Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-05-24 / 22. szám

A 20. HÉT ESEMÉNYEIBŐL rrmoN: • Elkezdődött a 41. kerékpáros Békeverseny, amely 13 útszakaszból áll és 2 004 kilométer az össztávolsága. A kerékpárosokra két héten át 47 gyorsasági és 29 hegyi­hajrá vár. Egy nappal a rajt előtt Peter Colotka, a CSKP KB Elnökségének tagja, a szlovák kormány elnöke fogadta va Puigit, a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség , elnökét és a résztvevő küldöttségek vezetőit. az SZLKP KB Elnöksége ülésén jelentést vitatott meg-SKP KB 3. és az SZLKP KB azt követő ülésén a .zlovákíai párttagállomány összetételének javításáról ho­zott határozat végrehajtásának eredményeiről, s megtár­gyalta a tagsági ügyekben az SZLKP KERB által 1987- ben intézett fellebezések elemzését. • A CSKP Központi Bizottságának Elnöksége ülésén megtárgyalta, hogy a csehszlovákiai szerveknek és szer­vezeteknek milyen eljárást kell követniük a KGST-tagálla­­mok 1991 — 1995. évi népgazdasági tervei egyeztetésé­nek első szakaszában. Továbbá az elnökség jóváhagyólag tudomásul vette a CSNT és az SZNT azon törvényterveze­téről szóló tájékoztatót, amely módosítja és kiegészíti a nemzeti bizottságokról szóló törvényt. • Hazánk 10 kerületében, valamint Prágában és Bra-Itislavában kerületi, illetve városi pártkonferenciát tartot­tak. A CSKP KB küldöttségét Prágában Milos Jakes, a CSKP KB főtitkára vezette. Beszédében hangsúlyozta, hogy a kerületi és a városi pártkonferenciák betetőzik a több mint 1 millió 700 ezer kommunista széles körű demokratikus tanácskozásait, amelyeket az alapszerve-Izetek évzáró taggyűlésein az üzemi, a helyi, a járási és a városkerületi pártkonferenciákon folytattak. Egyúttal kap­csolatban állnak egész pártunk jelenlegi mozgalmával, amelyet a CSKP KB 7. és 9. ülésének határozataira való aktív reagálás jellemez. KÜLFÖLDÖN • Lubomir Strougal szövetségi kormányfő, aki hivata­los látogatáson Brazíliában tartózkodott, Rio de Janeiró­­ban részt vett a csehszlovák kormány és Brazília kor­mánya közötti kereskedelmi és műszaki együttműködés irányairól szóló jegyzőkönyv ünnepélyes aláírásán. Majd Í tárgyalásokat folytatott Jósé Sarney államfővel, találko­zott a brazil parlament mindkét kamarájának elnökével, valamint a brazil legfelsőbb bíróság elnökével is. Sao IPaulóban részt vett a Tchécoslovexpo '88 kiállítás meg­nyitásán. Ezek után Amazonas szövetségi állam fővárosá­ban, Manausban folytatott tárgyalásokat a helyi vezetők­kel. Látogatásának utolsó napját Recifében, Pemambuo szövetségi állam fővárosában töltötte. A Tchécoslovexpo 88 kiállításon A CSTK felvétele • A genfi megállapodásokkal összhangban megkez­dődött a szovjet egységek kivonása Afganisztánból. A kivonás a Kabultól mintegy száz kilométerre keletre fekvő Nangarhar tartomány közigazgatási központjában, Dzse­­lalabadban kezdődött meg. A várost több mint ezer szovjet katona hagyta el. Afgánok tízezrei búcsúztak a szovjet katonáktól. I_____________________I BŰVÖS KÖRBEN AZ ÜZEMI KONYHÁK Ujjunk sem egyforma, ízlésünk sem az. Valami­ben mégis egyformák vagyunk mi, dolgozók. Abban, hogy nem szeretünk korgó gyomorral dolgozni. Vagy másképp lenne? Az üzemi étke­zés iránti fokozott érdeklődés napjainkban nem ezt jelzi. Inkább azt, hogy egyre jobban tudatosít­juk a rendszeres táplálkozás előnyeit. S ha nem is