Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-11-01 / 45. szám
iiiSSik' ® V- SS* ■■ :•Négyszemközt Egészségünk védelmében „Fiatal a szomszédasszonyunk és szép!’’jeligés olvasónknak „Huszonkilenc éve élünk az urammal jó házasságban. Felneveltük a két fiunkat, és van már egy unokánk is. A huszonkilenc év alatt soha nem volt komolyabb baj. még összetűzés se köztünk. Én ragaszkodom az uramhoz, és eddig úgy tudtam, ő is hozzám. Vagy egy éve azonban beköltözött a házunkba egy elvált asszony három kisgyerekével. A gyerekek igen kicsik, kettő még óvodás, egy kisiskolás. Anyjuk naponta jár munkába, és látszik, hogy igen fáradt, elgyötört. Örökösen bevásárlószatyrokkal cipekedik, vonszolja magával a három gyereket kora reggel és este. Ügy látszik, nincs a városban, de még a környéken se senkije, mert soha nem keresi fel senki. Ő se jár sehová, igen elzárkózva él. Szántam őt nehéz sorsáért, és tulajdonképpen szánnám még most is. ha az én bajomnak meg nem éppen ő lenne az oka. Egyszer ugyanis éppen az ő lakásukban szivárogni kezdett a gáz. S az én uram ment fel hozzájuk megjavítani a vezetéket, mert ő éppen gázszerelő. Kiderült, hogy abban a lakásban még sok más is el van romolva, kijár az ajtóból a kilincs, csöpög a csap, nem működik a roló stb. S mert az uram minden ház körüli munkához ért. esténként azokat is sorban mind megjavítgatta. Azóta nincs nálunk békesség. Az uram gyakran ingerült, türelmetlen velem szemben. Újabban már a főztöm se ízlik neki (korábban semmi kifogása nem volt ellene). Nincs kedve eljönni velem a barátainkhoz, akik most egyszeriben unalmasak lettek, de még az unoka meglátogatására sincs már annyi ideje sem, mint eddig. Csak ül itthon, és mereng a négy fal között. Meg folyvást kitalál valamit, hogy mivel segíthetnénk úgymond a szegény szerencsétlen sorsú szomszédasszonyt. Hogy vigyünk a gyerekeinek a friss pogácsából, szóljunk be neki is, ha a zöldségeshez meghozták a friss árut, hívjuk meg őket is a szüretre, meg hasonlók. A legsértőbbek azonban az uramnak azok a megjegyzései, amelyeket azonban sajnos ő észre sem vesz. Hogy miért nem festetem már be végre a hajam, miért nem ügyelek jobban az alakomra, miért nem hordok csipkés alsóneműt! Negyvenkilenc éves vagyok. A hajam erősen őszül, az alakom régóta oda. Szomszédasszonyunk pedig fiatal, valószínűleg nincs még harminc se. És szép! Mit tegyek?’* Ne essen kétségbe. Tapasztalt asszonyok szokták volt mondani: ha egyszer egy férfi felmászik az uborkafára, előbb-utóbb le is mászik onnan. Bízzon a társában és főleg kettőjük kapcsolatának mélységében, a házasságukat huszonkilenc éven át egyben tartó szálak erősségében. Ne higgye továbbá, hogy az elvált asszony mind csak azt lesi, mikor kopogtat be hozzá egy férfi. Vagy hogy szomszédasszonya pont a maga férjére várt! (Talán nézze meg előbb őt is (a férjét) lehetőleg messzebbről, ne a megszokott házastársi szemüvegen keresztül!) Soha nem árthat azonban, ha néha-néha magunk is tükörbe nézünk és az idő törvényszerű rombolásán próbálunk kicsit enyhíteni, esetleg szépíteni is valami módon. A figyelmeztető jeleket — még időben és okosan — használja fel, „tataroztasson" a saját háza tájékán. __ Napközben az embert számos inger éri, melyeket a központi idegrendszer szép sorjában feldolgoz. Ha az ingerek olyan nagy számmal bombázzák agyunkat, illetve olyan erősek, hogy azokat agyunk nem képes feldolgozni, „megemészteni", létrejön az a jelenség, amit idegkimerülésnek vagy egyszerűen idegességnek nevezünk. Az idegesség egyik tünete az álmatlanság. Az ideges ember este, annak ellenére, hogy fáradtnak érzi magát, nem tud elaludni. • Jól ismert a vizsgázók ideges álmatlansága. Tanulók diákok és mindenki, aki vizsgára készül, ha rövidebb idő alatt nagyobb mennyiségű ismeretanyagot akar elsajátítani, mint amennyit az agy feldolgozni és elraktározni képes, este nem tud elaludni, mert zsong, kavarog agyában a sok számadat, képlet új fogalom. Későre alszik el, másnap fáradtan ébred, nehezebben és még kevesebbet fog asszimilálni. Mindenki tudja, hogy a fizikai megerőltetésekhez nem szokott test izomlázat kap, ha