Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-05-31 / 23. szám
mi jószívű nagyapó, átveheti a hnb kisüzeme. Egyrészt azért nem, mert míg a járási iparvállalat nagykereskedelmi áron jut hozzá a javításhoz szükséges nyersanyagokhoz — ugyanis forgalmi adót űzet —, addig a hnb kiskereskedelmi áron kényszerül ezeket beszerezni, ha tudja. Másrészt azért nem, mert a kézművesek ebben az egyébként rendkívüli módon fejlődő faluban is elpotyognak. Utánpótlás pedig alig-alig ... Akad néhány kihalófélben levő szolgáltatói szakma, amelynek időleges életben tartását bizonyára elősegítené a nagykereskedelmi áron történő nyersanyag-vásárlás. Attól nem kellene tartani, hogy egy ilyen engedmény hatására sorra nyílnának a cipőjavító és szíjgyártó üzemek. Legfeljebb megmaradnának a régiek. Félreértés ne essék: ezzel nem azt a szemléletet kívánom támogatni. amely szerint a szolgáltatás társadalmunk szociális vonatkozású kérdése. Szó sincs erről. A lakossági szolgáltatás már csak azért sem lehet szociális kérdés, amolyan kimondatlan segély, mert az fékezi színvonalának emelkedését Mindaddig, amíg a lakosságnak nyújtandó szolgáltatásokat nem kizárólagosan nyereségre törekvő gazdasági kérdéskörként kezeljük, aligha fogjuk elérni a szolgáltatások minőségi javulását Engedményeket csak néhány elhalóban levő, de még szükséges szakmánál szabadna tenni, ott is csak akkor, ha nagyon muszáj. tökkznőkkeC Ezekről, s egyéb gazdasági-szervezési és beszerzési gondjaikról vallott Boros Aladár, majd később a helyettese, GAIBL JÓZSEFIVÉ, aki megalakulásától kezdve, 1969-től a hnb kisüzemének hivatalnoka. Ő mondta el, hogy ennek az üzemnek a hnb asztalosműhelye és lovasfuvarozói szolgáltatása volt a kezdő tőkéje, mígnem az említett évben hozzájuk csatolták a fényképezést' a borbély-fodrász boltot és a temetkezési vállalatot amelyet addig a járási székhely kommunális üzeme működtetett. — Az asztalosainknak most olyan fűrész kellene, amit sehol az országban nem tudok beszerezni — panaszkodik Gaiblné, s rögvest folytatja. — Itt van a három milliméteres síküveg hiánya! Mintegy 2 500 m2 kellene évente. Nézzük az idei első negyedévet! A Slovenská Lupőa-i üzemtől rendeltünk 600 m2 üveglapot. Ebből elfogadtak és visszaigazoltak 300-at. Kaptunk 88-at. A második negyedévre újból csak 600-at kértünk, megmutatva, hogy nem vagyunk mohók, belátjuk, nehézségeik vannak. Visszaigazolták a git' tét. Hogy mit csinálunk majd annyi gittel, ablaküveg nélkül?! Vagy a fényképészműhelybe a dobszárító! A Rempo visszaigazolta — 1991 -re. Tőlük akartunk viilanót is, azt felelték, semmi akadálya, szerezzünk rá devizát. Hát mi szolgáltatás vagyunk, külfölddel nem kereskedünk, honnan szerezzünk devizát?! — Talán valamelyik devizával rendelkező vállalatunknak kellene valamelyik szolgáltatásukat felajánlani, hátha dollárban fizetnének — jegyzem meg reménytelenül. — Azért sok mindent beszerzünk — teszi hozzá Boros Aladár, s asztalán éppen megszólal a telefon. A vonal túlsó végén valami érdekeset közölhetnek vele, mert felcsillan a szeme. — Dobócon ((Dubovec) kertet kellene szántani, rendbe hozni. A telefonáló azt mondta. Felednek (Jesenské) van rotovátora, de a traktoruk besült nem tudnak menni. Nekünk van traktorunk, a tartozékokat kölcsönbe vehetnénk. Állítólag annyi ott a kert, hogy több napig dolgozhatnánk. Máris intézkednek, jómagam addig körútra indulok. Egy termetes asszonyságot faggatok először, mit is szeretne. Szőnyegtisztítást feleli. Hozzánk csapódó ismerőse a villamoskészülékeket javító üzem hiányát panaszolja föl. s hozzáteszi, egy begyűjtővel is megelégednének, csak tenne, ahová bevihetik a porszívót a vasalót a rezsót a mosógépet, egyebeket Volt, aki