mindig az kerül a tányérra, amit szeretnénk, többet ér egy porció főtt étel, mint a büfében vásárolt, örökösen egyhangú kenyér és szalámi. Nem tudom, hány üzemi konyha működik az országban, azt azonban kimutatja a statisztika, hogy a kosztosok száma már ezidáig megközelíti a milliót és a tervek alapján az esztendő végéig 1 007 414 dolgozót kell az üzemi konyháknak főtt étellel ellátni. Ez annyit jelent, hogy 74 941-el többen étkeznek majd idén, mint két évvel ezelőtt, 1986-ban. A fejlődés ugyan állan­dó, üteme azonban — a korábbi évekhez viszo­nyítva — mintha lelassult volna. Miben látja ennek okát Emilia Borovská mérnök, az SZSZK Kereskedelmi Minisztériuma üzemi étkezést irá­nyító szakosztályának igazgatója? — Kertelés nélkül megmondom: kimerültek a tartalékaink. Az anya­gi-műszaki bázis. A nagyteljesítmé­nyű konyhagépek gyártása nem fo­lyamatos. Előfordul, hogy három­négy évig is várunk valamelyikre. Ed­dig 2 százalékos volt az étkezők szá­mának évi gyarapodása, legutóbb már csupán 1,6, majd 1,4 százalék. Ügyes munkaszervezéssel lendíteni lehetne a dolgon úgy, hogy a kony­hákon két váltásban főznének — reggel kilencre elkészülne az egyik adag, fél egyre a másik —, viszont akkor a meglévő gépek sinylenék meg, hamar elhasználódnának. Nem marad más hátra, mint sürget­ni a gépipari üzemeket. — Miként valósítható meg így a Szlovák Szakszervezetek kong­resszusának határozata, miszerint a mostani 50 százalékhoz viszo­nyítva 1990-ig a dolgozók 53 szá­zalékának és fokozatosan vala­mennyi dolgozónak lehetővé kell tenni az üzemi étkezést? — A határozatnak eleget kell ten­nünk, mégpedig a meglévő üzemi konyhák fokozatos korszerűsítésé­vel és — ahol erre mód adódik — újak létesítésével. Ugyanolyan lé­nyeges valamennyi lehetőség feltér­képezése a vendéglátóipar és a Jed­­nota fogasztási szövetkezet III—IV. árkategóriába tartozó egységeinél. További megoldás, hogy a kisebb vállalatok a járási nemzeti bizottság támogatásával közös beruházással hozzák létre a dolgozóik étkezteté­sét biztosító üzemi konyhát. — Annak ellenére, hogy törek­véseink fő szempontja az ésszerű táplálkozás, meghonosítása üze­mi konyháinkon — tapasztalatom szerint — még mindig pang. Alig­­alig főznek zöldségételt, és a friss saláta szerepét — még idényben is — az ecetes uborka tölti be. Tar­tós marad ez a helyzet ? — Nem maradhat az! Sőt, sürgő­sen változtatni kell rajta! A lehető­ség adott. Az üzemi konyhák be­szerzői ne támaszkodjanak és ne hi­vatkozzanak örökösen a Zelenina n. v. rendszertelen zöldségellátásá­­ra. Három éve szabad kezet adtunk az üzemi konyháknak a szükséges nyersanyag beszerzésére egyenesen a termelőtől, akár a kistermelőktől is. Miért nem élnek ezzel a lehető­séggel?! Felforr a vérem, ha azt hal­lom, itt vagy ott beszántottak vala­milyen zöldségfélét, mert nem volt igény rá. Miért nem tudják felvenni a telefont a járáson belül és tájékoz­tatni az üzemi konyhákat, hol, mit vásárolhatnak fel?! Semmilyen elő­írás nem köti a kezüket, csak a kez­deményezés, a jó együttműködés hiányzik. A szándék, hogy valami ér­demeset tegyünk a dolgozók érde­kében. Étlapot változtatni egyik nap­ról a másikra is lehet, ha valamilyen rendkívüli nyersanyag-ajánlat jön közbe, és az étkezők sem neheztel­nek majd a meglepetésért. — Az elmúlt esztendő második felében a kereskedelmi szervek minőségi