az már helytáll a legigényesebb közönség előtt is. H. ZSEBIK SAROLTA nö is
