Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-08-30 / 36. szám
békében Fotó: KÖNÖZSI LISICKY Történelemóra 1944 augusztusáról Cifer község hét kilométernyire fekszik a járási székhelytől, Tmavától. A szlovák nemzeti felkelésben ugyan nem játszott jelentős szerepet, viszont lakosai közül nagyon sokan részt vettek a harcokban, elsősorban a járás területén is ténykedő Jermak és Uher partizánbrigádok tagjaiként. A falu ma is hűen ápolja az sznf eszméjét, ez nemcsak abból látszott, hogy a megemlékezés délutánján színültig megtelt a kultúrház nagyterme, hanem a jelenlevők koröszszetételéből is. Jó érzéssel nyugtáztam, hogy több, a vidék jellegzetes népviseletébe öltözött fiatal is volt köztük. Az idei ünnepséget az SZNSZ KB küldöttségének jelenléte — Silvia Majlingovának, az SZNSZ KB alelnökének vezetésével — tette emlékezetessé. A visszaemlékezés, a bajtársak megnyilatkozása szinte az éjszakába nyúlott. Egyikőjüket sem kellett kérielni a 44 évvel ezelőtti események felidézésére, szívesen válaszoltak a fiatalok kérdéseire. Történelemóra volt ez. mindennél maradandóbb élményekkel, mert át lehet siklani a tankönyvek száraz mondatai felett, de nem lehet elfelejteni azt, ami aznap este Ciferben láttunk, hallottunk mi, 1944 után születettek. — Azt kérded, nem féltünk-e? Dehogynem. Féltünk. Pedig én akkor már harmadik éve a harctereket jártam. Átéltem Leningrád blokádját, tudom, mi az éhség, tudom, milyen a 45 fokos hideg, és eltemettem a társakat, a barátokat, akiket forrón szerettem. Nem volt idő a félelemre gondolni, mert ha nem gyógyítottunk akkor teát főztünk, levelet irtunk a hozzátartozóknak, vagy vigasztaltuk a betegeket. (Vera Tarakovová, szovjet katonalány, az sznf résztvevője) — Nagyon fiatalon láttam életerős kortársakat meghalni. Nem a félelem, a tehetetlenség és a szívszorongás volt kibírhatatlan. A tisoveci kórházban voltam ápolónő, egy este népdalokat énekeltünk a téren, mi, fiatalok. Másnap az éneklők közül három fiút agyonlőttek a németek. Más ember lennék, ha nem éltem volna át a felkelést, sok mindent nem értenék, másképp gondolkoznék. Csakhogy az idő múlik és a nemzedékek találkozójáról is mindig hiányzik valaki, akivel tavaly még kezet szorítottunk ... (Libusa Minácová, az SZNSZ Elnökségének tagja) — Fiatalok voltunk, tele romantikával, ami a forradalmiság alapja. És a bátorságé is. Csak így lehetett a péklegényből egyik napról a másikra ejtőernyős, a szabómesterből elszánt partizán. Nem aggódunk a mai fiatalok életvitele miatt. Bizonyára ugyanazt tennék, mint mi 44 évvel ezelőtt. (Ján Krizán és Miloslav Benő partizánok) Ná Dudváh, központi község a Tmavai járásban. Négyezer lakosa a többi hasonló településen élőhöz viszonyítva szerencsés helyzetben van. hiszen valóban fejlett községről beszélhetünk. Szolgáltatásaik irigylésre méltóak; található itt három élelmiszerüzlet, három húsbolt, textilbolt, két iparcikkbolt, és a dolgozó szülök óvodáskorú gyermekeinek elhelyezésével sincs gond. A nyugdíjasok otthonában kilencven idős ember kap méltó ellátást és gondoskodást a Z-akció-ban épült fürdőnek pedig a község apraja-nagyja örülhet. A nemzeti bizottság jól gazdálkodik a rábízott anyagi eszközökkel, és a falu vezetősége mindent megtesz, hogy az itt élők ne kívánkozzanak el a községből. Sokat kap a falu, de az itt élők is szivesen adnak, kiveszik részüket a társadalmi munkából, a faluszépitésből. Mindezt Matús Alojz, a helyi nemzeti bizottság elnöke mondotta el annak a küldöttségnek a fogadásán, amely a három