Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-06-07 / 24. szám
KUCKÓ Zágoni Olga meséi Kétéltű papírsárkány Gyuriéknál az osztályban sárkány-divat van, és ezért elhatároztuk, hogy mi is készítünk egy óriási, kétéltű papírsárkányt. Azért lesz kétéltű, hogy ne csak a levegőben tudjon repdesni, hanem, ha vízbe pottyan, hát ott is boldoguljon. Hosszú zsinegen feleresztjük a magasba, és a farkára bogozunk egy kötélhágcsót. Ez azért kell, hogy ha kedvünk támad látogatóba menni a sárkányunkhoz, felmászhassunk hozzá. Az is megtörténhet, hogy tudományos szempontból megyünk látogatóba. Éppen ezért fel kell hogy szereljük a sárkányunkat kényelmes ülőhelyekkel, távcsövekkel, rágógumikkal és egyéb finomságokkal. Ha pedig valaki majd meg akar zavarni abban, hogy fentről tudományosan gyönyörködjünk a tavaszi világban, akkor mi nem fogunk tétovázni, hanem gyorsan felhúzzuk a spárgalétrát. Gyuri szerint mindenre kell számítani, még arra is, hogy a magasban összetalálkozunk a fiúkkal az ő osztályából. A baj Gyuri szerint akkor fog kezdődni, ha Laci is felsárkányozza magát, mert biztos, hogy ő nem a gyönyörködésért mászik fel a spárgalétrán, hanem azért, hogy a mások orra alá borsot törjön. Csakhogy ez neki nem fog sikerülni, mert a mi sárkányunk, ha kell, még tüzet is okád majd. De mi nem a tűzokádásért mászunk fel oda, hanem, hogy végre jól láthassuk: igaza van-e Laura néninek, aki azt mondta, most virágtenger az egész világ, csakhogy ez a házaktól nem vevödik észre. Ha kiderül, hogy Laura néninek igaza volt, mi nem fogunk odafent habozni, hanem a kétéltű sárkánnyal belecsobbanunk, és tudományosan megfigyeljük, hogy úszkálnak-e a virágtengerben virághalacskák. Mese a varázstűről Amikor este, fürdés után, felvettem a pizsamát, már látszott, hogy van rajta egy kicsi lyuk. Én nem akartam rosszat, csak megpróbáltam, hogy az egyik ujjam belefér-e. De belefért még a második is, amitől felbátorodtam, és bedugtam mind az ötöt. Mikor anyu bejött, neki is megmutattam, hogy né, nekem a lábam szárán is van kezem ... De anyu egy csöppet sem kacagott, hanem úgy A FÁRÓL LEPOTYOGNI TILOS! Ezt a vékony kis könyvecskét sajnos nem tudjátok megvenni itthoni boltjainkban. Mégis a figyelmetekbe ajánlok belőle néhány részletet. A kötet Romániában jelent meg az Ion Greanga Könyvkiadónál, a Romániában élő magyar gyerekek számára. írónője Zágonyi Olga — aki különben testvérlapunknak a kolozsvári Dolgozó Nőnek a munkatársa —, első alkalommal jelentkezett önálló gyermekkönyvvel. (Bukarest, 1986) nézett rám, mint az óvó néni, amikor ordítunk, pedig ezúttal csendben csináltam az egészet. S miután rám nézett, jött a büntetés. Azzal kezdődött, hogy elmaradt az esti mese. Ez nekem nagyon rossz volt, mert ilyenkor nem tudok jól aludni, és sokáig virrasztók. Ha anyuék nem mondanak mesét, nincs amin gondolkozzam. De ez nem elég, mert a következő büntetés az lett, hogy én kellett megvarrjam a pizsamanadrágomat. Ez nem volt rossz büntetés, mert majdnem labdát varrtam a nadrágomból. De anyu nem labdát akart, így hát ki kellett bontani az egészet. Végül anyu fogta a nadrágot, és én a tűt. Csak az a baj, hogy árulkodós szüleim vannak. Másnap miért kellett elmondani az egészet az óvó néninek? Éppen elég