Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-06-07 / 24. szám
NEHEZÉKEK, Időpont: 1988. április 27., szerda Helyszín: Szepsi (Moldava nad Bodvou), a holesovicei Tesla 08-as üzeme — 440 dolgozó, 283 nő Gyártási profil: izzólámpák, fénycső- / vek, ívlámpák Kulcsszavak: munkaerő-vándorlás, szakembergondok, elöregedett géppark, alacsony termelékenység, alacsony bérszint Téma: a szociális gondoskodás Indító Hogyan lehet összecsirizelni a paraszti beidegződéseket a munkástempóval, nem tudom. Más a vas és más a föld. Egy a szülőjük, de mindegyik más. A lelkek természete is valahogy eltér egymástól. Nem népesíthető be ripsz-ropsz — hirtelen új mozdulatokkal, szünetekkel, tervszámokkal. Mindennek van lefutása. Türelmi ideje. Tizenkét esztendő telt el a szepsi Tesla alapítása óta, ami, ha akarjuk, nagy idő, ha akarjuk kevés. Teszem azt, a falusi asszonykának, aki a háztartásból állt a szalag mellé — ahonnan eljöhet 1 X 5 és 2 X 15 percre — biztosan sok. Mert a Bódva partja, mióta a történelem visszaszámol, mezőgazdasági vidék volt. Aztán lassan ide is elért az iparosítás szele. Vagyis, gondolom — remélem —, mindez messzebbről kezdődött. Olyasformán, hogy akik döntöttek, először is arról gondolkodtak, miféle vidék ez, milyen tradíciója van, hány emberre és milyen lehetőségekre lehet méretezni a termelést. Szóval, milyen legyen a tető és mi kerüljön alája. Nemde? Fényes tavasz. Járjuk a telepet. A noteszt zsebreteszem, látom, amit látok. Valójában nem is gyár ez. Vagyishát, egy gyár nem igy néz ki. Hetvenhatban egy raktárhelyiségnek szánt hodályban kezdték a szepsiek az izzógyártást. Az ideköltöztetett Philips gépsor már akkor közel harmincéves volt. Képzett szak> FOTÓ: PRIKLER LÁSZLÓ emberek sehol. Az igazgatók egymást váltják. Az egész arra a nevezetes állatorvosi lóra emlékeztet, amelyiken mindegyik betegség szemléltethető. Csak éppen egy ennyire beteg lovat nehéz gyógyítani, mert hol is kezdjék? Az udvar takaros, mellettünk láncos kutya vicsorít. A szakszervezeti elnök az új csarnokot mutatja. 1. NYILATKOZÓ (Zborai Imre, a személyzeti osztály vezetője) — Milyen az üzem helyzete? Mire lesz itt jó az új vállalati törvény? — Tudni kell, hogy munkaerőgondjaink vannak, százötven ember cserélődik évente. Sajnos, a járásban sokáig, illusztris emberek szájából is, elhangzott az a vélemény, hogy a Teslában bárki dolgozhat. Sok a cigány dolgozónk, nagy részüknek a munkaerkölcse alacsony. Kevés a szakember. Egy határozat fc f Ji % értelmében a mecenzéfi (Medzev) szakiskolában végzettek is hozzánk jönnek — ezek olyan tanulók, akik nem fejezték be a nyolc osztályt. Zömük cigány, húszból jó, ha öten megmaradnak. Női üzem vagyunk, gyakori a hiányzás; és az asszonyok nehezen szokják meg a szalagmunkát. Ez természetesen mind kihat a tervteljesítésre. — Teljesítik a tervet? — Évek óta baj van a tervteljesítéssel. Az emberekben is lehet keresni az okot, a munkaszervezésben stb., de a körülményekben is. A normák erősek, a gépek öregek csodát nem művelhetünk. A tervet bőven méri a vállalat, évi tizenhat százalékos termelésnövekedést kellene elérnünk. Erre képtelenek vagyunk, mint ahogy tehetetlenek vagyunk a rossz minőségű félkész termékek, nyersanyagok szállítóival szemben is. Ez az egyik, amiben javulást várunk az új gazdasági törvénytől. Hogy a továbbiakban hogy lesz, majd meglátjuk. Mi eddig tervezett veszteséggel dolgoztunk. Július elsejétől állami vállalat lesz az anyaüzemünk, s a lényeg: nyereségesnek kell lennünk. Reméljük, a differenciált bérezés nemcsak az eredményeken, a fegyelmen is megérezteti hatását. A vezetők demokratikus kiválasztása — mely eddig elhanyagolódott — szintén külön hangsúlyt kap. — És a szociális szféra? — Kilencvenig szeretnénk befejezni az új gyártási csarnokot, a szociális és irodaépületet. Reméljük, ez sok gondot megold. 2. NYILATKOZÓ: (Miroslav Cerych, a szakszervezet üzemi bizottságának elnöke) — Ön szerint mi az oka a nagyméretű fluktuációnak? — Nálunk itt a munka a gépbeállítókon múlik. Ide olyan szakemberek kellenek, akik értenek a vákuumtechnikához, üvegformáláshoz, a gépekhez, jó elektrósok. Egyik keavagy hogyan (nem) lehetünk elégedettek? zemen meg tudom számolni, hány ilyen emberünk van. Tapasztalatból mondom: öt évbe is belételik, míg valakiből jó szaki lesz, egyenletesen jó teljesítményt képes nyújtani. Tegyük föl, idejön egy frissen végzett iparista, kap ötös osztályt (ha van szakképesítése, akkor négyest) és keres 1 800 koronát. Kérdem én, meddig marad itt? Egy régebbi lakatos, aki három műszakot húz, háromezret keres vastagon. Kérdem újra, meddig marad itt? Továbbmegy egy utcával, hiszen van Szepsiben nehézipar is, és kevesebb szaktudással, ügyességgel, mint itt szükséges, ott hat-hétszázzal többet keres. Igaz, nálunk jó szakemberré fejlődhet; csak nagyon nehéz olyan helyen karbantartónak lenni, ahol a géppark elhasználódott, pótalkatrészek nincsenek (ennyi év után?!), ha pedig már valamit le kell gyártani, mindent át kell számítani milliméterre angol hüvelykről .. . Nehéz. A motivációhiány, az esetleges szervezetlenségek, a szakmai féltékenység, az, hogy az emberek úgy érzik, „nincsenek a pénzüknél", mind szerepet játszanak. Az asszonyoknál szintén: nincs ennek a munkának itt tradíciója, a cseh normák magasak, az egyetlen üzem vagyunk a környéken, ahol szalagmunka folyik. És vannak csábítóbb helyek, ahol nem kell nyolc órán keresztül a gép mellett állni. S még arról nem is beszéltünk, hogy a munkaerőstruktúrán belül milyen nehézségeket okoz a cigányok fluktuációja. A vállalati törvény életbe lépése természetesen azt jelenti, hogy változtatnunk kell. Mivel a technológia, a gépek állandóak, csak az emberi feltételek, a hozzáállás változtatásával érhetünk el valamit. Abból kell gazdálkodnunk, amink van. Nem lesz könnyű, az alapmutatók a nyereséghez kötődnek. Célunk mindenképpen, hogy stabilizáljuk a munkaerőt, a jó munkaerőt. Júliustól minden részleg a teljes önálló elszámolás alapján fog
