Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-05-17 / 21. szám
richelieu, rátétes, írásos, laposhimzéses kézimunkákat, de keresztszemeseket, sőt gobelin faliképeket is. A legszebb darabokat Laczkó Valéria, Grédi Mária, Takács Olga és Csimma Edit készítették. A kiállítás folyamán tapasztalatcserére is sor került a kézimunkázást kedvelő asszonyok közt. Kép és szöveg: VARGA ÁGNES A dunaszerdaheiyi (Dun. Streda) Fábry Zoltán Klubban találkozott olvasóival Zalabai Zsigmond. „A hűség nyelve" c. kötet szerkesztője és Kulcsár Ferenc költő, az antológia egyik szerzője. Kellemes, tanulságos találkozón vettünk részt. Szó esett itt anyanyelvűnk állapotáról, a nyelvromlás elleni küzdelemről, iskoláinkról, az előforduló nehézségekről, hibákról. Szó volt irodalomról, a modern versek érthetetlenségéről, melynek ellenpólusaként elhangzott Kulcsár Ferenc egy verse ... A vita végén alkalmunk nyílt megvenni a könyvet s dedikáltatni azt a vendégekkel. GÁLFFY IRÉN Köztünk élnek Azt hiszem. Rózsikat az olvasók népes táborának nem kell külön bemutatni. Ügyes toilforgató, dicséri a jót, bírálja a rosszat, keresi a kivezető utat. érzelmeit megosztja az újságok hasábjain az olvasókkal. Sokakról írt már. róla csak ritkán és keveset írtak mások. Évek hosszú sora óta hol mint a hnb alelnöke. végrehajtó bizottsági tagja, képviselője, a népművelés fortélyainak és hogyanjának nagymestere. nagyon szoros kapcsolatban áll az emberekkel. tömegekkel, igyekszik minden égető probléma megoldásából kivenni a részét. Farkas Rózsa a legutóbbi általános választásokkor a lakhelyével szomszédos Haéaván lett a hnb képviselője, utána pedig titkára. Igaz, csupán fő foglalkozása mellett. Mivel e községnek csak vagy háromszáz lakosa van. Farkas Rózsa félállásban végzi teendőit. Nagyra értékeli az itteni képviselők munkáját, ám hozzá kell tennem, igazából Rózsika a falu „motorja". Mindig jól működik, nem hagy és nem hagyhat ki soha. A párt helyi szervezetében ő végzi el az adminisztratív teendőket és legtöbbször megszívlelik javaslatait is. Az óvoda gondjainak megoldása, a nyugdíjasok klubjának működése, a polgári ügyeket intéző testület sokoldalú munkája, és egyéb közérdekű dolgok szervezése, szinte lehetetlen nélküle. A szó szoros értelmében a község mindenese. Haéaván a februári győzelem 40. évfordulója tiszteletére 78 egyéni és négy kollektív kötelezettséget vállaltak. A választási programban foglalt feladatok teljesítése érdekében ledolgoznak 6 713 társadalmi munkaórát s 74 ezer korona értékkel fejlesztik, szépítik a község arculatát. Beruházások nélkül, csupán odaadó mi szükségem rá Egyszóval, nem akarom. Kirándulásunk harmadik napján, reggeli közben megkérdezte tőlem egyik asztaltársam, van-e már gukkerem és milyen. Tagadó válaszomra sokatmondóan kacsintott rám a kíváncsiskodó: — Értem én, valami speciálisat keresel! Nem tudom, mire gondolhatott, valószínűleg periszkópra. Csoportunkban szaporodtak a távcsövek. Autóbuszunkat jó lett volna ilyen címkével ellátni: „Vigyázat, törékeny!” Csoportunk azon utolsó mohikánjai közé tartoztam, akik még nem vettek messzelátót. Bevallom, elfogott kissé a kétkedés. Mi van, lui csökönyösségem miatt olyan dologról fosztom meg magam, amely tágíthatná látókörömet ?! Lehet, hogy önfejűségem miatt kihagyok egy nagy lehetőséget... Önnvugtatásul megkérdeztem a csoport néhány tagját, a „messzebbre látás” néhány