nemzedék találkozója alkalmából Anna Krétovának. a CSKP KB Ellenőrző és Revíziós Bizottsága tagjának vezetésével látogatott a községbe. A hősök emlékművének megkoszorúzását követő falugyűlés résztvevői meleg szeretettel fogadták a küldöttség tagjaiként érkezett Ernest Bieliket és Jozef Brunovskyt, a két partizánparancsnokot, akik felelevenítették a járás északi részében folyt partizánharcokat, a felkelés egyes pillanatait. Sokszor elmondták már ezeket a történeteket, számos fiatal hallgatta végig szavaikat, tanulva belőlük Szlovákia újkori történelmének dicső fejezeteit. „Nagyon sok segítséget kaptunk a helybéli lakosságtól, különösen a nőktől, akik ruházattal, élelemmel, kötszerre! látták el a hegyekben harcoló partizánokat. A nők segítsége nélkül aligha jutottunk volna előbbre'' — emlékezett szinte könnyes szemmel Ernest Bielik. E szavakat erősítették meg azok a helybéli lakosok is, akik ugyancsak közvetlen résztvevői voltak a felkelésnek, ki távolabbi vidékeken, ki pedig Trnava környékén harcolva a fasiszták ellen. A hallgatóság részéről az elhangzottaknak szentelt figyelem bizonyította: a felkelés emléke élénken él az itt élő emberek emlékezetében, e forradalmi örökségre építenek az újabb és újabb nemzedékek fiai, lányai egyaránt.-pg-Ösztönző forrás Smolenice augusztus 17-én becses vendégeket fogadott. A három nemzedék találkozójának küldöttségét Elena litvajová, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a Szlovák Nőszövetség Központi Bizottságának elnöke vezette. A küldöttség tagja volt továbbá Anton Murziő. az Antifasiszta Harcosok Szlovákiai Szövetsége Központi Bizottságának elnöke, Anton Nehaj, a trnavai járási pártbizottság vezető titkára. Zinajda Fjodorova, a Szovjet Nőtanács titkára, az idei találkozó szovjet nőküldöttségének vezetője, valamint az sznf több résztvevője. Kenyérrel és sóval, énekkel és tánccal köszöntötték a helybéliek művelődési otthonuk előtt a vendégeket. Odabent pedig meglepetésként szolgált a környék asszonyainak gyönyörű kézimunkáiból összeállított szemet gyönörködtető kiállítás. A szertartásteremben Alojz Riska, a hnb elnöke üdvözölte a küldöttséget, megismertetve tagjaival a község gazdag történelmét, de beszélt jelenéről is. Kétségtelenül érdekes tény. hogy számos fiatal él itt, hiszen a mintegy 3 700 lakosból 500 az alapiskolai tanuló. Az ünnepély a zsúfolásig telt művelődési otthonban folytatódott, ahol a vendégeket Augustin Hazucha, a smolenicei pártszervezet helyi bizottságának elnöke mutatta be a falu lakosainak. Elena Litvajová ünnepi beszédében szólt az sznf jelentőségéről, kérve a felnőtteket, hogy történelmünknek e dicső fejezetét megfelelő formában ismertessék meg a fiatalokkal. Hangsúlyozta, hogy különösen napjainkban nem élhetünk csupán az emlékekből, ösztönző forrásként kell azokat érvényesíteni mindennapi munkánkban. Zinajda Fjodorova a Szovjetunió és Csehszlovákia összetartozásáról beszélt. Akárcsak az évtizedekkel ezelőtti harcokban, ma is összefonódik e két népnek a béke megőrzéséért, az átalakításért folytatott küzdelme. Az ünnepi est további részében a smolenicei Chemolak népművészeti együtteséé volt a terep, tagjai bortermelői szokásait elevenítették fel. A három nemzedék előestéjén szervezett falugyűlések egyike nem véletlenül zajlott éppen Smolenicében, hiszen a helyi nőszövetségi alapszervezet egyike a legpéldásabban működőnek a járásban. Munkájuk keze nyoma látható a falu virágos utcáin csakúgy, mint az idős lakosokról való példás gondoskodásban. (Tem) nő 3
