Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-11-01 / 45. szám
Y^aVóút\£*n a m 'é s a'Q Ezen az úton tizenkét éwel ezelőtt indultak el. A Szlovák Nőszövetség Komáromi (Komárno) Járási Bizottsága ekkor rendezte meg először a csehszlovákiai nőlapok képviselői és a hajógyár dolgozóinak találkozóját. Ekkor alakult a hajógyárban az a három női munkakollektíva is, mely a Vlasta, Slovenka és Nő hetilapok nevét vette fel. A barátság azóta is tart. Kétévenként kerül sor e találkozóra, amely minden alkalommal gazdagabb, tartalmasabb. Az utóbbiak már a Komáromi Járási Béketanáccsal együtt szerveződtek, teret adva ezzel a békegyűléseknek, sőt a mostaniba már a Komáromi Természet- és Környezetvédelmi Járási Bizottság is bekapcsolódott, mintegy kiemelve:mem lehet életünk békés, nyugodt a környzetünk megóvása nélkül. Mivel a béke, a barátság, a környezetvédelem nem ismer országhatárokat, ez a rendezvény sem maradt meg a város keretén belül. Részt vett rajta a magyar békemozgalom küldöttsége Fodor Istvánnal, a békemozgalom országos titkárával az élén, eljöttek a morvaországi baráti város — Blansko — küldöttei, s nem hiányoztak a Komáromban élő szovjet nők képviselői sem. A béke és barátság hajóútjának ötlete nem véletlenül született éppen ebben a városban. Komárom nevéhez kultúrtörténeti, munkásmozgalmi emlékek fűződnek, a város fekvésénél fogva országokat és népeket köt össze, a Duna a békét, a barátságot jelképezi. Ezt az „utat" hajózták végig a vendégek, hogy Kolozsnémán (Klizská Nemá) kikötve ellátogassanak a csicsói (Cicov) rezervátumba, Csallóköz egyik legszebb természetvédelmi területére. A csaknem kétórás hajóúton volt idő a baráti beszélgetésekre, emlékezésekre, tervezgetésekre. Mi a lapunk nevét viselő Nő munkakollektiva nyugdíjba vonuló vezetőjével, Pongrácz Katalinnal elevenítettük fel a brigád múltját, lapoztuk át a krónikát. A beszélgetésből nem maradt ki Varga Ilona sem, aki tizenegy társával együtt dolgozik testvérlapunk, a Vlasta nevét viselő szocialista munkakollektívában. Kellemes hangulatban folyt a beszélgetés, amikor hajónk kapitánya. Fekete Imre jelezte, a parton már várnak a csicsói nőszervezet tagjai. Szüllő Etel, a helyi nőszervezet elnöke a kultúrházban ismertette faluja történetét, rámutatva arra a tényre, hogy Csicsó az 1965-ös árvíz után a baráti összefogás és segítségnyújtás nyomán épülhetett újjá. A népek közötti barátságnak tehát itt hagyománya van, s e hagyományok ápolását tartja szem előtt találkozónk is. Utunk ezután a Lion nevű európai hírű rezervátumba vitt, ahol dr. Szabó Erzsébet a kerületi műemlék- és természetvédelmi intézet komáromi dolgozója a csicsói holtág egyedülálló természeti kincseiről beszélt. Büszkén mesélte, hogy a járás természetvédői a 135 hektáros területen (ebből 50 ha víz) egy 3,5 kilométeres természetjáró ösvényt akarnak kiépíteni, hogy a látogatók ezen a sétányon ismerkedhessenek meg a terület 43 féle védett madarával és 341 féle védett növényével, amely e területen található. Flangsúlyozta a környezetvédelem fontosságát, főleg az ifjúság ilyen irányú nevelését, hiszen ez a rezervátum is ezt szolgálja majd. Megtekintettük még a tájházat, amelyet lelkes pártfogója, Nagy Géza és felesége mutatott meg a vendégeknek. S nem hagyhattuk ki a falu múzeumát sem, amely szintén e két ember kezdeményezéséből jutott el addig, hogy ma már különböző nemzetiségű festők itt készült müveit is kiállítják. A délután már az estébe nyúlt, amikor Vavrinec Erzsébet, a Nöszovetség járási bizottságának a titkára felhívással fordult a jelenlévő tömegszervezetek Lavrinec Erzsébet a nöszovetség kitüntetését adja át a Vlasta, Slovenka és Nő nevét viselő munka-A rendezvény résztvevői a város parkjában megkoszorúzták a szovjet hősök emlékművét A hajóút kellemes hangulatáról Palotai Károly, az akció lelkes szervezője gondoskodott *. \ l
