Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-05-17 / 21. szám
Egy világ van a kertjében Két lábon járó csoda és kuriózum a bodrogközi szőlősdombok egyik idős gazdája, a szőlőskei (Viniőky) „remete", Litowsky István bácsi, aki 89 évével még ma is örökmozgó, tevékeny és önellátó, s az országhatárokon túlról is sok-sok kíváncsiskodó embert vonz magához. Elsősorban a növényvilág egyik hazai ismerője. Sokfelé eljutott már életében, sok mindent látott és tapasztalt. Katonaként megtanult olaszul, de ismeri a spanyol, a portugál és a francia nyelv alapjait is. Sokrétű érdeklődésének egyik ékes bizonyítéka az a tíz év. amikor szülővárosában. Szarvason daljátékok rendezőjeként tevékenykedett azzal a céllal, hogy városának egyik jeles tudósa, Tessedik Sámuel az előadások tiszteletdíjából szobrot kaphasson Szarvason. Tíz hektár gyümölcsöse és 80 hektár kitűnő minőségű szántóföldje volt a családnak akkor, amikor 1948-ban áttelepültek Szlovákiába. Szölöske, a tokaji dombok legészakibb csücske lett az otthona, s a család a valamikori Andrássy-kastélyba költözött. Ez a főút közelében fekvő, kissé romos épület, a hozzá tartozó gazdasági épületek, a kápolna és a park az előző évtizedekről, évszázadról vallanak, a parkban álló Bacchus-szobor, a közel 200 éves fák ódon hangulata megragadják a látogatót. A látvány betetőzése az az apró botanikuskert, amiért valójában ideérkeztünk. Litowsky bácsi azonnal megjegyzi, kár, hogy nem egy évvel ezelőtt jöttünk, igazi látnivaló akkor várt volna bennünket. 1987 januárja fájdalmas emlék neki, hiszen közel 40 év munkáját tépázta meg akkor a zord, zimankós tél. Egyik napról a másikra pusztult el itt narancs-, citrom- és mandarinfák tömege, sok-sok pálma és értékes trópusi növény. A hó megrongálta a villanyvezetékeket, lehetetlenné tette néhány napra a fűtést. Pista bácsi azonban nem szeret siránkozni, tudomásul vette a történteket és hozzálátott a helyreállításhoz. Előzőleg ö adott a botanikuskerteknek különlegesebbnél különlegesebb facsemetéket, most azok az erdészeti hivatallal karöltve megpróbálják viszonozni az egykori segítséget. Most ök küldenek számára egzotikus növénypalántákat, cserjéket. Van itt fügefa, szentjánoskenyérfa, dinynyefa, pálma, néhány különleges futónövény, kis citruszcserje stb. Szerényen, de nagyon szívesen beszél a növénytermesztésben elért sikereiről. A legnagyobb érdemeket 1948 és 1955 között alighanem a rizs meghonosításával szerezte magának. Már Magyarországon megpróbálkozott ennek az ázsiai növénynek a termesztésével. Szlovákiában 6 000 hektáron termesztett rizst, annyit, hogy kivitelre is bőven jutott belőle. Még az akkori lengyel mezőgazdasági miniszter is meglátogatta és személyesen csodálta meg ültetvényét. Sajnos, egy nem éppen szerencsés központi döntés egyik napról a másikra leállította a rizstermesztést és véget vetett egy eredményes munkának. Mindezekre a házi múzeum üvegszekrényei előtt állva emlékezünk. Ez a szobácska az utazások tárgyi emlékeinek is a kiállítóterme. Pista bácsi már elmúlt 72 éves, amikor az életük során kimagasló teljesítményeket elért nyugdíjasoknak a klubja levélben kereste meg öt, s felajánlotta, lépjen be a nyugdíjas utazók klubjába. Ezt a megtiszteltetést örömmel fogadta és a lehetőséggel élve immár négy alkalommal vehetett részt Föld körüli utazáson. Nehéz lenne felsorolni azokat az államokat, ahol megfordult. Járt Észak- és Dél- Amerikában, Ausztráliában, Indiában, Új-Zélandban, a Fülöp-szigeteken, hogy csak néhány állomást ragadjunk ki a legérdekesebbekből. Minden útjáról sok-sok emléket, csecsebecsét őriz. Van itt bumeráng, tengeri kagyló, csiga, Siva-szobrocska, lánc a Hawai-szigetekről. számtalan népviseletbe ölUtowsky István MOLNÁR JÁNOS FELVÉTELE töztetett baba, új-zélandi féldrágakő-minták. A dolgozószoba polcain pedig az utazás során készült diafilmek sorakoznak. Az ember csak ámul-bámul. Egyik meglepetést a másik követi, miközben a házigazda egyfolytában a távoli országok népének szokásairól, életéről és történetéről mesél. A pápuák földjén szerzett élmények felelevenítése céljából máris egy színes kiadvány kerül az asztalra. Pista bácsi már megszokta a látogatókat, májustól októberig még külföldi iskolák diákjai is szervezetten érkeznek hozzá látogatóba. És mindenkire futja idejéből. Pedig Litowsky bácsinak kevés a szabadideje, s annál több a napi teendője. Tele van tervekkel, szeretné végiglátogatni a környező országokban elszórtan élő rokonait és barátait, szeretné még apró palántáit felnevelni (kb. 10 esztendő kell ahhoz, hogy szaporítható növényekké váljanak), szeretné házi múzeumát bővíteni és megírni emlékiratait. Önkéntelenül is felvetődik a kérdés: lesz-e folytatója a megkezdett munkának? Pista bácsi bizakodva néz a jövőbe. Egyik unokája, aki most még a képzőművészeti akadémia növendéke, ha befejezte tanulmányait, viszszajön a nagyapa csendes birodalmába. Addig viszont övé a munka dandárja. Minden nap 5 órakor reggelizik, 10 órakor ebédel és 3-kor vacsorázik. Hogy fizikai és szellemi frissességét minek köszönheti? Alighanem az életmódjának. Sokat mozog, hetente egyszer eszik húst, annál több tejet iszik és zöldséget, gyümölcsöt fogyaszt. Kitűnő a látása, aktív gépkocsivezető. Élénken érdeklődik a napi politikai és gazdasági események, valamint a botanika legújabb eredményei iránt. Naponta csupán 5 órai alvásra van szüksége. Még megmutatja az egyik családi ereklyét, a XIV. században készült utazóládát, hogy azután a 200 éves japán akác kopár ágai alatt elbúcsúzzunk. Jó egészséget, további eredményes munkát kívánunk! ZSEBIK ILDIKÓ nő 17
