Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-06-07 / 24. szám
q W Régi régi hagyomány a ballagás. Fölcsendül a Gaudeamus, elhangzanak a beszédek, hogy ki mire is gondol most a négy együtt eltötött év végén, melyik a legkellemesebb, netán legrosszabb emléke, hogy mit kíván, ill. hogy mit ígér meg a jövőre nézve . Rég ismert, be vett fordulatok, aki azonban először hallja, először éli át az élményt, még meg is hatódik; kicsordulnak a könynyek. Nem hagyományos azonban az, hogy Hurbanovóban óvónők ballagjanak. Hisz csak tizedik éve tanulnak a korábbi gimnázium, ill. általános műveltséget nyújtó középiskola falai között jövendő óvónők. Ez alatt a tíz év alatt összesen 607 kamaszlányból lett képesített pe dágógus, 330 a magyar és 277 a szlovák nyelvű óvodák számára. Tíz év nem sok, alig valami egy iskola életében, éppen csak annyira elegendő, hogy pedagógu sok, diákok megmelegedjenek a helyű-Am Whip i * ‘ » 1 !p h kön. A májusban elbúcsúzott lányok azonban mégis az utolsó pedagógusjelöltek voltak itt. Az óvónőképzés átadta helyét az építészeknek. A kapu fölött már ott az új tábla: építészeti szakközépiskola. Építészekre szükség van, óvónőkkel pedig teli az óvodák. Az iskola igazgatója, Sereghy Sándor mérnök mondja, hogy pl. az elmúlt iskolai években végzett diákjai közül egyetlen egy sem jutott állandó munkahelyhez a Komáromi (Komárno) járásban. Sok óvónő a környéken évek hosszú során át kénytelen beérni azzal, hogy a hosszabb-rövidebb időre éppen kieső kolléganőit helyettesíti. Az óvónőképzést itt fel kell hát függeszteni mindaddig, amíg a gyakorlati élet újra elő nem hívja szükségességét. S az építészek tán szerencsésebbek volnának ? Ök épp nemrégiben — az 1985/86-os tanévben — költöztek át Hurbanovóba Komáromból, ahol ugyancsak tíz évig élhettek. Ki tudja?! Tán ez lesz az újabb hagyomány, hogy májusban már nemcsak a diákok búcsúznak régi jó alma materük falaitól, hanem a pedagógusok s maguk az iskolák is! — ka — KÖNÖZSI ISTVÁN FELVÉTELEI