új birtoklóját, az alkalmi áron kívül mi indokolta még távcsővásárlását. A megkérdezettek mindegyike csodálatos logikával válaszolt. — Jól jön az erdőben — mondta az amatőr vadász. — Néha kijárok a lóversenyre — érvelt egy másik üdülőtárs. — Én színházba járok majd vele — válaszolta a tanítónő. — Én tengerészetit vettem, mivel vízisportoló vagyok —- jelentette ki egy diák. — Jól jön nekem — világosított fel a csoport egyik idősebb tagja. — Női munkásszállással szemben lakom, majd elnézelődöm Mindegyik feleletben volt érv. Közben rádöbbentem, hogy néha én is aljútok az erdőbe, olykor-olykor lóversenyre, színházba is. Vizisportoló ugyan nem vagyok, de néhányszor már gőzösre ültem a Vltaván. Nem is szólva arról, hogy panelházunkkal szemben esténként jó néhány kivilágított ablak is akad! Egy ilyen távcső végül mégis praktikus és értékes dolog. No és ráadásul itt olcsóbb is, mint nálunk. Vagyis.. . Röviden: a könyvszekrényemben van egy távcsövem is. Mivel ismételten megszállt külföldi kirándulásom során a vásárlás démona, megállapítottam. hogy az ilyesmi nem tréfa. Látcsövemet ezért nem is a humoros könyvek közé soroltam be. hanem egy polccal lejjebb tettem, ahol a pszichiátriai irodalmat tartom. OREL ÉVA FORDÍTÁSA RUDOLF KREStAN munkával. A hangsúlyt a népművelésre, előadásokra. személyes és szemléltető agitációra, különböző kiállításokra és vetélkedőkre, a természet és környezet védelmére fektették. A tömegszervezetek védnökségük alá vették a közterületek és középületek karbantartását. Tavasszal kitisztították a víztárolót, a kulacskát és a helyi patakot, csaknem ezer díszfát és rózsát ültettek ki. Negyven hektár gépekkel nehezen megközelíthető területen lekaszálják a füvet s ebből 420 mázsa szénát juttatnak a nagyüzemi mezőgazdasági vállalatnak. Kihasználva a kedvező természeti adottságokat harminc darab hízóbikát. sertést és juhot adnak el a közellátás számára. Begyfijtenek több mint négy tonna másodlagos nyersanyagot — vas, papír, textil, cserép, üveg és egyéb — a népgazdaságnak. Gondolom, hogy sokaknak példával szolgálhatna Haéava azért is, mert a téli időszakra az emberek ezer köbméter tűzifát készítenek elő hozzájárulva a szénnel való takarékoskodáshoz. Ez Haéava, a lakosság, a hnb. annak képviselői s közöttük Farkas Rózsa. Bár minden munkaterületünkön volnának ilyen „motorok", amelyek nem hagynak és nem is hagyhatnak ki soha! Akik a jót nyilvánosan dicsérik, a bajokat bírálóan ítélik meg, nem leplezik , mert tudják — Illyés Gyula szavaival szólva: „Növeli, ki elfeledi a bajt”. rVÁN SÁNDOR r Mindenféle obival délutánonként lejárunk autózni a parkba. A kis Moszkvics már ütött-kopotl, zörög is. csak a súlya változatlan. Nem is rajongok túlzottan az autózásért, hisz minden alkalommal le kell cipelnem a hatodik emeletről a masinát. Más apuka már biztosan abbahagyta volna a kocsiztatást. ugyanis Zsolti köröz egyet, és többel nem érdekli az autó. Annál inkább érdeklik az óvodás gyerekek, akik minden alkalommal körénk gyűlnek és kocsikázni szeretnének. Zsolti jó szívvel adja bárkinek kölcsön, az se zavarja, hogy jó szerivel bele se ülhet egész délután. Először morogtam magamban, hogy más gyerekeknek cipelem én le a nehéz kocsit. S megkérdeztem Zsoltit, hogy nem akar-e végül ö is autózni egv kicsit. Méltatlankodó hangon azt felelte: — Más is autózhat, nem ?! Büszke voltam magamra, hogy lám, nem rontottam