Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-06-07 / 24. szám

Otthon — szolgalatban

Kérdés, mit gondol ez a nepáli asszony a csúcsok ostromlóiról? Vagy mit gondolnak a többiek, ott a Hindukus aljában? Kérdés, tudják-e, hogy fölöttünk azon a világító félholdon már jártak emberek? Tudják-e, hogy Abu Jihadot hetven golyóval szitává lőtték? Hogy egy atomkatasztrófa árnyékában élünk?

Vagy fordítva: mit gondol a fotográfus, mikor ezeket az embereket fényképezi ? Ezeknek az embereknek az arcát, testét, lelkét ? Mit tud, mikor a falujukba lép? Mit kell egyáltalán tudnia? S mi köze

mindennek a hegymászáshoz? A csúcstámadásokhoz ?

Szerintem — mindenesetre — a fotográfus egyet jól megtanult. Mégpedig, hogy vannak más világok és értékek is, mint az övé, s ezen nem kell sem megütközni, sem fölháborodni, elszömyülködni — elég, ha kellő tiszteletet tanúsít irántuk. Türelmet. Toleranciát.

Milan Simunic, aki ezeket a felvételeket készítette, egyike hazánk legismertebb orvos-hegymászóinak. Bejárta az Alpok összes hegyeit, háromszor volt a Himalájában, a Pamírban, végigjárta Indiát,

Nepált, Pakisztánt, Afganisztánt, Kelet-Európa majd összes hegyeit, a Szaharát. Húszéves hegymászói és tizennégy éves fotográfusi múlt áll mögötte.

Orvos. Profi fotós. Hegymászó. Ennyi.

A hegymászás — főleg nálunk — különleges sport. Annyit minden kisiskolás tud, hogy a nagy hegyek messze is vannak, magasak is — igy szép hazánkban az alpinizmus hívei rövid pórázra és hosszú ál-