lett volna a vége is, hogy én szépen megvarrtam a pizsamámat. De ők azt is elmondták, hogy kicsi lyukból nagyot csináltam. Ez pedig árulkodás. Én rájuk még sohasem árulkodtam, pedig nekem is lett volna mit mondjak. Például, hogy reggel nem tettek nekem tízóraira almát, pedig azt úgy szokás. Meg hogy a tegnap kiszaladt a kályhára a tej, az pedig nem szokás. És ha gondolkoznék, még biztosan eszembe jutna valami. Nem baj, mert, ha ma este megint lesz büntetés, és elmarad a mese, akkor holnap, amikor hazajövök, és megkérdezik, „hogy telt, bogárkám, az óvodában?", megmondom, hogy „ma nem mesélünk, mert nem érdemlitek meg. Azért, mert nem tettetek tízóraira almát, és punktum". Ha én felnőtt lennék, és a gyerekem kidugná a kezét a pizsamanadrág szárán, nem küldeném a sarokba, hanem előkeresnék egy olyan pizsamát, amin egy ugyanolyan kicsi lyuk van, és megpróbálnám kidugni rajta a kezemet. Ebben még nincs rosszaság, mert az egész csak próbálkozás. Másnap pedig együtt megvarrnánk szépen a pizsamákat. Este, hogy a gyerekem jól aludjon, kitalálnám neki azt a mesét, amelyikben egy kisfiúnak olyan varázstüje van, amivel minden szakadt ruhát, akármekkora rajta a lyuk, egyetlen öltéssel meg tud varrni. Tojásba zárt boszorkányok Azt mondja Gyuri, hogy van nekem egy láthatatlan mesetarisznyám, amiből bármikor elő tudok kotorni egy történetet. A múltkor például Gyuri elment tojást venni, de a tízből, amit vett, csak hét maradt meg tojásnak. Hát ennél nagyobb dolgok is történtek már. Mert olyan is volt, hogy három nádszálba három tündérleányt zártak. Megtörténhet, hogy abba a három tojásba is el volt dugva valami, még az is lehet, hogy igazi boszorkány. A boszorkányok pedig addig kéricsélték a bátyámat, és ígértek neki fűt-fát, csokoládét meg biciklit, amíg Gyuri kiszabadította őket. Valószínű azt is megfogadták, hogy ezentúl jó boszorkányok lesznek, és a mi kívánságainkat teljesíteni fogják. Néhány tojást még én is felbontottam, hogy véletlenül nehogy bent felejtődjön egy boszorkány, de semmit sem találtam. Akkor Gyuri a markomba nyomta a csepegő zacskót, hogy én adjam oda anyunak, mert ö csak három tojást tört el, de én hetet. Azt mondta, neki mindegy, mesélhetek, amit akarok. Én akkor már éppen semmit sem akartam, de anyu nagyon kiváncsi volt. Úgyhogy végül csak elmondtam anyunak, hogy ezentúl nem kell mosogatnia meg vasalnia, mert ezeket mások végzik el helyette, sőt lesz versenybiciklink is. És ez a sok jó, mind abból a három tojásból származik, amit Gyuri feltört. Én pedig csak azért törtem fel a másik hetet is, nehogy véletlenül elszalasszunk egy boszorkányt. Úgy látszik, anyu megértette, hogy miről van szó, és egészen boldog volt, hogy a tojásvásárlás igy alakult. Ünnepélyesen gratulált, hogy milyen nagyszerű boszorkányokra bukkantunk, s mert éppen ebéd után voltunk, megbízott minket, hogy felügyeljünk, amíg a boszorkányok elmosogatnak. Így maradtunk mi Gyurival a konyhában. Vártunk egy ideig, hátha mégis megérkezik valamelyik boszorkány, amelyik mosogatni fog, de nem jött. És hogy ne rontsuk el az anyu nagy örömét, hát elmosogattunk mi ketten. Mondhatom, megérte. Mert anyu a boldogságtól nem is vette észre, hogy nem egy igazi boszorkány törte el a kistányért. nő 16
