Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-01-19 / 4. szám
Egészségünk védelmében Toxoplazmózis " jeligére A betegség kórokozóját 1908-ban fedezték fel. A toxoplazmózis okozója a Toxoplazma gondii egysejtű, ami emberen, állatokon (macskán), madarakon é/ősködik. A fertőzés létrejöhet szájon keresztül nyers vagy félig sült hússal való táplálkozáskor. A kórokozó főzéssel teljesen elpusztítható. A terhesség alatt az anyát érő fertőzés a magzatot károsítja. A fertőzés leggyakrabban fiatal felnőtt korban fordul elő. A kórokozó minden szervben szaporodhat. Aszerint, hogy melyik szerv károsodott a legjobban, nyirokcsomó-gyulladás, agyi, szemizom és kiütéses formát különböztetünk meg. A beteg fejfájásra panaszkodj, fáradékony, lázas, hasi fájdalmai vannak, nyirokcsomói megduzzadnak, agyhártyagyulladásos tünetei, látászavarai, mellkasi, végtagi fájdalmai lehetnek. A terhesség alatt általában a fertőzött anyák 20—40 %-áról jut át a magzatra a fertőzés, de csak kis hányada vetél el, és szintén kevés magzat betegszik meg. A veleszületett toxoplazmózis tünetei: mikmkefalosz (kisfejűség), vízfejűség, szellemi elmaradottság, máj- és lépmegnagyobbodás, szembetegség, láz, kiütések. A diagnózis főként szerológiai eredményeken múlik, de a kórokozót direkt is ki lehet mutatni, a csontvelőben, köpetben, vérben, p/acentában és más szervekben. A betegséget megelőzhetjük, ha a húst gondosan megfőzzük. Gyógyítása: szulfonamidok, hormonális készítmények, valamint antibiotikumok adagolásával történik. „Szülhetek még?" jeligére A mióma a méh leggyakoribb jóindulatú daganata. Kötőszövetből és sima izomból áll. Az esetek nagy többségében a méhtestből indul ki. Elhelyezkedhet a méhfa/ban vagy nyálkahártya alatti gócokat képez, vagy a hashártya alatt van. Rendszerint több góc fordul elő, mm-es nagyságtól emberfej nagyságúig. Előfordulhat olyan nők méhében is. akik még nem szültek, de sokgyermekesében sem ritka. Gyakran tünetmentes, de okozhat vizelési kényszert, menstruációs fájdalmakat, esetleg vérzést is. Terméketlenséget is előidézhet, terhes nőknél vetélést is okozhat Gyógyítása sebészeti úton történik, esetleg az apróbb gócokat megfigyelik. Családtervezési gondjait beszélje meg és őszintén tárja fel nőgyógyászati kezelőorvosának. „ Szívidegesség " jeligére A betegek panaszai: fáradtság, fáradékonyság, légzészavar, bizonytalan szivtáji fájdalom, szív dobogd sérzet, hőemelkedés, kellemetlen izzadás, a végtagok hidegsége. Gyakori, hogy egy családon belül viszonylag gyakrabban fordul elő. A vegetatív idegrendszer zavarának két formáját különböztetjük meg. A szimpatikotónia tünetei a szívgyorsulás, magasabb vérnyomás, a bőr vörössége, tágult pupilla, gyakoribb vize lés, csökkent bél mozgás, a nyálmirigyek csökkent kiválasztása, fölfújódás, székrekedés. A paraszimpatikotónia tünetei: szívlassúbbodás, pupi/laszűkület, bőrsápadtság, fokozottabb bélmozgás, hasmenés, hasi fájdalmak. A gyógyszeres kezelés mellett (béta blokkoló szerek, nyugtatok adagolása) nagyon fontos az életmód rendezése, megfelelő pihenőidők beiktatása a napi, heti és évi munkákba, valamint enyhe torna vagy testmozgás végzése. Nem elhanyagolható a dohányzás, a feketekávé- és az alkoholfogyasztás kiiktatása. A munkahelyi, családi problémák konfliktusok megoldása elősegíti a beteg gyógyulását. Dr. Sebők Zoltán Dackorszakok Gyakran vagyunk tanúi, hogy a gyerekek helytelenül viselkednek otthon vagy az utcán, sokszor nem tudjuk őket fegyelmezni. A gyermekkori dac tipikus megnyilvánulásával állunk szemben, amely először három év körüli korban jelentkezik. Fiziológiai dacról van szó, amely a gyermek önállóságra törekvésének, akarata megvalósítására irányuló vágyának a megnyilvánulása. Beteges dacról csak akkor beszélünk, ha túlságosan sokáig tart ez a korszak, vagy ha negativizmusban jelentkezik. Ha például a gyerek megtagadja az engedelmességet, kiabál, sír, toporzékol, a földre veti magát, rúg stb. A dac okai különbözők, leggyakrabban abból adódik, hogy a felnőttek kevés megértést tanúsítanak a gyermek tevékenységével szemben. A gyermek érvényesíteni akarja akaratát, önállóan akar öltözni, enni stb. Dacot válthat ki az is, ha a szülő zavaró módon beleavatkozik a gyerek tevékenységébe. pl. megzavarja a játékát, és olyan tevékenységet kényszerít rá, amely a gyermeket nem érdekli : vagy épp