Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-01-19 / 4. szám
uhík Izabellának, a bratislavai Cedok utazási iroda kongresszusi turisztikai osztálya vezetőjének ajtaján kopogtattunk. Beszélgetésünk során először az osztály munkájáról faggattam. — Bratislava' területén mi szervezzük meg az összes olyan kongresszust, konferenciát, szimpoziont, kiállítást, vásárt, amelyet nemzetközi részvétellel tartanak meg. Évente körülbelül száz-százhúsz rendezvényünk van, a legtöbb általában áprilisban, májusban, júniusban, illetve az őszi hónapokban, olykor egyszerre két-három is zajlik. A rendező beadja hozzánk a megrendelést, hányán jönnek, kik és mikor. Mi ennek alapján elsősorban a résztvevők szállását intézzük, megválasztjuk, lefoglaljuk a tanácskozás, esemény színhelyét. Ez utóbbi a leggyakrabban a Szakszervezetek Házának valamelyik terme. művelődési házak, szállodák különterme, a résztvevők számától függően. Ezenkívül a mi feladatunk az étkezések megszervezése, a pénzváltás, a vasúti jegyekkel kapcsolatos ügyek intézése. A megrendelő, a résztvevők kérésére más szolgáltatásokat is nyújtunk: kínálatunkban szerepel városnézés, színházlátogatás, egynapos kirándulások PieSt’anyba, Nyitrára (Nitra). Lednicébe. A fogadásokon, búcsúesteken kulturális programról is gondoskodunk. Mivel a külföldi vendégeket, érthetően, a helyi kultúra, a népművészet érdekli leginkább, ezért aztán népi zenekarokat, táncegyütteseket — pl. a Lúőnicát — hívunk meg ezekre az estekre. De nagy sikere szokot lenni a modrai kerámiabemutatónak is. vagy a népművészet mesterének, aki a helyszínen készíti el kukoricaháncsból a sokféle kedves figurát. Apró ajándékot is kapnak a vendégek, ez benne van az árban. — Köztudomású, hogy Bratislavában nehéz szállást foglalni, kevés a szállodai férőhely. Nem okoz ez gondot a munkájukban ? — Dehogynem. De nemcsak a szállás, hanem mindennek a megszervezése nehézségekbe ütközik, meri inint említettem, egyszerre több rendezvény is zajlik, s ezek csak a nemzetköziek. És akkor itt vannak még a szlovákiai, illetve országos tanácskozások, no meg a rendes turistaforgalom! Évente kb. 15 ezer emberrel kerülünk kapcsolatba, a legtöbben — mintegy 3 500-an — az Incheba vegyipari vásárra jönnek. Mindegyikükkel külön levelezünk, előre tisztázzuk. ki hol, kivel akar és kivel nem akar lakni, milyen más kérései, óhajai vannak. Ezeket igyekszünk teljesíteni. Nemcsak egyénekkel foglalkozunk, vannak olyan kongresszusi csoportjaink is, amelyek általában bécsi, budapesti vagy prágai tanácskozásuk végeztével érkeznek hozzánk. Tulajdonképpen szakmai tanulmányútra jönnek ezek a csoportok, témájukba vágó üzemlátogatásokat szervezünk — pl. borüzembe —, de volt már hidakat tanulmányozó csoportunk is. — Hány dolgozója van az osztálynak ? — Nyolcán vagyunk, de hat a stabil munkaerő. Nem akarja ezt a munkát senki csinálni, mert érdekes ugyan, de idegeket kimerítő is. Itt nem elég az, hogy valaki két idegen nyelvet ismer — ez a feltétele annak, hogy nálunk dolgozhasson —. hanem legalább olyan fontos, hogy talpraesett legyen. Nálunk minden terminushoz van kötve. Ha valaki közvetlenül a rendezvény előtt mondja le a részvételét, a költségek bizonyos százalékát meg kell térítenie. Erre sokan nem hajlandók, nekünk viszont bármiféle módszerrel ki kell ezt kényszeríteni, sokszor vitatkoznunk kell. idegen nyelven (!), míg kötélnek állnak. Előfordul olyan eset is, hogy egyegy résztvevő kevés pénzzel vagy pénz nélkül jön el, s ez persze csak a végén derül ki. Ilyenkor elmegyünk mindenhová, még a konzulátusokra is, hogy segítsenek. Megtörténik az is, hogy szintén pénzhiány miatt, módosítjuk a programot, pl. ha az illető szállása félpanzióval volt eredetileg, akkor megváltoztatjuk. és csak reggelit kap. Van. aki előbb jön, vagy előbb megy el. ezt mind figyelembe kell vennünk a számla kiállításakor. Mi azt mondjuk, hogy az ügyfélnek mindig igaza van. De ha nincs igaza, nekünk akkor is türelmesen el kell magyarázni akár tizenötször is ugyanazt. De hát ez mindenkinek a problémája, aki emberekkel dolgozik, az eladótól az orvosig . .. — 1984 óta áll a kongresszusi turisztikai osztály élén. Honnan vezetett idáig az útja ? — Pozsonypüspöki (P. Biskupice) vagyok, a Duna utcai magyar tanítási nyelvű gimnáziumban érettségiztem 1975-ben. A modern nyelvek osztályába