Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-01-01 / 1. szám
FÓRUM Ezentúl új rorátcímet találhat a kedves olvasó e két oldal felett. Hogy tartalmilag is igazán megújuljon rovatunk, az Önökön is múlik. A fórum valaha szabad teret, vásárteret, piacot jelentett, ahol népgyüléseket, nyilvános tárgyalásokat is tartottak a római birodalom városaiban; manapság többnyire közéletet, nyilvánosságot, nyilvános szereplést jelent. Rovatunk erre akar lehetőséget teremteni minden olvasónknak: véleménymondásra, eszmecserére, észrevételek elmondására. Arra, hog}' mindenki megírhassa, kitől szeretne megkérdezni egyet s mást, meg hogy mi, a lap munkatársai kit keressünk fel olvasóink konkrét kérdéseivel. A jobb együttműködés, a nagyobb őszinteség és nyitottság jegyében indítjuk útjára rovatunkat, várra az Önök aktív részvételét is. „így csináljuk " címmel nőszervezeteink tagjaitól arról várunk rövid beszámolókat, mi az, ami nekik a legjobban megy, hogyan értek el egyet s mást szervezetükben, falujukban, mely tapasztalataikat szeretnék megosztani másokkal mi az, amivel nem vagy nehezen boldogulnak. Időnként ezen az oldalunkon szívesen közlünk tárcát, közérdekű glosszát, karcolatot is, hiszen számtalan tollhegyre való fonákság akad minden kis- és nagyközségben. És hátha mozdulnak a dolgok általa. Kívánjuk, rovatunk „mozgassa meg” közérdekű elfogultságukat (és írókedvüket) ebben az új esztendőben! A szerkesztőség Mindenféle EGY ELKESETT ÜZENET Barátnőm a meleg júliusi hetek egyikét Stará Eubovná-bafl töltötte. Egy-egy kiruccanásáról már az első napokban képeslapot szokott küldeni, amely akkor elmaradt. Kicsit bántott a feledekenysége. de idővel belenyugodtam. A minap aztán két levél kíséretében egy képeslapot is találtam a levelesládámban. Értetlenül olvastam barátnőm lubovnai üdvözletét. Meglepődtem, hiszen nem említette, hogy elutazik. Miután elolvastam a szöveget, szemem a postai bélyegzőre tévedt. Az 1987. 7. 28-i dátum elárulta, hogy barátnőm megbízható. igazi barát, és számíthatok rá máskor is. Sajnos, mindez a postáról és szolgáltatásairól már nem mondható el. Még a meleg üdvözlet sem vigasztal meg, ha a késésre gondolok. Kubik Kata KI VÁGTA LE? December elején, fizetési napon eszembe jutott, hogy lassan itt a karácsony és még mindig nem vettem szőnyeget az előszobába. Három üzletben hiába kerestem, ezért próba-szerencse alapon még betértem lakótelepünk Budúcnost üzletébe is. Válogattam a maradék szőnyegek között, majd ráakadtam egy színben megfelelő szőnyegre. Érdeklődöm, hogy mekkora ez a darab, az elárusítónő nem tudta pontosan, de a pénztáros odaszólt, hogy 2 méter szélesből való és egy méter. Nekem ez megfelel, gondoltam magamban, színre is. méretre is. Fogtam a szőnyeget, leblokkoltatiam. kifizettem és hónom alatt a csomaggal boldogan mentem hazafelé. Otthon első dolgom az volt, hogy felvágtam a spárgát, leterítettem a szőnyeget és akkor látom, hogy ez nem kétméteres, ennek a szélességéből egy jókora darab hiányzik! Lemérem, bizony 70 centiméterrel kevesebb, mint amire nekem szükségem van. Mivel estére vásároltam, úgy fél hat körül, aznap visszavinni már nem tudtam. De ilyen méretű szőnyeget használni nem tudok! Meg kellett nyugtatnom magam, vámom kell reggelig; de elhiszik-e majd nekem, hogy nem én voltam, aki a szőnyeg szélességéből levágott. Reggel nyitás után. szőnyeggel a hónom alatt megjelentem az üzletben. Nem mentem mindjárt a pénztároshoz, mert ki tudja, mit mond, hisz-e nekem, mivel ő mondta a méreteket. Előbb az elárusítónőnél próbálkozom, aki a szőnyeget nekem megmutatta. igaz. a méretét tegnap sem tudta. A válasza most is, hogy ő nem tudta a méreteket. Erre a pénztárosnő megint odakiált. „Mi van azzal a szőnyeggel?" Mondom, hogy mi van. Ő fogja és odaviszi a szőnyegdarabot a pulthoz, mérjék le. Ők is azt mondják, hogy ebből bizony hiányzik, „De ki vágta le?” — néznek Terussal találkoztam, akit már egy éve nem láttam, pontosan azóta, hogy nyugdíjba ment. A fővárostól mintegy tizenöt-húsz kilométernyire volt családi házuk, amit szülei hagytak rá meg a nővérére. Onnét autóbuszozott be naponta a munkahelyére. Emlegette is az utóbbi