el! Más gyerek olyan féltve húzza magához a lapátját, vödrét a homokozóban, mintha valóságos kincs lenne. A mi Zsoltink nem tulajdonos. Nem szabja meg, hogy mikor ki menjen a kocsin, nem kell kunyerálnia senkinek. hogy régre öt is engedje rajta menni. Egyszerűen hagyja játszani vele a többieket, mert ö jobb játékot eszelt ki. Vagy nyolc pajtásával egv látla tetején vertek tanyát. Valami apró létrafélét is kerítettek hozzá A láda aztán hol hajó. hol egv ház teteje, egyik tárgyról a másikra röppen a képzeletük játék közben. Itt látom csak, hogy az önfeledt, zavartalan játék milyen feszültségoldó. mennyire belemerülnek a gyerekek. Zsoltinak otthon a bánjaival gyakran van konjliktusa. hisz a kicsi azt szeretné csinálni, amit a nagyok. Persze nem lehet, ebből civódás. harag támad. Itt a kortársaival való játékban szépen beilleszkedik a kis együttesbe, megértik egymást nem rivalizálnak. Egy közeli pádról nézem a játékukat, nem adok nekik tanácsot, nem szótok bele. Arányi László r Figyelgetek Figvelgetek, egyre jobban figyelgetek, mostanában a házam táját sem hagyom ki. azt keresem, amit olykor nem találok: például az újságokat a levélszekrényemben, amelyekre előfizettem. Holott én azért fizettem elő. hogy kellő időben kéznél legyenek. Hogy ne kényszerüljenek sorakozni az üzlet előtt, ahol külföldi lapokat árusítanak, ne legyek kitéve kelletlen feleleteknek a belföldi újságokat árusító boltok (bódék) előtt, ha bizonyos lapot kérek (mint mondjuk a NŐ-t is). „Már nincs.. .Még nincs. . . Nem kaptunk ... Elfogyott... Ezért fizettem ki év elején nem csekély összeget, ám a megrendelt lapok valamelyikének olykor mégis hűlt helyét lelem. Reklamációmra a Posta Hírlapszolgálata arról biztosított, hogy részükről nem történik mulasztás... Az újságokat valaki kilopja a postaszekrénykémből. Van ilyen lehetőség. A szekrénykén alul kerek lyukacskák sorakoznak, oda benyúlnak egv ceruzával — állították. — Az én szekrénykémbe nem nyúlhat be senki ceruzával, mert én bádoglappal béleltettem ki az ajtaját. Akkor meg, akkor meg. majd intézkednek. Felírták nevem és a lakcímemet én pedig sorban becsengette, a szomszédaimhoz. Hátha tévedésből . . . Bár tudtam. hog)! ilyesmi nem valószínű. Tévedésből még egyik szomszédom újságját sem dobták be az én szekrénykémbe. Nem is járt szomszédlátogatásom eredménnyel, mert az igazán nem nevezhetem annak, hogy magamra haragítottam a környezetemet. Nem marad más hátra, mint beletörődni abba, hogy kimaradtam valamiből. Lemaradtam a világ hírszolgálatáról, mert azért be kell vallani, az újságokban is akad néha olyasmi, amiről az ember sem a barátnőjével, söl a rádióból, s a televízióból sem értesülhet. Optimista alkatomnál fogva el tudom képzelni, hogy létezik ilyesmi. . . Ezért most azon tűnődöm, miként lehetne olyan kézbesítői módszert kitalálni, hogy azok a fránya lapok a postaládámba minden időben becsúszhassanak. Vagy ezen inkább az illetékeseknek, esetleg magának a kézbesítőnek kellene gondolkodnia? Neki, akivel csak olyankor találkozom, amikor tőlem inkasszál... Beavattam problémámba a levélhordó bácsit és ő megoldotta a problémámat. Azt ajánlotta, ragasszak ki a postaládára egy üzenetet: „Kedves kézbesitőnö látogasson meg a lakásomon, beszélni-szeretnék magával ...” Feltételezi, hogv a lapkihordó ért a szóból és felkeres... Ezt remélem én is... Értelmesen fogok vele beszélni. .. nő 7
