Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-11-08 / 46. szám
zalom: átsegítettem öt a másvilágra. Mondtam az orvosnak is. Képzelje, októberben kinyitni az ablakot egy beteg emberre: Két hét múlva meghalt a kórházban. A szekrényében már minden unokának ott volt becsomagolva a karácsonyi ajándék — amiről én mindig megfeledkeztem... Iratokkal teli borítékot tesz az asztalra, int, hogy nézzem meg. Neje halotti anyakönyvi kivonata van benne. Nézem a diagnózist: malignus daganatok a hasnyálmirigyen és a gyomron, ennyit még a laikus is megért az orvosi szövegből. Az öreg feszülten figyeli az arcomat, látom, hogy szenved és bűnhődni is akar, hiábavaló lenne hát minden magyarázkodás, hogy felesége halála és az októberi hűvös reggel között nincs semmi összefüggés — megtették ezt előttem bizonyára a gyerekei és mások is. — Itthagyott, pedig mindig fenyegettem, jól takarékoskodjon, mert a nyugdíjából kell, hogy fussa a temetésemre is. Nem így lett. Nincs nagyon erőm az élethez, de azért naponta kijárok a temetőbe. Hiányzik, nagyon hiányzik az én drága párom. Ha úgy mindent vissza lehetne csinálni... Megdöbbenve hallgatok, már nem az öregre, hanem magunkra, a fiatalabbakra gondolva. Megdöbbenve azon, hogy naponta hányszor „belegázolunk társunk nagy gondal nevelt virágágyásába” — könyörtelenül és kárörvendőn — hányszor tesszük próbára kapcsolataink szilárdságát, felnagyítva az apró bosszúságokat, másutt meglátva a jó példát, csak otthon nem, elnézve a munkatárs és más ismerős bugyutaságát, derülve ügyetlenségükön, míg ugyanezért a házastársat gúny, megvetés éri. Gyűlölve szeretünk, vagy csupán gyűlölünk? Késön jön a ráébredés, túl későn. De próbáljuk elejét venni a bünhődésnek. ARCHÍV FELVÉTEL A hagyományos nyugdíjas-találkozóra falunkban az idén csaknem százan jöttek el. Míg a nemzeti bizottság elnöke köszöntőjét mondta, illatos teával, kávéval kínálgattuk az ünneplőbe öltözött öregeket. Az egyik asztal végében látszólag magányos öregember üldögélt, amolyan szigetet képezve a zsongó tömegben. A többiek virslit, süteményt majszoltak, de ő visszautasított mindent. Húsz-harminc évvel ezelőtti lemezek forogtak a viharvert gramofonon, az öregek először csak dudorászták a dallamot, majd két nénike finoman lejteni kezdte a táncot, mire a többiek is megbátorodtak. A nagyapák egymással incselkedve régimódi bokaösszeütéssel hajoltak meg a töpörödött ősz hajú anyókák előtt, akik bizony még el is pirultak. A látszólag magányos öreg egykedvűen szemlélte mindezt. Megkérdeztem, nem gondolta-e meg, nem kér-e mégis teát. Bizonytalanul bólintott, amit én igenek értettem. Szaladtam hát a teáért, és aztán leültem mellé. Mellényzsebéből lapos üvegecskét vett elő, és a színes folyadékból egy kortynyit löttyentett a csészéjébe, majd az enyémbe is. „Finom rumocska, próbálja ölték" egymást, léhütö, meg kocsmatöltelék volt, de az én öregem sem hagyta magát! Sötétedés után belegázolt neje nagy gonddal nevelt virágaiba, mire az másnap nem engedte be a házukba, csak amikor összegyűltek a szomszédok. Mert a falu szájától irtó„Az én drága párom" csak meg. Az enyém is így szerette." Egy ideig csendben néztük a táncolókat, majd amikor elhallgatott a zene, nekemszegezte a kérdést: — Miért veszekszik a férjével ? Mindenre számítottam, csak erre nem... — Miért is ... Mert elfelejti kifizetni a villanyszámlát, odaégeti a teát (!), elhagyja a pénztárcáját... — próbálom összeszedni magam. Legyint, mint aki már mindezt átélte. Nejével (1919—1986) ők is „marták. zott. De a bebocsájtott férj nem a hálószobába ment, hanem a pincébe, ahol egy fejszével félcipőt csinált felesége szép új meleg csizmájából... így tettek napjaik. — Egy pénteken aztán nem kelt fel az ágyból. Gondoltam, na ez megint valami turpisság. Pedig nem volt az. Dehogyis bántottam volna, istenem, ha tudom, hogy milyen fájdalmai vannak! Kinyitottam rá az ablakot, hogy fázzon, és kénytelen legyen felkelni. Annyira gonosz voltam. Még kimondani is borA Szlovák Nőszövetség hetilapja XXXVII. évfolyam Főszerkesztő: PÁKOZDI GERTRUD Helyettes főszerkesztő: NÁDASKYNÉ ZÁCSEK ERZSÉBET Szerkesztőségi titkár: HRTANNÉ ZSEBIK SAROLTA Grafikai szerkesztő: ORDÓDY DÉNES Kiadja a Szlovák Nőszövetség KB Zívena kiadóvállalata, 812 64 Bratislava, Nálepkova 15 — Szerkesztőség: 812 03 Bratislava. Leninovo námestie 12. Telefon — titkárság: 334 745 — Terjeszti a Rosta Hírlapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél — Előfizetési díj negyed évre 36,40 Kős. — Külföldi megrendelések: Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat — PNS. Ústredná expedícia a dovoz tlaóe, 810 05 Bratislava, Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Hirlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HEUR) — 1900 Budapest, XIII., Lehel út 10/a. ööfizetési díj: évi 180,— Ft — Csekkszámlaszám MNB 215—96 162 — A SUTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodoslovenské tlaciame. z. p., 042 67 Koáice, Svermova 47. Indexszám: 49 413 Kéziratokat és képeket nem érzünk meg és nem küldünk vissza! Címlapunkon: Kostka Rudolf felvétele nő 2