ellenőrzést végeztek né­hány üzemi konyhában. Észrevé­teleikben rámutattak a technoló­giai eljárások hiányosságaira, az üzemi konyhák nem megfelelő hi­giéniájára, kisebbnek találták az ételadagokat a kelleténél és kí­vánni valót hagyott maga után az üzemi konyhát közvetlenül irányi­tó szervek ellenőrző tevékenysé­ge is. — Valóban így volt, s talán so­vány vigasz, mégis örülök neki, hogy nem találtunk olyan szembetűnő hi­bákat, mint amilyet legutóbb a ven­déglátóipari egységeknél megejtett ellenőrzés hozott felszínre. Termé­szetesen, pontról pontra követjük a jegyzőkönyvbe került problémák megoldását. Minden dolgozónak meg kell kapnia a neki járó mennyi­séget, a szakácsnak — bármennyire is szeret a saját fantáziája és jól be­vált receptjei szerint főzni — be kell tartania az előirt technológiai eljá­rást éppen úgy, mint ahogy vala­mennyi konyhai dolgozónak köte­lessége ügyelni a rendre, a tiszta­ságra. S ha pontos a helyi ellenőrzés, ha feladatuk magaslatán állnak az irányítószervek, nem csúszhat hiba a számításba. Mindezt megkülön­böztetett figyelemmel kísérjük a jö­vőben is. — Több dolgozó küszködik olyan egészségügyi problémával, amely megköveteli a kímélő di­étát. Miként tudnak eleget tenni üzemi konyháink az ilyen igény­nek? — A vállalatoknál, ahol 500 kosz - tos van, egy, ahol 1 000, kétféle di­étás ételt is főznek. A nagyobb üze­meknél, például a Slovnaftban, ötfé­le diétás étel készül naponta. Ennek ellenére a diétás ételek főzése még nem válhatott általánossá. Törekvé­seink elé problémát gördít a szak­­emberhiány, amit most az illetékes szervek szaktanfolyam indításával kívánnak megoldani, és hiányoznak a megfelelő gépi berendezések, me­lyeket csak külföldről tudunk behoz­ni. Ezért a CSSZSZK kormánya úgy határozott, hogy a 8. ötéves terv minden évében 15 millió Kcs-told fel erre a behozatalra, minden évben 5 milliót Szlovákia számára, hogy a hazai üzemek nagy teljesítményű konyhagépei mellett olyan korszerű gépi berendezéssel szerelhessük fel az üzemi konyhákat, amelyek diétás ételek készítésére is alkalmasak. — Vannak még mostohagyere­kei is az üzemi étkezésnek. Az apró üzemek, szolgáltatások, kis létszámú munkacsoportok dolgo­zói. Nekik miként jut hely az asztal mellett ? — A szervezet vezetőségén és az üzemi szakszervezeti bizottságon múlik, miként szervezik meg az ét­keztetést. Ha üzemi konyha létesíté­sére közös beruházás formájában sincs lehetőség, marad a vendéglá­tóipari egység, ahol a megfelelő szelvény leadása ellenében lehet ét­kezni ; további lehetőséget nyújt az ételszállítás valamely közeli üzemi konyháról úgy, hogy az ételt hőszi­getelő edényekben szállítják, illetve a munkahelyen berendezett hőfor­rással felszerelt ebédlőben a kellő hőfokra melegítik. Az ilyen ebédlő­ben igen jól étrendbe sorolható az a húszféle mélyhűtött étel is, melyet hütőiparunk kínál. — Tudom, hogy az igazgatónő is üzemi konyhán étkezik. Elége­dett mindig a kínálattal? — Nem! Tegnap is sült halat ké­szítettek úgy, hogy két sor húst fek­tettek egymásra. Alul-felül megsült, a közepe nyers maradt. Vettem is mindjárt a panaszkönyvet! Mert nem sopánkodni kell, úton útfélen zsörtölődni, hogy ehetetlen a koszt, hanem beírni a panaszkönyvbe a ki­fogást és a dicséretet is, hogy az el­lenőrző szervek tudomására jusson. J. Hegedűs Magda nő

Next

/
Oldalképek
Tartalom