tévészerelőt kért akadt, aki varrodát. Gaibl Józsefné és Boros Aladár ezekre a kívánalmakra így felelt. — A hnúStai szaktanintézettel megegyeztünk, szeptembertől egy lányka jár tőlünk oda, varrónőnek tanul — így a helyettes. — Dehát az legkevesebb három esztendő. És addig? — Ha közben találnánk egy kitanult varrónőt megnyithatnánk a varrodát, mert helyünk az lenne. Vagyis: keresni kell. — Tévé- és rádiószerelőnk azért nincsen, mert bejelentés után három nappal itt vannak a szerelők, ugyanakkor nagyon sok a faluban a multiszervizes készülék, amihez azonnal kiszállnak — mondja a főnök. — A szőnyegtisztítón is töprengtünk. — Mintegy hatvanezerbe kerülne — veti közbe a helyettese, igazolandó, hogy valóban foglalkoztak a kérdéssel. — És bizonyára hamar megtérülne a befektetés, mert rengeteg a faluban a szőnyeg, de egyelőre nincs rá helyiségünk. Villamoskészüléket begyűjtő hely valóban kellene. Aztán újból előtérbe kerül, hogy a szerződéses kapcsolatokban alapos rendet kellene teremteni, mert mindaddig lehetetlen garanciális lakossági szolgáltatást nyújtani, amíg hiányoznak a hozzávalók. A gondok ellenére a járás határain túl is jó neve van a hnb kisüzemének. Kevés a környéken az olyan falu, amelyben ennyi szolgáltatást nyújtanak, ez tény. És ők egyre többet akarnak. Ezért is örültek a rendelkezésnek, amely lehetővé tette, hogy naponta ötszáz korona készpénzért a kiskereskedelemben is vásárolhatnak alkatrészeket egyebeket Ez valamit enyhít gondjaikon, bár sok mindenre nem elég az a bizonyos ötszáz korona. — 1982-től érvényes az a rendelkezés, amely kimondja, hogy a hnb kisüzemének nyereségét nem viszi el az állam — mondja Pósa Zoltán, hnb-elnök. irodájában most is nagy a forgalom. Meg-megszakad a beszélgetésünk. — A pénzt a szolgáltatások fejlesztésére fordíthatjuk. És mi arra is fordítottuk, mert tudatosítottuk, hogy színvonalas szolgáltatást és a szolgáltatás bővítését lehetetlen beruházás nélkül megvalósítani. Mindemellett a rendelkezésünkre álló pénz önmagában mégsem lenne elég. Szerencsére nagyon sokat segít a helyi földműves-szövetkezet. Gépeket M O kel, alkatrészekkel, javításokkal, egyebekkel. Sok mindenben együttműködünk, s ez hosszú távon garancia. A falu közepén felépítendő kultúrháznak a szövetkezet a kivitelezője, de a mi kisüzemünk építési csoportja hozza tető alá. A szövetkezet vezetése tisztában van vele. hogy szolgáltatásainkat főként az ő dolgozóik veszik igénybe, hogy közös ügyről van szó. Állítólag az is jobb munkára ösztönzi a szolgáltatásban serénykedöket, hogy tavaly ősztől a lakosságnak nyújtandó szolgáltatások fejében befolyó összeg fedi a béralapot Amikor megkérdeztem, a tervek szerint mekkora lesz idén ez az öszszeg, 1 300 000-et mondott Gaiblné, amit én rögvest elosztottam 35-tel — ennyi az alkalmazottak száma —, hogy tudjam, mennyi jut havonta egy főre. Nos, 3 717,— korona, csakhogy ez nem fizethető ki. mert az erre vonatkozó országos bértarifák rájuk is érvényesek. Igaz, bizonyos javak, prémiumok juttathatók, de azokat is köti a bérszabályozók szigora. Úgyhogy a béralapon túli bevételt beruházásra fordíthatják. A tavaly megspórolt pénzen például egy traktort vettek. A jövőben egy önjáró HON-gép kellene, ami a martini gépgyár terméke. Hogy miként jutnak hozzá, az még a jövő titka, de én úgy láttam és tapasztaltam, hogy szinte biztosra mondhatom: megszerzik. — Hová öntse Sanyi a sutért? — szól be az irodába a hnb-titkár. — Sotolinát hozott vagy nagykövet ? — kérdezi az elnök.------Sotolinát. — Akkor a temetői útra — dönt az elnök, s miután beteszi a titkár az ajtót, így szól: — Tudja, arrafelé még nagy a sár. És mi mindenképpen szeretnénk rendbe hozni ezt a falut. SZIGETI LÁSZLÓ nő 5
