Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-05-24 / 22. szám

egyik kulcsfontosságú problémájával fog­lalkozott. A traumás (szövetroncsolásos) szürkehályog gyógyítása komplikáltabb az öregkori hályogénál. A traumás szürkehá­lyog esetében nem csak a szemlencseszö­vetek betegszenek meg, de a szem, a látásszerv más szövetei is károsulnak, pusztulásnak indulnak ... És minden szür­kehályog más, attól függően, mi váltotta ki; sérülés, sebesülés, ütés, égés, szembe ju­tott jelentéktelen apró tárgy is lehet az okozója. Sajnos, fiatal korban is előfordul, ami csak fokozza a világtalanná válás tra­gédiáját. Jegorova doktor a gyógyítás és az ope­rációk mellett részt vett a mesterséges szemlencse beültetését szolgáló műszerek széles skálájának korszerűsítésében is. Esetenként rendkívül érzékeny számító­géppel választják ki implantálás előtt az eredetihez legjobban hasonlatos szemlen­csét. Sok olyan beteg van, aki a szürkehá­­lyog-operáció után, visszanyerve szeme vi­lágát jobban lát, mint korábban. A doktori értekezés megvédése óta eltelt évek alatt Jegorova orvosprofesszor mint­egy 40 tudományos értekezést írt, melyek a szemsebészet módszereit ismertetik, elemzik, és útmutatást adnak. A Jegorova orvosnő által alkalmazott gyógymódoknak, orvosi műszereknek köszönhetően sok-sok Eleonóra Jegorova professzorasszony dolgozószobájában Az orvostudomány megszállottja Eleonóra Jegorova professzorasszony ezidáig az első és egyetlen nő a Szovjet­unióban, aki elnyerte az értelmiségiek világszervezetének aranyérmét (WIPO). amelyet az egész emberiséget érintő világraszóló felfedezésért ítélnek oda. „Doktor E. V. Jegorova kiváló feltaláló­asszonynak ítéljük oda az aranyérmet a szemsebészetben alkalmazott technikai el­járások bevezetéséért" — olvasható a ki­tüntetési okmányban. — Már zsenge gyermekkoromtól eltö­kélten készültem az orvosi pályára — mondja Jegorova doktornő, a moszkvai Helmholtz Szemészeti Tudományos Kuta­tóintézet professzora, aki az intézet igaz­gatói posztját is betölti. Voronyezsben született, majd Moszkvá­ban elvégezte az orvosi egyetem általános orvosi karát. Az egyetemi évek gyorsan elrepültek, 1961-ben a fiatal Jegorova or­vosnőt egy moszkvai rendelőintézetben ta-~ táljuk, ahol lelkiismeretesen végzi a napi teendőket, gyógyít, jó szóval, orvossággal, szükség esetén házhoz megy. Isten tudja, Európa melyik sarkába vetette volna öt a sors, ha nem úgy alakul, hogy a rendelőin­tézeten megüresedik a szemorvosi állás, amelyet az akkori főorvos éppen Jegorová­­nak ajánlott föl. — Az állást elfogadtam, tobább képez­tem magam, szemész lettem. A szemfe­­nék-vizsgálatot, a szemgolyón belüli nyo­más megállapítását és az egyszerűbb szemkivizsgálási módokat hamar elsajátí­tottam, jóval bonyolultabbnak bizonyult a szemészeti műszerek használata, de ha­mar belejöttem ebbe is. A fokozatosan világtalanná váló embertársaim szenvedé­se késztetett rá. hogy ne csak az új műsza­ki eljárásokat sajátítsam el, hanem elméleti síkon is széleskörű, mély tudásra tegyek szert. Jelentkeztem egy pályázatra, sikere­sen vizsgáztam, tanársegéd lettem. Jegorova orvosnő ez idő tájt találkozott először Szvjatoszlav Fjodoróv munkássá­gával, akinek nevéhez fűződik a szemsebé­szet és a látásjavítás igazi