Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-06-14 / 25. szám
Rendkívül, elfoglalt emberek, hiszen hetekig nem tudtam elérni a Hecko testvéreket. Aztán végre sikerült megbeszélnem egy találkozót Júliával. — Csehország- és Szlovákiaszerte egymást érték a koncertjeink — magyarázza Júlia —, és egy tizenhat napos moszkvai turnén is voltunk. Naponta egy, olykor két koncertet adtunk Anatolij Kroll zenekarával az olimpiai stadionban szervezett nagyszabású nemzetközi program keretében. Itthon a tévében forgattunk, pontosabban a Fiatalok Tv-klubjának egyik műsorában szerepeltünk, aztán a Triangulumra készültünk. Most pedig egy nagyobb műsor, egy „live"-koncert gondolatával és előkészületeivel foglalkozunk, úgyhogy bizonyos fokig már ez is leköt. Június-ra tervezzük, de még nem döntöttünk véglegesen, hogy itt tartjuk-e meg, vagy Szlovákia más városában. — Mióta van a pályán ? — Körülbelül öt éve. Bátyám, Peter természetesen már hoszszabb ideje énekel. Először az ő zenekarában énekeltem, később számomra is írt néhány dalt (ö írja máig is dalaink többségének zenéjét). így kezdődött. — Van-e zenei képzettsége, tanult-e énekelni? — Annak idején, iskolás koromban a művészeti iskolában tanultam hegedülni. De bizonyára nem az alapozta meg énekesnői pályámat, bár fejleszthette zenei érzékemet. Tudvalevő, hogy nálunk a szó valódi értelmében aligha beszélhetünk könnyűzenei képzésről. Aki ma nálunk könnyűzenét énekel, az lényegében autodidakta, zenei érzékére, tehetségére haA Hecko testvérpár gyatkozik. Kevesen vannak — hirtelen csak Vaso Patejdl jut eszembe —, akik komolyzenei képzettséggel adták a fejüket könnyűzenére. Egyébként, amikor a diplomamunkámhoz gyűjtöttem anyagot (müvelödéselméletet tanultam), bukkantam rá egy kísérleti stúdió tiszavirág életű próbálkozására, de ennek sem igazán a képzés, a tanítás volt a célja, hanem inkább a tehetséges amatőrök felkutatása, pártolása. — Játsszunk el még ezzel a kérdéssel; kitől tanult hát a legtöbbet és van-e példaképe? Zenére építeni — Természetesen, az első lépéseket Peter tette meg velem a pályán, ő vezetett. Nagyon sok példaképem van. hogy csak Donna Summen. Michael Jacksont, Whitney Houstont említsem. Különben is rendkívül nagy hatással vannak rám a néger énekesek, csodálom hagyományaikat, a bluest, s az énekeseik ritmusérzékét. És szeretem hallgatni Rod Stewartot és Phil Collinst is. Még ilyen távolságból is lehet tőlük tanulni, az adottságra így is lehet építeni. — Mit tart eddigi legnagyobb sikerének ? — 1983-ban a prágai Intertalent nemzetközi könnyűzenei versenyen nyertem második díjat. 1984-ben szintén másodikat a sopoti nemzetközi táncdalfesztiválon, és nagy siker volt számomraszámunkra az is, hogy ugyanabban az évben első díjat nyertem a Bratislavai Lírán előadott dallal. A sikert akkoriban Peter zenéje és Lubos Zeman dalszövege garantálta. — Azon túl, hogy ma is leggyakrabban a testvére írja a repertoárjukban szereplő dalok zenéjét, kikkel dolgoznak még együtt? — A szövegírókat említeném; Vlasta Brezovskát, Milan Lasicát, Daniel Mikleticet. — Egy önálló nagylemeze is készül, mondana róla valamit? — Ez lesz a második nagylemezem. Két dal zenéjét — Dano Mikletic szövegére — én írtam. Péterrel egy duettet veszünk majd fel, s az ő önálló dalai közül három kap helyet a lemezen. Két dalának szövegét is ő irta. A zeneszerzők között van még Miroslav Zbirka, Laco Lucenic, Pavol Hammel, Mirek Zahradnicek és Vaso Patejdl. Júniusban készül a felvétel az OPUS- ban, s a nagylemez címe valószínűleg „Érettségi tabló” lesz. A címadó dal zenéjét Vaso Patejdl szerezte. Karácsony táján talán már piacon is lesz a lemez. — Manapság elég