Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-11-01 / 45. szám
Janiga József illusztrációja KUCKÓ Mióta hazudik a cigány? Volt egy szegény cigány. Annak a szegény cigánynak olyan sok apró gyermeke volt, hogy nagyon sok. Azt mondja egyszer a szegény cigány: — Akármit ad Isten a fejemre, elmegyek lopni! Fog egy zsákot, és indul lopni. Amikor beért a faluba, be akart menni egy istállóba. A kutya észrevette, erre elszaladt. — Ej, akármit ad Isten a fejemre, elmegyek amabba a tanyába, és disznót lopok. Útközben találkozott az ördöggel. — Hová mégy? — mondja neki az ördög. — Megyek abba a tanyába — mondja —, disznót lopni. — Én is odamegyek, pajtás. Menjünk ketten! No, mentek ketten. Az ördög bement az ólba. Kiadott vagy harminc disznót. Beugrott sze-NEPEK MESEI CIGÁNY NÉPMESÉK gény cigány is, talált egy beteg disznót, kiadta azt is. No majd amikor hazafelé hajtották a disznókat, a szegény cigány odaszólt az ördögnek: — Hallod-e pajtás, milyen jelet tettél a disznóidra ? — Nem tettem én semmit — mondja. A szegény cigány azt mondja: — Én az enyéimet mind megjelötem. — És milyen jelet tettél rájuk ? — Ahány disznót kiadtam, mindegyiknek a farkán csavartam egyet. No, hazaérkeztek, nekiálltak elosztani a disznókat. Hát az ördög látja, hogy mindegyiknek meg van csavarva a farka, csak annak a betegnek nincs. Mind a cigánynak jutott, csak a beteg jutott az ördögnek. Az ördög így szólt: — Amíg élsz, mindig hazugsággal keresd a kenyeredet! Azóta mindig hazudnak a cigányok. Hogyan nyerte meg a cigány a háborút? Volt egy szegény cigány. Egyszer elment halászni. Déltől egészen két óráig egyet sem tudott fogni. Végül fogott egy arany halat. Kihúzta a vízből és nézte. A kishal megszólalt: — Ne egyél meg, ember, az Isten áldjon meg, mert velem úgysem laksz jól. Amit csak kérsz tőlem, megteszem a kívánságodat. — Nohát, ha megteszed a kívánságomat, amikor azt mondom : „Csuka hírével, hal szerencsével" — azzá változzam, amivé akarok! Azzal fogta, és bedobta a vízbe. Ekkor a szegény cigány így szólt: — „Csuka hírével, hal szerencsével," annyi halat fogjak, hogy haza se bírjam vinni! Fogott is a szegény cigány. Összeszedte és hazavitte. Fogta a szegény cigány, megfőzte, jóllakott. A háza előtt volt egy szalmakazal. A szegény cigány felmászott a tetejébe: — „Csuka hírével, hal szerencsével," sétáljon el velem a szalmakazal a király ablaka alá! A királylány fogta magát, ránevetett. Erre a királyok meg a herceg azt mondták, hogy a királylány a szegény cigányé lesz. A szegény cigányból mindjárt király lett. De ugyanolyan szegény maradt, mint amilyen volt, mert szegénynek tettette magát. No, egyszer azt mondja a feleségének, hogy főzzön neki töltött káposztát száraz hússal, utána meg pogácsát. Akkor a királyné azt mondta, hogy egyék vele. — Jaj, de jó ételt főztél, feleség! Egyszer csak levelet kap, hogy menjen a háborúba. Mondta szegény, hogy el el kell mennie a háborúba, mert ő a fiatal király. No, akkor kiadta a parancsot a katonáknak, hogy menjenek háborúba. A katonák fogták magukat, mindannyian elindultak a háborúba. Egy helyen aztán letáboroztak. A szegény cigány levágott egy tehenet. Minden egyes katonának úgy kiporciózta, hogy saját magának egy falatot sem hagyott, csak a máját. Vízbe tette. Jött az ellenség kutyája és elvitte. A szegény cigány utánaeredt egy tüzes üszőkkel; ugyanúgy a katonák is. Az ellenség elszaladt. Amikor elszaladtak, ők kitűzték a zászlót. így a szegény cigány nyerte meg a háborút. Akkor a szegény cigány hazament a katonáival. Ezután ő lett a fiatal király. Ha meg nem halt, máig élt.