fordítva, megtiltja azt, amit a gyerek szívesen csinál, kényezteti, hol megenged neki valamit, hol meg tiltja. A dacolás oka lehet a gyerek iránti figyelem hiánya, a gyereket ért valódi vagy vélt sérelem. Gyakran a kevésbé szeretett, állandóan büntetett gyerek elkeseredett reakciójáról van szó. A düh, az agresszivitás nem mindig irányul a szülök ellen, akiktől a gyermek általában fél. Néha „pótszemélyt” talál egy gyengébb testvérben, a gyermeki közösség egy gyengébb tagjában. Tegyük kezünket a szívünkre: valóban szükséges a gyereknek állandóan mindent megtiltani ? Ha túl gyakran tiltunk, idővel a tiltás elveszti a hatását. Ugyanis nem minden árt a gyereknek, amivel a környezetében ismerkedik. Kétségtelen, hogy bizonyos esetekben, amikor veszély fenyegeti a gyereket, figyelmeztetnünk kell erre, s meg kell tiltanunk bizonyos dolgokat. Nem engedhetjük meg például, hogy éles tárggyal, gyufával játsszon, az ablakban üljön stb. Mindig mutassunk rá az ebből adódó veszélyre, hogy a gyerek tudja, milyen veszély fenyegeti, ha nem fogad szót. Másrészt viszont, vannak helyzetek, amelyekben kimondottan kívánatos lenne, hogy a gyerek önállóan nyilvánuljon meg, de a szülők fékezik, akadályozzák ebben. Sok anyának ismerős a dac klasszikus példája az óvodában, amikor nem engedi meg gyermekének, hogy egyedül öltözködjön föl (az idő gyorsan múlik, és a gyermek nem siet az öltözködéssel). A gyermek, mivel nem tudja megvalósítani akaratát, sírni, toporzékolni kezd. Ha az anya nem tud nyugodtan úrrá lenni a helyzeten, elönti öt is az indulat, erőszakot alkalmaz, megveri a gyereket. Az eredmény? A gyermek nemcsak a sírást nem hagyja abba, hanem egész nap rosszkedvű, mérges, ingerült marad, nem akar bekapcsolódni a közös tevékenységbe, foglalkozásba. A dac megnyilvánulásával találkozunk a nagyobb gyerekeknél is. Náluk a dac a felnőttek tekintélyének elutasításában, szemtelenségben, arroganciában nyilvánul meg. Ez leggyakrabban a serdülőkor kezdetén, a 11—13. év körül jelentkezik, ez a második dackorszak. A serdülő dacosságához vezető folyamat azonban sokkal összetettebb, éppen azért, mert értelmi fejlettsége nagyobb. érzelemvilága, akarata, szociális viszonyai fejlettebbek. Ebben a korban a gyerekek figyelnek, összehasonlítgatnak, kritizálnak, és rájönnek arra, hogy a felnőttek tanácsai gyakran ellentétben vannak a viselkedésükkel. Törekvésük a függetlenségre növekvő öntudatuk eredménye. Ennek a törekvésnek a tipikus megnyilvánulása a dac. A gyerek már nem hajlandó készségesen teljesíteni a felnőttek utasításait. A dac megnyilvánulásai különbözők lehetnek a gyerek környezetétől függően. Ahol a tekintélyelv uralkodik a családban, ott gyakoribb a dac. Az önállóságra törekvés egyik megnyilvánulási formája az, hogy a serdülő felnőttnek akar látszani! Egyenrangúként viselkedik a felnőttekkel, amit szemtelenségnek tartunk. E törekvés további megnyilvánulása, hogy önállóan akar dönteni, különösen a személyes dolgokban (maga akarja megszervezni a szabad idejét, megválasztani a baráti társaságát stb.). A szülőknek és a nevelőknek tudatosítaniuk kellene a serdülőkori dac okait, és úgy irányítani a gyermekük nevelését, hogy a helytelen megnyilvánulások minél ritkábban forduljanak elő. Mit tegyünk akkor, ha a kisgyermekünk dacol? A mérges, dacos gyerek mindig figyeli a környezetét. Ha a szülő teljesíti kérését, abbahagyja a dacolást. Ha ez a helyzet többször ismétlődik, a gyerekben rögzül, és a dac az engedékenység kikényszerítésének eszközévé válik. Ezért legjobb a dacos gyereket egyedül hagyni, nem figyelni rá, kimenni a szobából. Ha a gyerek látja, hogy dacolással nem ér el semmit, fokozatosan magától is megnyugszik. Rábeszéléssel, fenyegetéssel vagy veréssel semmilyen hatást nem érnénk el. Ha a serdülő dacol, különösen megfontoltan kell viselkednünk. A gyerek viselkedésének hatására ne ragadtassuk el magunkat, ne kiabáljunk, ne büntessük őt rögtön. Elég, ha néhány szóval jelezzük, hogy viselkedését nem tartjuk helyesnek, és reményünknek adunk kifejezést, hogy értelmesen, felelősen fog viselkedni és cselekedni. Vagyis: a kritikus helyzetben tapintattal, megértéssel viseltessünk iránta! Minden gyermek külön egyéniség, csak tölünk, szülőktől függ, mennyire ismerjük meg egyéniségét, mennyire értjük meg, s hogyan irányítjuk a cselekedeteit. Dr. Dagmar Kopcanová nő ii