gyakori, hogy együttesek esnek szét, zenészek válnak külön, mert egyszerűen „csak" önállóan szeretnének érvényesülni. Erre még nem gondoltak ? — Arra, hogy végleg elváljunk, természetesen, nem gondoltunk. Testvérpárként élünk a köztudatban és ennél is maradunk. De ez nem zárja ki, hogy ki-ki önálló munkát is végezzen. Peternek is van már például egy önálló nagylemeze. A koncerteken is szinte egyforma arányban énekelünk önállóan, és persze, duetteket is. Tény, hogy a velünk dolgozó együttesekben is nagy a „vándorlás". Körülbelül egy éve oszlott fel a Knockout együttes, s azóta a Plus együttessel dolgozunk. — Többször jártak már a Szovjetunióban. Hatással vannak-e az ottani társadalmi-politikai változások a könnyűzenére? — Most voltunk negyedszer a Szovjetunióban. Először 1983- ban szerepeltünk ott. Valóban meglátszanak a változások a könnyűzenei életben is. Csak egy példát említek: nagyon népszerű lett náluk az egyenes adásban közvetített „Vzgljad" című, fiataloknak és fiatalokról szóló tévéműsor (olyasmi, mint nálunk a Fiatalok Tv-klubja), amelyet rendkívül színvonalas — hazai — videóklippekkel tarkítanak. S mivel nagy országról van szó, csak úgy tolonganak ott a tehetséges fiatal zenészek, énekesek, együttesek. A könnyűzenei pódiumokon viszont mostanában rengeteg a túlkapás is. Például sokan még a Kiss együttest utánozzák, abból a korszakukból, amikor jó vastag volt rajtuk a festékréteg. Ők már rég nem így néznek ki! Persze, igaz, hogyha Júlia, fellépés előtt egyének vagy együttesek felveszik a heavy metal vagy a punk bizonyos külső jegyeit, még nem biztos, hogy életfelfogásukkal is azonosulnak. Egyébként a profi popzenészek kosztümjeit Vjacseszlav Zajcev divatházában tervezik. Ebből is látható, mennyire támogatják az énekeseket, és bizony nagyon modernek, ízlésesek a kosztümeik, Michael Jackson és Prince ruháival is nyugodtan felvehetik a versenyt. — Milyen jelentőséget tulajdonít Ön a pódiumon való megjelenésnek? Miben érzi jól magát? — Fontosnak tartom a külső megjelenést, mert része az énekes image-ének, a róla kialakított képnek. Ezért jó, ha stílusa pontosan körülhatárolható, kiemeli egyéniségét, sőt még érzelmi világát is. Én például magam tervezem és varróm kosztümjeim, ruháim többségét. Művészeti középiskolában tanultam textiltervezést, úgyhogy az érzékem megvan hozzá. Szeretem az extravaganciát, de nem mindenárom, hanem a jóízlés határain belül. Az olasz divat tetszik, inspirál a legjobban. Szóval, ez az én stílusom. Nagyon jól érzem magam nadrágban, szeretem a feketét. amelyet általában egy-egy élénkebb színnel szoktam kiemelni. Peternek általában a felesége „diktálja", hogy mit vegyen föl, de a fellépések, a koncertek előtt megbeszéljük, mi is, színekben és stílusban összehangoljuk, amit felveszünk. — Hivatásában mennyire kell üzletasszonynak lennie? — Eddig nemigen voltam üzletasszony, mintha minden ment volna magától, ráadásul Peter a fő szervező. A könnyűzenében minden azon áll vagy bukik, hogy tetszik-e a közönségnek az előadott dal, zene. Ezért olyanokat kell csinálni, amelyek tetszenek, s ha ez sikerül, akkor garantáltan eljön a közönség a koncertre is. — Mit szokott csinálni szabad idejében ? — Szeretek olvasni, festek — bár lényegesen kevesebb időm jut rá, mint régebben —, foglalkozom a divattal, angolul tanulok és egy kicsit kertészkedem is. — Legközelebbi terveik? — A már említett lemezfelvétel, s hozzá videoklippeket is forgatunk majd a televízióban; további koncerteket adunk majd országszerte, ahová hívnak, általában elmegyünk ; ősszel pedig előreláthatólag ismét egy szovjetunióbeli turné következik. FRIEDRICH MAGDA nő 17 FÉNYKÉPEZTE: PRIKLER LÁSZLÓ