jártam. ami annyit jelentett, hogy az angolt bővített óraszámban tanultuk. Érettségi után orosz—angol szakra jelentkeztem az egyetemre, de nem vettek fel, azért léptem be a Cedokba, hogy nyelvi tudásomat hasznosítsam. Akkoriban a pultnál dolgoztam, az egyénileg utazó külföldi turistákkal foglalkoztam. Egy kolléganőm említette, hogy van Prágában egy egyéves nyelviskola, ahová érettségi után lehet jelentkezni. Belevágtam, a felvételi sikerült. Szlovákiából én voltam az egyetlen jelentkező. A munkahelyemen fizetés nélküli szabadságot kaptam. Szívesen emlékszem vissza arra az évre, nagyon jó volt Prágában, a többiek kedvesen fogadtak, jó osztály voltunk. Az egyik osztálytársnőmnek később én lettem a házassági tanúja is. Az iskola angol—orosz tagozatára jártam, e két nyelven kívül még a cseh és a gépírás szerepelt az órarendünkben, összesen heti 45 óránk volt. Én a cseh nyelv és a gépírás helyett (mivel gépen írni már a gimnáziumban megtanultam) heti hat órában németre jártam. Négy óra oroszunk volt, a többi angoL konverzáció. nyelvtan, kulturális, földrajzi, történelmi ismeretek. Év végén bizonyítványt kaptunk, angolból nyelvvizsgát is tettem. Aztán visszakerültem ide, a régi helyemre, ugyanabba a beosztásba. Közben féijhez mentem, jöttek a gyerekek. Miután visszajöttem dolgozni, a szülési szabadság letelte után. kineveztek osztályvezetőnek. A kollektíva jó — és ez a legfontosabb. Régebben idegenvezetősködtem is, de ma már erre nincs időm. Azelőtt mindenbe beleugrottam. mindenre rá lehetett venni. Prágába is úgy mentem el. hogy nem tudtam, hol fogok lakni. Két kofferrel a kezemben nekivágtam az útnak, mondván, majd csak lesz valahogy ... Ma már jobban meggondolom a dolgokat. Püspökin lakunk ma is. A kisfiam, Tomi, ötéves lesz, a legnagyobb bánata az, hogy még csak kiscsoportos az óvodában, lzu hétéves, ő már első osztályos, de néha még sír, hogy nem akar iskolába járni, és hogy mennyivel jobb Tominak, mert ő ovis. A férjem a farkasdi (Vléany) szövetkezet itteni melléküzemágánál dolgozik csoportvezetőként, most éppen a második kerületi iskolákat hozzák rendbe. Ő egyébként tavasztól őszig halászni jár, ez a hobbija. Én kikapcsolódásként kötök, varrogatok, a gyerekeknek és magamnak, és sokat olvasok. És ott van a kert is, a ház körüli munkák ... — Visszatérve a munkájához, milyen rendez vények, tanácskozások voltak az utóbbi időben, illetve mire készülnek most? — Vannak évente, illetve kétévenként ismétlődő rendezvényeink, mint pl. az Incheba, a Líra, a Coneco, a BIB, a Flóra stb. Nemrégiben zajlottak le a Szlovák Műszaki Főiskola évfordulós ünnepségei, az európai onkológiai intézetek vezetőinek tanácskozása. Idén is több orvoskongresszus van előkészületben. szeptemberben például a gyermekorvosok tartanak majd tanácskozást. A résztvevők között a szocialista országokból érkezetteken kívül a legtöbb általában a nyugat-német, az osztrák, a francia, de jönnek a világ minden tájáról, a legutóbbi Inchebára pl. Tuniszból is. — Végezetül megkérem, meséljen el néhány olyan történetet, ha úgy tetszik, sztorit, amely valami miatt elevenen él emlékezetében... — Volt egy olyan vendégünk, aki mindenáron Prágát szerette volna látni, de nem tudtunk neki szállást szegezni. Prága helyett a Tátrát ajánlottam neki, végül pedig Kassán (Kosice) kötött ki, nagyon tetszett neki. meg volt elégedve. Vannak persze vidámabb eseteink is. Egyszer az egyik szálló halijában egy ügyfelünk fejéről leesett a paróka. Ez csak nekünk volt vicces, neki kevésbé ... Más. Az Inchebára érkezők egy részét diákotthonokban helyezzük el. ahol a „recepción” diákok vannak: Ennek köszönhetően volt olyan eset, hogy egy szobába osztottak be egy férfit és egy nőt, ami csak reggel derült ki... Azt sem fogom elfelejteni, amikor a kolléganőim engem hívtak segítségül egy magyarországi vendéghez. aki tört szlováksággal kérdezgette tőlük, hol van „Velká Sobota”. Megfejtettem a rejtélyt, kiderült, Nagyszombatba, azaz Tmavába szeretne eljutni... Fárasztó a munkánk, talán ennek ellensúlyozásaképpen is sokat tréfálkozunk, szeretjük a vidámságot. A tavalyi nőnapon beöltöztünk, és eljátszottuk, hogyan viselkedik, milyen a hozzánk érkező amerikai, orosz és román vendég ... BERTHA ÉVA KÖNÖZSI ISTVÁN felvétele /--------------------------------------------------r Tizén ö tezer kérés nő 17