komolyabban megdolgoztatják. A túlfokozott szellemi munka ehhez hasonlóan idegi-szellemi kimerüléshez vezet. Tehát minden az edzéstől, a rendszeres munkától függ, csak így maradhatunk megfelelő szellemi erőnlétben. Nem lehet csak a vizsgaidőszákban tanulni, nem sokat ér a „hegy alatti abrakolás". A túl erős ingerek feldolgozása is sok energiát követel, könnyen idegkimerüléshez vezet. Ilyen erős ingerek a családi botrányok, szerelmi csalódások, nagy bánat. az ágy (párnagomb, lepedötűrödés), nem szorít-e a pizsama. Behunyt szemmel kezdjük meg sorjában a lazítást. Először a lábfejek izmaival majd fokozatosan térjünk rá az alszárra, medencére, hasra, mellkasra, felső végtagokra, és végül az arc izmaival fejezzük be. Legnehezebb a szemhéjak és a nyelv izmait ellazítani, ez tart legtovább. Jól lazítottunk, ha érezzük végtagjaink, majd egész testünk súlyát, ha érezzük, hogy szemhéjunk nehéz és ráfekszik a szemgolyóra. Fontos, hogy csak akkor térjünk rá egy újabb izomcsoport ellazítására, amikor az előző már elemyedt, érezzük a súlyát. Az akaratlagos izomlazításhoz az is hozzátartozik, hogy közben állandóan ismételjük gondolatban „lazítani-lazítani, nehéi-nehéz", ami egyrészt monotóniájával, másrészt az egyéb gondolatok kizárásával ugyancsak altat. Ha sikerült minden izmunkat teljesen ellazítani, pár perc múlva már alszunk is. Az akaratlagos izomellazitás évezredek óta ismert, nagyon egyszerű módszer. Bárki megtanulhatja, rövid idő után sikerhez vezet. Az ideges álmatlanság technicizált, mozgalmas életritmusú századunkban gyakori jelenség. A gyengébb idegrendszerű emberek egy része este nyugtatót, altatót vesz be, reggel feketekávéval izgatja magát. Legtöbbjének egyikre sem lenne szüksége, ha egészséges lelki életet élne. Az ideges álmatlanság nagyon értékes tünet, mert figyelmeztet arra, hogy lelki életünkkel valami nincs rendben! Nagy hiba ezt elnémítani altatók és nyugtatok Az ideges álmatlanság munkahellyel kapcsolatos sorozatos kellemetlenségek. Az életből lehetetlenség kizárni a kellemetlenségeket, az élet bajjal jár. Amire egy szóval azt mondjuk, hogy a rossz éppen olyan természetes velejárója az életnek, mint az, ami jó, kellemes. Éppen ezeknek a dinamikus változása teszi pergővé érdekessé az életet. Nyugtató hatású az esti séta. Legjobb ha vízparton, csobogó patak mentén, szökőkutak környékén sétálunk. Sétáljunk parkokban, mezőn, kerüljük a forgalmas utcákat. Ne üldögéljünk túl sokat a padokon, hanem járkáljunk, mert a mérsékelt izommunka is nyugtató hatású. Este ne dohányozzunk túl sokat ne fogyasszunk feketekávét, szeszes italt. A késő esti tévéadás sem jelent mindig kikapcsolódást. Aki reggel és este rendszeresen tornázik (vacsora előtt), nemcsak a fizikai, hanem a szellemi munkát is jobban bírja, egészségesebb, és nincsenek alvászavarai. A meleg vagy langyos fürdő elernyeszti az izmokat, nyugtatja az idegrendszert. Az elalvást az izomzat ellazulása, elernyedése előzi meg. Ha tudatosan, készakarva lazítjuk el az izmainkat, sokkal hamarább alszunk el! Az akaratlagos izomtazítást a következőképpen végezzük : feküdjünk kényelmesen a hátunkra, takarózzunk be. de ne túl melegen. Figyeljümk meg, nem nyom-e valahol özönével, melyek az álmatlanságot kiküszöbölik ugyan, de az idegesség valódi okát nem szüntetik meg. Az idegesség oki kezelése nehéz kérdés, senki se várjon csodát orvosától vagy a gyógyszerektől. Elsősorban mi magunk kell, hogy kiderítsük és felszámoljuk a saját idegességünk okát. Ne felejtsük el, hogy nem az a bölcs, aki életében sohasem szenved, hanem az, aki túl tudja tenni magát rajta és megtalálja a kiutat. Általános érvényű szabályok: 1. A helytelenül végzett szellemi munka és a túl erős lelki ingerek kimerítik, idegessé teszik az embert. 2. Vitának csak akkor van értelme, ha megoldja a kérdést. Higgyük el, hogy egyikünknek sem lehet százszázalékosan igaza. 3. A lelki életnek is vannak egészségügyi szabályai. Ezeknek betartása nem óv meg a lelki csapásoktól, de képessé tesz arra, hogy kiheverjük őket. 4. Az ideges beteg csak akkor gyógyul meg, ha ő is meg akar gyógyulni. Dr. BÁRÁNYT FERENC
