Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-07-26 / 31. szám
»Sláková különleges képei A kiállítás látogatói közül sokan elbizonytalanodtak, vajon mik is ezek a tárgyak. Festmények, textilmunkák, domborművek? Bárminek is nevezzük őket, van bennük valami megkapó, érdekes, újszerű, ami vonzza a látogatót, s arra készteti, hogy közelről, aprólékosan is megszemlélje azokat. Színben, struktúrában szokatlan kompozíciók tárulnak elénk. Nem festmények, nem kézi szövésű textüiák, nem fotók, hanem ebből is. abból is egy kevés, egyéni összeállításban, kivitelezésben. A látogatók között talán akadt olyan is, aki megkérdőjelezte az alkotások művészi értékét. Mert hát mit is tekintünk klasszikus értelemben vett alkotásnak? Ha a festő lírai hangú tájat fest, élethü portrét vagy egy csendéletet, ha a szobrász keze alatt majdhogynem életre kelnek a megformált figurák, vagy ha a textilművész saját tervezésű szőnyeget készít? De nevezhetők-e a szóban forgó tárgyak akár festménynek, szobornak, vagy — kézimunkának? Hasonlíthatók-e ezek a kitépett, kinyírt zsákdarabok, amelyeket egy-egy festett síkfelületre ragasztott, majd újra színezett, s találomra zsinórokkal körbetekert, gombokkal díszített valamik egy flamand. holland vagy olasz nagymester munkájához? Ivica Krosláková munkái átgondolt kompozíciók, melyek különféle érzéseket váltanak ki a nézőkben elmélkedésre késztetve őket. Nem véletlenszerűen kerülnek munkáin egymás mellé a valóban köznapi nyersanyagok, és a művész rajztehetségét sem vonhatja senki kétségbe. A fotóknak ebben az esetben pedig más küldetésük van, mint egyébként. Nem patetikusan szentimentális kézimunkák ezek. hanem egyéni szemléletről tanúskodó, különös hangulatú alkotások. I. Krosláková egyszerre több. a témának megfelelő képzőművészeti technikát alkalmaz, képeit apró részletekből, mondhatnám rétegekből építi fel, ami egészként nyeri el a kívánt — a művésznő által elképzelt — végső formát. Az alkotások többségére jellemző a képi átfedés, a réteges kivitelezés. Mit is jelent ez? Aláfestett síkfelületre kerül a tárgyi textúra, amire újabb festékréteget visz fel az alkotó, s közben koilázsszerűen fotókat komponál a képbe. A játék az anyaggal. az anyagok elhelyezésének, színezésének, egymáshoz való viszonyának sokfélesége teszi dinamikussá, drámaivá a kompozíciót. Krosláková előszeretettel használja a természetes, szerves nyersanyagokat, de kötődése pl. a textilhez nem zárja korlátok közé alkotó tevékenységét. mert mindig olyan formai megoldást keres, ami újabb és újabb önmegvalósítási lehetőséget kínál. Nem él vissza azokkal az előnyökkel, lehetőségekkel sem, melyeket az egyes — már említett — — nyersanyagok kínálnak, s amire főleg a női művészek hajlamosak. Inkább a szokatlan, sokszor meghökkentő megoldásokat választja, amelyek egyénivé, egészében véve vonzóvá, széppé teszik kompozícióit. Ritka élmény elidőzni Ivica Krosláková munkái előtt. LANGSTEIN ERZSÉBET