időben, hogy „Ha már nyugdíjban leszek, nem lát engem a város, amíg élek. elegem van az utazásból! ” Nevetett, mikor fölemlegettem neki ezt a fogadkozását. — Hát az igaz — mondta —, vagy négy hónapig ki nem tettem a lábam a Mi, hatvan körüliek faluból. Volt otthon is éppen elég tennivalóm. Hiszen míg munkába jártam, gyűlt a sok restancia Mindig azzal bíztattam magam, hogy majd ezt is rendbehozom, azt is elintézem, ha otthon leszek. Valóban, egy ideig a fülem sem látszott ki a tennivalóból. Aztán hogy, hogynem, egy nap letettem a lantot, mert azon vettem észre magam, hogy vacakul szürke lett az életem. Elégedetlen lettem. Nem mehet ez így most már, amíg élek. Gondolkodni kezdtem, mivel tehetem nyugdíjas napjaimat változatosabbá, hogy iktathatnék be itt-ott egy kis örömet, mivel csinálhatnék magamnak néha ünnepet. Láttam magam körül néhány nyugdíjast, aki reggeltől estig töri magát, mintha életének csak a jövedelem adna értelmet. Perszehogy jó egy kis mellékes, de azért nem szabad szem elől téveszteni magát az életet. Hiszen nekünk, hatvan körülieknek már nincs olyan sok hátra... — És kiokoskodtál valamit ? — érdeklődtem. — Azt hiszem, igen. Egyelőre legalábbis nagvon elégedett vagyok. — Hát hadd halljam! — biztattam Terust. — Bizony fölültem a buszra, és bejöttem, csak úgy\ minden különösebb cél nélkül. Tapogatództam valamerre, még magam sem tudva, hogy a helyes irányba Sétáltam, nézegettem a kirakatokat, tájékozódtam a kínálat felől, és élveztem, hogy megengedhetem magamnak az őgyelgés luxusát. Aztán a szemem megakadt egy plakáton. Egyik jónevű festőnk kiállítását hirdette. A galéria nem volt messze, hát elsétáltam és megnéztem a képeket. Egy nagyon szép órát töltöttem ott. Ismerősökkel is összetalálkoztam, akik éppen jegyet készültek szerezni a következő hét egyik estéjére az operába, mikoris egv híres külföldi énekes vendégszerepeit. „Ha lehet, vegyetek a számomra is egy jegyet” bíztam meg őket. A nővérem részére még nem mertem kérni. rám gyanakodva az eladók a pult mögül Most mivel bizonyítsam, hogy a tettes nem én voltam?! Ekkor váratlanul megszólal a pénztárosnő: „Az árut én adtam el. a csomag pedig csak ekkora volt, a szőnyegből tehát nálunk vágtak le. Én voltam a hibás — mondja —. hogy nem mértem le, és nem úgy adtam oda önnek.” A pénztári blokkomat átadtam és hiánytalanul visszakaptam a szőnyegért fizetett összeget. A pénztárosnő elnézésemet kérte, én meg amilyen kétségekkel mentem be az üzletbe, olyan jóleső érzésekkel távoztam onnan. Szinte alig kellett egy-két szót szólnom, még a főnököt sem kellett hívnom, az ügyemet elintézték. Megnyugodva távoztam, arra gondolva, hogy vannak rendes emberek mindenütt — még a kereskedelemben is. Mérv Mária Visszhang Tisztelt Szerkesztőség! Kérem, engedjék meg. hogy hozzászóljak ehhez a nagyon is aktuális témához, a dohányzáshoz. A NŐ hetilap 47. számában leközölt rövid cikkek arra késztettek, hogy én is leírjam tapasztalataimat. így kezdődött: Tizenhat éves, magas növésű, jóképű gimnazista voltam, amikor szerelmes lettem. Persze halálosan. Ez a jelző abban az időben hozzátartozott minden igaz szerelemhez. Sok mert erősen benne vari a gyászban a sógorom miatt, aligha jött volna. A szemembe nézett kérdőn. — Érted már? ígv kezdődött. Egyik láncszem a másikba fonódott. Itt járva mindig sikerült megtudnom valamit, amit megnézhetek, amin részt vehetek, aminek előre örülhetek. így csinálok magamnak egv-egy ünnepnapot, tunitöl szebb, teljesebb lesz az élelem. Ha úgy fordul, hogy néha itt kel! aludnom, a barátnőm mindig szívesen ad szállást, s másnap a reggelinél a kis lere-J'ere külön ráadás. Vendégszeretetét amolyan falusi apróságokkal viszonzom neki. — Gratulálok — mondtam őszintén. — Azt hiszem, nagyon okos dolog az, amit csinálsz ... De... tudod mi jutott eszembe? Hogy ezt a megoldást csak azok választhatják, akik aránylag közel laknak a fővároshoz. Pedig a tiédhez hasonló igénye bizonyára többeknek is lenne. — Igazad van, ez nekem is eszembe jutott — felelte. — De tudod, rájöttem valamire. Aki valóban szomjazik egy kis közvetlen, nem konzerv-kultúrára. az valami módon mindig elérheti. A járási