forradalmasítá­sa. — Egyszerűen „beleszerettem" a Fjodo­­rov Intézet mikro-szemsebészetének mun­kájába, magam is arról álmodoztam, hogy majd egyszer ott dolgozom. Az intézetben már megvalósították a szemlencse implan­­tálását, a beteg szaruhártya műszaruhár­­tyával való helyettesítését, sikerrel gyógyí­tották a szütkehályogból eredő vakságot; rövidlátást és szemtengelyferdülést korri­gáló operációkat hajtottak végre. Mindezt tudtam, láttam és csak egyet akartam, de nagyon: bejutni az intézetbe. Tanársegédi munkásságommal a hátam mögött, féle­lemmel telve ugyan, de felkerestem Fjodo­­rovot, aki vonakodva bár, mégiscsak felvett munkatársának. Azt is mondhatnám, hogy megszállottságommal verekedtem ki ma­gamnak ezt a helyet. A Fjodorov professzor mellett eltöltött 18 esztendő volt életem legszebb, legcso­dálatosabb korszaka. A professzor világvi­szonylatban véve is östehetség, ritkán for­dul elő, hogy a természet egy embert ekkora tehetséggel ajándékoz meg. Sze­rintem Fjodorov negyed századdal mege­lőzte korát, olyan ember, akiben duzzad az életszeretet, önmagával és környezetével szemben maximálisan igényes, és ahol ő ott van, ott pezseg a munka. A Fjodorov Intézet világviszonylatban a szemgyógyászat egyik legkiemelkedőbb központja. Az intézet mellett szemészeti kórház, járóbeteg-rendelő, kisérieti kutató­­részleg működik. Vannak ott robotok a pontsebészet alkalmazásához szükséges felszerelések, berendezések, a futószalag­­rendszerű operáció kellékei, laboratóri­umok, és persze lézer, ultrahang, valamint a szemészettel kapcsolatos szakirodalmat biztosító könyvtár. De ami a legfontosabb, ebben az intézetben a legmagasab szintű szakmai tudás az újítás dinamizmusával párosul. Jegorova doktornő kezdetben csak egyi­ke volt az itt működő orvosoknak, később azonban a szövetroncsolásos szembeteg­ségek operálására specializálta magát. Hét évvel ezelőtt védte meg doktori disszertá­cióját, a világon elsőként mutatta be a szövetroncsolásos szürkehályog sebészi úton való gyógyítását és tette le az utóbbi gyógymód tudományos kutatásának alap­jait (ezért kapta meg az említett aranyér­met) is. Eleonóra Jegorova szenvedélyesen keresi a sebészeti beavatkozásoknál a ha­gyományostól eltérő, tökéletesebb, na­gyobb biztonságot ígérő megoldásokat. Disszertációs munkájában a szemészet ezer ember nyerte vissza látását, köztük szép számmal olyanok, akik korábban még örök sötétségre ítéltettek. — Mi otthon a családban valamennyien olyan jó értelemben vett nyughatatlan em­berek vagyunk. A férjem, aki orvospatoló­­gus és jómagam is megszállotjai vagyunk az orvostudománynak. Nekem soha sem­mire nincs időm, ezer szerencsém, hogy családom nagyon megértő velem szem­ben. Főzni tudok ugyan, csak ritkán gya­korlom. Olvasni is szeretek, de csak sza­badságom alatt, vagy ha saját betegségem ágyba dönt, tudok könyvet venni a kezem­be. A gyerekeimtől, egyetemista fiamtól, serdülő lányomtól értesülök arról, hogy mi újság az irodalmi berkekben, amit azért illik tudni. Eleonóra Jegorovát tavaly nevezték ki a moszkvai szemészeti tudományos kutató­­intézet igazgatójává, amely a Szovjetunió­ban ezen a szakterületen az egyik legjelen­tősebb ilyen intézmény. (APN) * nő 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom