Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-05-10 / 20. szám

.YGONATUM QDORATUM)

TURBANUUOM (ULIUM MARTAGON)

GYÖNGYVIRÁG (COVALLARIS MAJAL Májusban igazán megéri útra kelni, hogy felfedezzük a virágzó ligetek, erdők kincseit. A kora tavasztól eltérően, amikor még csak itt-ott mutatkoztak a levelek, a barna avarban pedig szerényen nyújtogatták nyakukat a hóvirágok, most élettel van teli minden, dús zölddel. Az igazi tavasz virágai már nem a színükkel hívják fel magukra a figyelmet — sok köztük a hófehér —, ám annál illatosabbak. Ki ne ismerné a gyöngyvirág bódító illatát?! Ott, ahol televényei sűrűn lepik a talajt, szinte beleszédül az ember, ha mély lélegzetet vesz. De ugyanilyen illatos a salamonpecsét is, és édeskés mézes szagával árulja el közelségét a fehéres rózsaszín virágú mecsekifű (nagyvirágú méhfű). Legszebb liliomfélénk, a turbánliliom is jellegzetes illatú, bár nem olyan aromás és erős szagú, mint nemesített, kerti rokonai. Mégse higgyük azt, hogy a májusi

virágok mind«gytke megtalálható illata után. Rengeteg olyan akad közöttük, mely szinte elbújik, nehogy észrevegyék, így aztán nem is tudjuk, hogy környékünkön is honos. Ilyen például a földön kúszó, halványkék virágú télizöld meténg, az árnyas helyeken tenyésző tüdöfű .. . Néha az égeresben, gyertyánosban vagy bükkösben meglepetés vár ránk: sűrű fürtös rózsaszínes virágaikkal — egyetlen zöld levél nélkül! — át- meg átszövik a fatörzseket az arankafélék, ezek a parazita növények, melyek a fák nedveiből táplálkoznak; elkápráztatnak bennünket a kosborok, a mi erdeink orchideái. A védett, melegebb helyeken még ritkaságszámba menő madársisakot is lelhetünk. Igazán érdemes hát nyitott szemmel járni!

HELENA KHOLOVÁ BIOLÓGUS